Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-06-20 / 25. szám

292 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ " 191* megszólalok, mert meg vagyok győződve — s a nagy felzudulás megerősít a meggyőződésemben, — hogy az alkotmány és jogügyi bizottság igen érzékeny helyre tapintott. Itten valami fáj. Itt valami beteg. Egészséges testrészek nem szoktak egy-egy érintésre enyire fájni. Orvos urak, fájdalom, itt súlyos munka vár önökre. Nézzünk a szemébe a mumusnak, fíz ördög rendesen nem olyan fekete, mint amilyennek festik. Hogy a szóban forgó, egyházunk megerősítését célzó javaslatok az autonomia megsemmitésére irányulnának — nem tételezem fel. Hogy azok evangélikus egyházunk vesztét jelentenék — nem hiszem el. Teljes mértékben meghajlok a tiszteletreméltó aggodalmak előtt, de a magam részéről nem osztom azokat. Evangélikus egyházunkat — külső szervezetének részben, vagy egészben való átalakításról, — nem féltem. Ameddig „Isten igéje tisztán és igazán hirdettetik s ameddig a szentségek helyesen szolgáltatnak ki," egyszóval amig az alap rendületlenül áll: addig egy-két téglának áthelyezése nem döntheti le az épületet. A lelkészuálasztást jognak bizonyos korlátok közé való szorítása nem veszélyeztetheti az autonomiát, sem pedig — s annál keoésbbé — ev. egyházunk jövendőjét és előhaladását. A javaslatot elvi és gyakorlati oldalról egyaránt támadták.***) Elvlés gyakorlati oldalról kísérlem meg azért a kérdést más világításba helyezni. 1. Azt mondják, „hogy tervezett discretionális jognak bibliai alapja nincsen." Ez állitást a visszájára (a Lutheri oldalára) fordítva annyit mondhatok, hogy a discretionális jog sem a Szen\~ Írással, sem annak szellemével nem ellenkezik. Egyházunk jelenlegi szervezetének is (egyházközség, megye, kerület, egyetem) alig van több bibliai alapja (s nem is szükséges, hogy legyen) mint az: „a püspökök pedig vigyázzanak, hogy a gyülekezetekben mindenek ékesen és jó renddel legyenek." firnt ezenfelül található, — az angol püspöki egyház hierachikus szervezetétől jel, (vagy le) egészen a magyar ev. egyház demokratikus berendezéséig, — azt mind a történeti fejlődés, az élet, a szükség teremtette meg, A discrétionális jogról való javaslatot Is. Az ékes és jó rend postulatuma discretionális joggal sokkal inkább megteremthető, mint anélkül. Élkinek rendtartás a feladata, annak hatalom kell a rend fenntartására. A bibliában nincs is egyetlen egy tilalom arra nézve, hogy a jó és ékes rend ér***) Farkas G.„Zsinat és Autonomia" Mayer P. „A discretionális jog gyakorlati uonatkozásban." dekében az egyházközségek jogköre egy ujabb határkő emelésével ne korlátoatassék, másrészt a püspöki jogkör pontosan körvonalaiandó discretionális joggal ne növeltessék, Ha a Szentirással nem ellenkeznek azok a jogszabályok, amelyekhez az egyh. község autonómiája hozzá van kötve, nem fog ellenkezni az a jogszabály sem, amely az egyházközség szabad rendelkezési jogát egy eddigelé többé-kevésbé szabadon álló oldalról — többé-kevésbé meg fogná kötni. S ha nem ellenkezik a Szentirással az eddig meglevő püspöki jogkör, nem fog ellenkezni akkor sem, ha az valamelyest megbővittetik. llyformán bibliai akadály nem forogván fenn, a kérdés elv/ elintézése Luther másik nagy princípiumának, a jelszavak által meg nem vesztegetett „józan észnek" Ítélőszéke elé tartozik. fiz ügyet én a második, a lejebbviteli bíróságnál is tisztázva látom. A jus discretionale nem ellenkezik azon protestáns egyházjogi alapelvvel sem, mely szerint minden jog az egyházközségből indul ki. Senki sem vitathatja el, hogy — amennyiben a javaslatból törvény lenne — ez a töruény nem az összes egyházközségek közbejövetelével, hozzájárulásával jött volna létre, éppen ugy mint a többi törvények. Igaz, hogy a kiküldött zsinati képviselők nem nyerhettek felhatalmazást az autonomia megsemmisítésére, de hiszen arról a legtávolabbról sincsen szó. Miben is áll az autonomia? Ideálisan véve abban, hogy az agyházközség összes ügyeit önmaga intézi, jogait önmaga gyakorolja — ügyeinek intézésébe és jogainak gyakorlásába senkinek beleszólása nincsen, aki az egyházközség kötelékén kivül áll. — Ilyen autonomiánk nekünk nincsen. Nem is volt csak a kezdet-kezdetén. Ezt az Ideális értelemben vett „tökéletes autonomiát" csupán az independentizmus valósította meg. Mihelyt az egyházközségek egyházmegyékbe, kerületekbe tömörültek, az önkormányzati jogok összeségéből egyet is mást is át kellett ruházni egyesekre, testületekre, hatóságokra, aminek következtében az egyházközség kötelékein kivül állók — egyesek, testületek, hatóságok, jóváhagyó szabályozó, rendelkező, sőt megtorló jogokat nyertek az eyyházközségek legbelsőbb ügyeiben is. Nekünk már csak ilyen autonomia jutott. De ez is autonomia, sőt ha nem teljesebb, de mindenesetre tökéletesebb autonomia, mint aa indepedentizmusé. Az egyházközségek háztartásukat lépésrőllépésre csak a számvevőszék állandó ellenőrzése mellett vezethetik. Nagyobb fokú adás-vétel, épitkezés, beruházás, kölcsön ezenfelül még kü-