Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-06-13 / 24. szám

X. év. Bui"* est, 1914. junius 13. 24. szám. // ORALLO EGYHÁZI ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű pós.tai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti leikés/. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATARSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágí'alvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖnÖRY JÁNOS eperjesi íogym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések és pályázatok ár-a: Kgész oldal 40 K Állandó hirdetések mege yezés szerint TARTALOMJEGIJZÉK: VEZÉRCIKK: Vallástanárohat tanítóképzőinkben. Hamrák Béla. — Amerikai eggházainkról. Raffay Sándor — A tiszauidéki lelkészeg^jesület közgyűlés. Duszik Lajos. — Belélet — Pálgázatok és hirdetések. Yallástanárokat tanítóképzőinkbe! Midőn az ország egy, számra kicsiny, de hangra nem kicsiny csoportja talán több ellenszenvvel, mint a nemzet erkölcsi erejét fejlesztő jóakarattal beledobja a közvéleménybe a vallástanitásnak az iskolkából való kiküszöbölésének a hangzatos jelszavát, amidőn ennek nyomán izgatott kedélyek még egyfajtánkban is kishitűségre valló aggodalmaskodással tekintenek a jövőbe, ugyanakkor egyházi élettünk két fókuszán olyan dolgoknak vagyunk szemtanúi, amelyek meggyőznek arról, hogy a sok lárma közepette is vannak higgadt elméink, kik egyházunk érdekeit szivükön hordani, jövendő nemzedékünk hitbeli erősségén munkálkodni meg nem szűnnek. Nekünk nincs okunk, hogy a szokatlan izgalom hacsak meg is reszkettesse kezünket az ekeszarván, hanem kötelességünk a lelkeket-tévesztő zűrzavaros időben is előre néznünk, tovább munkálkodnunk, alkotnunk, kegyen másoké a lárma, miénk legyen a munka. fl jövőről való helyes gondolkodás nyilvánul meg a tiszai és a dunántuli egyházkerületeknek abban az intézkedésében, hogy az eperjesi, illetőleg a soproni tanitóképző intézetekben rendes vallástanári állást szerveznek. Oly tény az, mely megelégedéssel és bizalommal tölti el az igazán evangelikus lelkeket és szerfelett óhajtandó volna, hogy a nyújtott példát a többi kerület is kövesse, még pedig lehetőleg rövid idő alatt. Nem a közeli napoknak a szüleménye a tanitóképzőintézeti rendes vallástanárság eszméje. Hiszen mikor egyetemes egyházunk uj vallástanitási tantervet dolgoztatott hi a tanitóképzők számára, már magának a tantervnek megalkotása előtt is szó volt róla, magának a tantervnek lelkiismeretes végrehajtása pedig elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy amiként a főgimnáziumainknál, ugy tanitóképző intézeteinknél is külön rendes vallástanárok legyenek, fíz elv megvolt tehát, de megvalositását mindidáig nélkülöztük. Tudom, hogy ennek okául anyagi szegénységünket hozták fel és hozzák fel talán most is ott, ahol túlságosan fáznak ujabb kiadásoktól. Az e téren hozandó áldozat azonban nagyon kicsiny azzal a szellemi előnnyel szemben, mely elérhető a szóban forgó kérdés becsületes megoldásával. fiz esetleges szellemi kárvallást nem lehet ellensúlyozni semmiféle pénzbeli megtakaritással. Ne felejtsük el éppen ezekben a napokban, hogy Molnár Viktor, egyházunk élesszemü oszloposa, mint a zsinat tanügyi bizottságának elnöke az alakuló gyűlésen nyomatékosan hangoztatta, hogy egyházunk iskoláival áll, vagy