Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-06-13 / 24. szám

286 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ " 191* mely uj lelkesedést, uj botorságot, uj életet önteue a körülöttünk sürün szerte heverő csontokba, élénkebb prot. öntudatot s nagyobb hűséget és kitartást keltve sorainkban. Mert nézetem szerint ez fogyatkozott meg. A másik forrás azután, amelyből szintén igen sok sorvasztó miazma árad, az, hogy a mi egyházunk keresztyénsége és igehirdétése nem elég gyakorlatias . . . Istentiszteleteink sok helyütt igen szárazak és hidegek; nem számolnak az emberi kedély igényeivel . . . Énekes könyveink elavultak s gyengék, nagy mulasztása egyházunknak, hogy a kedély megindítására nem használja fel az ujabb kori vallásos zeneköltészet kiválóbb termékeit, melyekkel — mint látjuk — a szekták esodahóditásokat tesznek." Majd megszívlelendő szavakkal buzdit a válvetett munkára: „Az igét még a háztetőkről is hirdetnünk kell!" Értekezleteinknek figyelniök kellaz időjeleit. — A nagy hatású s többször élénk helyesléssel megszakított elnöki megnyitó után Révész Jánosnak édes anyja elhunyta fölött részvétét fejezte ki. Augusztinouies Győzőt súlyos betegségében részuétirattal kereste meg, Bortnyik Györgyöt betegségéből való felépülése fölött örömmel üdvözölte s a magát kimentő Meskó László egyházmegyei felügyelőt viszont üdvözölte az egyesület. A tárgysorozatra kerülvén a sor, annak legkimagaslóbb s egyházegyetemünket legmélyebben érintő tárgya a Révész János által nagy gonddal, komoly készültséggel és teljesen uj mesgyéket hasitó felfogással ki dolgozott előadás uolt a reverzális törvény (1894: XXXll. t. e.) revíziójáról. Bevezetésül előadja, hogy a evrerzális — mely az 1868. Lili. t. e. szerint — sohasem volt érvényes, tulajdonkép engedmény uolt a elérusnak a polgáriházaságért, mert a kisebbség létjogát ueszélyezteti a többséggel szemben. Majd kimutatja azokat a ueszedelmeket, melyek e töruényből reánk háramlanak, de kimutatja ajogtalanságokat is, melyek e gonosz töruényt aláfalazzák. Plauzibilis megállapítása : „gyermekek határoznak a gyermekek felett." Kiskorú nem köthet házasságot szüleinek uagy gyámjainak beleegyezése nélkül, a 18 éuen aluli férfi és a 16 éuen aluli nő házasságához emellett még igazságügyminiszteri felmentés is szükséges, de a mi a házasságból, mint alapból hiányzik, a gyermek, a felett önállóan rendelkezik pl. a 14 éves éretlen gyermekleányka vagy a 17 éves gyermekifju. Akinek testét orvosilag vizsgáltatják, leihét nem, az már dogmák, vallások fölött áll . . . „Megeshetik, hogy még konfirmálva sines a leányka, már is pálcát tör vallása felett . . „Áttérnie nem szabad 18 éves korig, a maga vallásáual nem rendelkezik, de gyermekei vallásával igen . . ." „Kiskorú semmiféle szerződést sem köthet Magyarországon, esak reversalist . . ." „A gyermekek kezében van a gyermekek vallásáról való intézkedés hazánkban . . íme; ezek a törvény silányságai. Majd rámutat egyházunk diasporális helyzetére, mely lehetetlenné teszi, hogy a klérus hatalmas szervezettségével eredményesen vegyük fel a harcot. Statisztikailag mutatja ki épp a reuersalis (s a kivándorlási) miatt észlelhető kedvezőtlen népesedési arányunkat. Végül három módot ajánl a törvény megváltoztatására; és pedig 1) hogy a törvénybe be kellene venni a teljes koruságot; ily módon a reversalisos sereg s/i része elüttetnék jogától; 2) hogy az első gyermeknek iskolába lépésekor történjék a megegyezés, mert igy legalább már élő gyermek felett döntenének; 3) mondassék ki, hogy esak egy reversalis legyen s ez: „a vegyes házaságból született gyermekek atyjuk vallását követik." Bz volna a legalaposabb megoldás. Az atya adja a a nevet, eimet, rangot, hadd adja az ő egyénisége szent örökségül a vallást is. — fí nagy hatású előadás több hozzászólást váltott ki mignem a lelkészegyesület elhatározta, hogy, a hármas megoldási mód közül az elsőt mágiáévá téve (a nagykorúság követelménye) az ügyet a kerülethez felterjeszti s a Luther társaságot megkeresi, hogy a fontos közérdekű előadást mind 3 nyelven kiadja s igy országos mozgalom indittassék a lélekhalászó törvény reviziója üqyében. Duszih Lajos a püspöki kérdőpontokat tárgyaló előadást tartott. Az első kérdés; „miben lehetnek a belmissziónál a lelkész segítségére a diakonusok?" Értekezlet osztozva az előadó véleményében buzdította a lelkészeket a belmissióra, mint a szószék és iskola eléqtelensége mellett szükségessé vált egyházépitő munkára s ennek eredményessége céljából a diakónusképző intézet felállítása ügyében felterjesztést intéz az egyházi fórumokhoz. Második kérdés a szekták terjedésének megakadályozásáról szólott. fíz okokat áttekinthetően csoportosítva reámutatott az- előadó a helyes célravezető védekezésre : népünk lehető tehermentesítésére, az egyházi adó végrehajtási uton ualó beszedésének lehető mellőzésére, istentiszteleteink reformjára s az egyh. tisztviselők komoly valláserkölcsű, hitbuzgó egyháztagok közül választására. A harmadik kérdés istentiszteleteink reformjáról szólott. Közgyűlés mindenben elfogadva az eláadó javaslatait s az általa helyesnek vélt elveket istentiszteleteink reformjánál kívánatosnak tartja egyh. liturgiánk aesthetikus és együntetö kiépítését s a homiletikai résznek könnyen érthető, vonzóbb igehirdetésszerü egyszerűsítését, a részletek megbeszélése s az összes egyházi fórumok elé ter-