Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-06-27 / 26. szám

304 dicső „szolgálataikért," a mi egyházunk, a magyar vértanuk egyháza talán annyit kívánhatna, hogy lelkészei fizetésének korszerű rendezésére az államtól pénzt és szabad kezet nyerjen. Itt, itt van egyik jorrása a mi terület vesztéseinknek és lélekfogyásainknak. Itt van a felelet a mi sok erőtlenedésünk okát kutató kérdésre.. Ma a tehetségek érvényesülhetnek, miért jöjjenek nyomorogni? Ne féljünk az anyagi gondoktól függetlenített, szabadabban-lélegző lelkészségtől. A közel jövő nagy szellemi válságában lelkekre van szükségünk, akikből nem szívta ki a harci kedvet a nagy vámpír, a — nyomor. Legyenek „urak" a lelkészek, hogy szolgálni tudjanak1 Tűnjék már le az a lelkésztipus, amelyik különösen a szeptemberi iskolai beiratások idején foltos, rojtos ruhában jár könyörögni a bankdirektorokhoz váltóinak leszámítolásáért. Igaz, ezek azok a megveregetett vállú, kezes bárány papoeskák, akik szolgálatkészek a földi kis urakkal szemben, de Krisztusnak gyenge katonái. Végül még egyet e cim alatt. A mi egyházunk közigazgatási épületén hiányzik az egyöntetű stílben leendő befejezés: az egyetemes felügyelőnek nincs paritásos társa. A mai zsinatnak, ha tud radikálisabban határozni, erről is intézkedni kell. Legyen egyenlőség. És legyen testvériség, hogy ne legyen itt egyházi és világi elem között féltékenység s vetélkedés . . . Vagy — legyen ! De csak egyben : ki nagyobb egyházunk szent eszméinek igaz érdekeinek a szolgálatában. Boldog leszek, ha ennek az általam látott ellentétnek komoly tettekkel leendő lecájolását sikerül e sorokkal kihívnom. Dúszik Lajos szalmán' ev. lelkész. " 191* Az ev. lelkészség socialis programmja. A socializmusnak, mint társadalmi elvnek, egyik elévülhetetlen érdeme az marad, hogy a köz és a törvényhozás figyelmét a nép jóléti, a humanisztikus intézmények szervezésére, létesítésére hivta fel. Nyomása következtében egymásután keletkeztek a munkásházak, munkásbiztositások, betegpénztárak, patronage egyesületek, népszanatóriumok, a gyermekvédő liga menhelyei s még egy sereg egyesület és intézmény, melyeknek főcélja; a nép anyagi nyomorának enyhítése. Ezen intézményeket, melyek a felebaráti könyörülő szeretet jegyében fogantak meg, a mi vallásunk, a jézus Krisztus tanítása szempontjából is üdvözölnünk kell, annál is inkább, mert — bár nyiltan az uan valva — a jézus Krisztus tanitása és eszméi hatását mutatják a társadalmi élet körén belül. Egyetlen mulasztásul, sarkalatos hibául az róható fel, hogy a testi, az anyagi nyomor gyógyitása mellett megfeledkeznek a lelki és erkölcsi nyomor gyógyításáról, melynek egyetlen bevált gyógyszere : Istennek Igéje 1 A soeialistikus eszmék hatása alatt az öszszes társadalmi osztályok megalkották a maguk szociális intézményeit. Egyesületekbe tömörülve alkottak áruaházakat, internátusokat s egyébb intézeteket, melyeknek célja: a nyomor enyhítése, a jólét emelése, az illető társadalmi osztály körén belül. Ualamennyi társadalmi osztály között legutoljára és nagyon lassan kezd mozgolódni a mi lelkészi táborunk is. Ne értessünk félre 1 Ennek okát én nem abban látom, mintha mi az idők jelét nem ismernők, vagy nekünk ily intézményekre szükségünk nem volnál Bennünket nem támogat se a kormány, se a társadalom — éhbér filléreink meg kellenek a mindennapi kenyérre, szegényes ruházatunkra, gyermekeink nevelésére 1 Nekünk pénzünk nem volt, hogy árváink, elaggott beteg, munkaképtelen testvéreink számára valamilyen intézményt is létesíthettünk volna ! A tanítóknak, kik eddig velünk együtt ették a nyomorúság kenyerét, van árvaházuk, van szépen kiépített tanitóházuk. Oly iniézméey azonban, mely kizárólag az ev. lelkészség javát munkálná — eltekintve a bold. Veres által szervezett segélyző egyesülettől s az egyes gyámpénztáraktól — egyetemes egyházunk körén belül nincs. Volt egy. A modori Bethánia, egy szerény villa. De ez se már a mienk, osztozkodnunk kellett rajta a tanítói karral. Ezt pedig nem keserűségből mondom, mert én a tanítói kart rendkívül 308 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ