Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-23 / 21. szám

X. év. Budapest, 1914. már J& 2I. szám. EVANGELIKUS OMLLO EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ^ ^ SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATA RSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATN1CZKY PAL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖnÖRY JÁNOS eperjesi íogym. igazgató. Megjelenik hetenként eav iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f Hirdetések és pulyazafok ái-n : Kgész oldal 4o K Állandó liirde'éKeKmene yezés szerint TARTADOM]EGyZÉK: VEZÉRCIKK: Prot, püspökök állami hozzájárulással ualó javadalmazása. — Autonomia és diseretionalis jog. Okolicsányi Gyula. — Esinafi bizottsági ülés. — Belélef Pálgázafok és hirdetések. Prot, püspökök állami hozzájárulással ualó jauadalmazása. Ez a kérdés az elmúlt héten tartott prot. bizottsági üléseken, most már jó egynéhányadszor, értesülésünk szerint ismét szóba került. Foglalkozott vele a a közös protestáns püspöki eonferentia s érintve volt egy, a közelmúltban szervezett más felekezetű püspökséggel kapcsolatosan a közös prot. bizottsági ülésen is. S bár ez az utóbbi ülés a dolog érdemébe nem bocsátkozott belé, bizonyára azért, mert az incidentaliter való tárgyalást az ügy fontosságához képest s a rendelkezésre álló néhány percnyi idő rövidsége miatt nem találta megengedhetőnek, — mi mégis hivatottaknak és kötelezetteknek érezzük magunkat e kérdésnek nemcsak ez alkalommal is tárgyalására, de szakadatlan felszinen tartására és megérlelésére — egészen addig, mig az végleges és kedvező megoldást talál. Kötelez reá minket a múltban elfoglalt álláspontunk, számos, e tárgyban lapunk hasábjain közölt fejte-, getésünk, benső meggyőződésünk, egyházszeretetünk. Ugy tapasztaljuk a lelkészi és a tárgyilagosan gondolkozó világi körökben egyaránt, hogy püspökeink javadalmának állami hozzájárulással leendő korszerű rendezését mindnyájan méltányosnak, kivánatosnak, s más felekezetekkel szemben egyúttal jogos, mert törvényes alapon álló törekvésnek tartják. Aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy e célra rendezendő esetleges plebiscitum, vagy az egyházközségek megszavaztatása, azt eredményezné, hogy a votumoknak legalább %o része lelkesen követelné e kivánság teljesítését. Hiszen a mi józanul, igazságosan érző és itélő népünk látja azt a helyzetet, a melyben püspökeink más tekintélyes közállást betöltő egyénekkel, vagy, a miről egy nap alatt nem is lehet beszélni vonatkozásban ó velők, más vallású egyházfőkkel szemben vannak. Ez a helyzet, ebben a vonatkozásban már riem is a tisztes szegénység helyzete, hanem ennél jóval kevesebb! A mit püspökeink az egyházkerületektől javadalmazásként kapnak, azt túlnyomórészt kénytelenek egyházi hivatalos ténykedéseikkel kapcsolatosan ki is adni. Köztudomásu, hogy örökös ide oda utazásaik, az egyházi és világi társadalomban való szereplésük költségeire elköltik busásnak épen nem mondható jövedelmüket, s arról, hogy családi életükben, otthonukban, nyilvános fellépésükben, a közjótékonyság gyakorláséban mindazt az igényt, a melyet a finom distinctiókra képtelen társadalom velők szemben táplál,