Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-02 / 18. szám

1914 FVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1914 a tanítónak. S ez a múltban helyesen is vott igy ; sajnos azonban a jövőben lehetetlen, az - egyház érdeke ellen való lenne, ha e tekintetben valami változtatás nem történik. Mert hova tovább a tanitói kar s Jőleg egyes tanitók az egyháztól függetleníteni óhajtják magukat s az egyházközségek, az egyes iskolaszékek tehetetlenül állanak az egyes egyháziatlanul viselkedő tanitókkal szemben. Dacára annak, hogy a tanitók működésére s egyházias viselkedésére vonatkozólag meglehetősen szigorú szabályrendeleteink vannak, azok sok tekintetben esak irott malasztnak bizonyultak azért, mert a legközvetlenebb feljebbvalónak, az iskolaszéknek nines fegyelmi jogköre. Sok iskolaszék hiába inti tanítóját, az intés nem használ semmit, mert a tanitó nagyon jól tudja azt, hogy az iskolaszék feljelentést nem tesz az egyházmegyénél azért, mert ez egyrészt igen költséges dolog, másrészt pedig nem akar alárendeltjével szemben állni mint egyszerű vádló a vádlottal szemben, mert tanukkal kell bizonyítani azt is, amit az egész iskolaszék igen jól tud, de más kívüle nem tudja ; s nem tesz feljelentést azért sem, mert eltekintve a perlekedés költséges voltától, az egyház belbékéjét félti s nem akarja azt évekre feldúlni, a mely évek alatt nálunk rendszerint az ilyen egyházi perek befejezést nyernek. Ha a tanítót el is ítéli a törvényszék, a rengeteg perköltséget nem tudja rajta behajtani, s igy azt az egyházközségnek kell megfizetni. De az ítéletet sem lehet a tanítón sokszor végrehajtani, mert egyszerűen a tanitó másfelé pályázik községi vagy állami iskolához ahová, egy kis proteetióval könnyen be jut s az egyház joghatósága alól kisiklik. Azért mondjuk azt, hogy a jövőben nem lehet a lelkész és tanitó ügyeiben egyforma mértékkel mérni, mert a lelkész testestől-lelkestől az egyház szolgája s az is marad, mert máshová nem mehet, a tanitó azonban könnyen, sőt szívesen szabadul az egyház szolgálatából, mert másutt még jobb sors is vár reá. Ezeket figyelembe véve olyan forma törvényes intézkedést indítványozunk, a mely a tanitó elsőfokú és közvetlen hatóságát : az iskolaszéket fegyelmi joggal ruházná fel, hogy a tanítót ne esak kérdőre vonhassa, hanem kisebb büntetéssel sújthassa is, pl. intéssel, dorgálással és 25 kor.-ig terjedhető pénzbüntetéssel. Az ítélet — ha sérelmes — megfellebezhető lenne az illető körlelkészhez, s második fokon az espereshez. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezen fegyelmi jognak a megadása sok helyen, illetve mindenütt, a hol van, a nagyobb bajnak elejét venné. Ugyancsak egyházunk jövő fejlődése, az állami és községi iskolák szaporodása s ezekben a vallástannak sikeres tanítása egy uj intézkedést tesz szükségessé. S ez a uallásfanitóh vagy elemi iskolai kitoktatókképzése és alkalmazása. Maga a lelkész nagyobb helyeken nem teheti, segédlelkészeket nem kapni, de nem is célszerű tapasztalatlan fiatal embereket az elemi iskolába bebocsátani, mert igen kevés oly fiatal ember van, aki a gyermeki lélekhez le tud bocsátkozni. Azért gondoskodni kell arról, hogy elemi népiskolai tanitók vallástanitó-kántorokul kiképeztessenek s a hol ilyenekre szükség van, alkalmaztassanak. Visszatérve már most észrevételeink további közlésére a javaslat 176 §-át kérjük két^elvi jelentőségű pótlással ellátni az egyik az, hogy esperesnek csak oly rendes lelkész választható, aki rendes lelkészi szolgálatban már 10 esztendőt működött; a másik az, hogy két 6 évi cikluson tul sem az esperes, sem az esperességi felügyelő újból ne legyen választható. Annak, aki közegyházi viszonyainkat ismeri, ezen két pótlás szükségességét indokolni szükségtelen. Nem is indokolhatnók meg másképpen, hacsak egyes