Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-09 / 19. szám

X. év. Budapest, 1914. május 'j. I8. szám EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FÖMUNKATA RSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. einkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre . 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések és pályazatok ára: Egész oldal 40 K ÁllandóhirdetéseKmeger yezés szerint TARTAkOMJEGlJZÉK : VEZÉRCIKK: A diseretionalis jog. **) — Zsinati bizottsági ülés. — A pozsonyi diakonissza-anyakáz felavatása. Seholtz Ödön. — Nekrolog. W. K. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. fí discretionálís jog. **) Lapunk egy tápsaságban megrovásban részesült azért, mert — dacára annak, hogy a címben foglalt jog megadása ellen lapunkban egyesek részéről erős felszólalás történt — mi még e kérdésben nem nyilatkoztunk. S hogy e kérdésben eddig hallgattunk, ezért bizonyos fokú határozatlansággal vádoltak minket. Eddigi cikkeinkben, a melyekben a zsinati bizottság elé terjesztett javaslatról elmondottuk észrevételeinket, — ugy érezzük, - hogy elég határozottan mondtuk meg az egyes kérdésekben véleményünket s meg is indokoltuk kellő módon, s csak köszönettel kell megállapítanunk azt, hogy a zsinati alkotmány és jogügyi bizottság e héten tartott ülésében észrevételeinknek nagy részét figyelembe is vette. A discretionális jog törvénybe iktatásáról eddig nem szóltunk, illetve véleményt nem nyilvánítottunk több oknál fogva. Először azért, mert a zsinati bizottság e kérdéssel mint elvvel foglalkozott s azt szótöbbséggel törvénybe iktatni határozta még január hóban tartott ülésében, — ennélfogva az e heti bizottsági ülést megelőzőleg nem volt semmi értelme annak, hogy e tekintetben véleményünket megirjuk, mert a bizottság ez elvvel most már nem is foglalkozott, hanem egyszerűen elfogadta az elvet magában foglaló szakaszt újból szótöbbséggel (9 szavazattal 6 ellen) s magára a zsinatra bízta azt, hogy elfogadja-e vagy nem. Tehát véleményünknek megírásával egyáltalán még nem késtünk el. Másodszor nem foglalkoztunk a kérdéssel eddig azért sem, mert vannak közegyházunkban sokan, akik e kérdést a maga teljes egészében, teljes jelentőségében még nem értették meg. Hogy ezen merésznek látszó állításunkat egy példával megvilágítsuk, megemlítjük azt, hogy például a dunántuli zsinati követek közül egyesek határozattan e jog ellen vannak, holott helyeslik azt a dunántuli szokást, a mely ott szabályrendeletben van foglalva, a mely szerint a püspök jelöl az egyes lelkészi állásokra egyéneket, vagyis a jelölési jog teljesen a püspök kezében van. Harmadszor nem foglalkoztunk eddig a kérdéssel azért, mert ez oly fontos, oly lényeges s közegyházunk jövő fejlődését alapjaiban érintő kérdés, a melylyel egy könnyen végezni nem lehet és nem szabad még hírlapi cikkben sem. Ha egyes munkatársaink elmondták és