Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-01-10 / 2. szám

14 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ III 4 lakosainak javára tétetlek: idő jártával ezen viszony megváltozott, az ország lakosainak nagyrésze nem tartozik azon hitfelekezethez, mely különféle történelmi lényezők összeműködésének folytán az emiitett alapítványok birtokában maradt s ezen alapítványok most már kizárólag csak az ország lakosai egy részének előnyére szolgálnak. Ez állapot sem az igazsággal, sem a méltányossággal nem egyezhető meg, melyek egyaránt követelik, hogy a nemzet közös tulajdonából az összes nemzet közös javára tett alapítványoknak jótéteményeiben az összes nemzet részesittessék. Azért, a hátrányt, az igazságtalanságot, melyet az ország lakosainak egyrésze ilyképen szenved, megszüntetni az államnak kötelessége, s igy joga is. Ez a tekintet ujabb indoka annak, hogy az ország lakosai eddigelé csupán egy részének kizárólagos előnyére használt egyházi javakról az összes nemzet közös javára azon módon rendelkezni, mint azt legcélszerűbbnek vélendi, az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is." Ezen mozgalom megindítására közvetlen okot az úgynevezett „kath. autonómiának" feszegetése adott; melynek azonban nem az volt a célja, hogy az egyházi kormányzat demokratikus alapon, a népnek az egyházkormányzatba való bevonása által tökéletesbitessék, hanem csak az, hogy az állami eredetű egyházi vagyon az egyház kezébe adassék. Az ilyen autonómiát az ország bölcse Deák F. igen találóan „fából való vaskarikának" nevezte; mert valóban, akit Rómából kormányoznak, az nem beszélhet valódi autonómiáról, igazi önhor~ mányzatról. De ehez nekünk protestánsoknak semmi közünk. Ez a római kath. egyháznak saját belügye, melybe mi nem avatkozhatunk. Annál több jogunk és okunk van azon kérdésekhez szólani, melyek az ország vagyonára és a nép megterheltetésére vonatkoznak; különösen azóta, mióta a r. kath. egyháznak régi előjogai és kiváltságai törvényileg eltörültettek és a teljes vallási jogegyenlőség és viszonosság elvei lettek a felekezetek anyagi érdekeinek rendezési alapjául elfogadva. A vallási érzelem szabadságának és sérthetetlenségének feltétlen tisztelete mellett nem lehet mellőzni azokat az anyagi eszközöket sem, melyek a vallás külső nyilvánulásához és fenntartásához okvetlenül szükségesek. Aki a hazai törvényesen bevett vallásfelekezetek harcainak és küzdelmeinek történetét figyelmesen tanulmányozza, az bizonyosan meg fog 'győződni arról, hogy azokban mindig nagyobb szerepet játszott a uagyon és az ezzel együttjáró hatalom és uralom érdeke, mint a dogmák minősége és a nép vallásossága. Ez alkalommal csak két anyagi tényezőről kivánok egyetmást felhozni, nevezetesen az országos vallási és tanul~ mányi alapokról, ezeknek keletkezéséről, céljáról és rendeltetéséről. Mindezt azon célból, hogy a két alapnak jogi természete kapcsolatban a kath. autonómiával, minél világosabbá váljék. Rz országos uallásalap. Az országos valJásalap rendeltetését és célját a kath. és egyesült gör. kath. püspökségek, káptalanok és lelkészségek felállítása és szegény lelkészek segélyezése ; kath. papnöveldék létesítése és támogatása; elaggott lelkészek eltartása; a szegényebb szerzetesek segélyezése; paplakok és templomok építése és fentartása: kath. lelkészek jövedelmeinek szabályozása, szóval: mindaz képezi, ami a kath. vallás előmozdítására szükséges. Katholikus testvéreink szeretnek hivatkozni az 1548: évi 12. törvénycikkre, mely azt rendeli, hogy „az elpusztult monostorok és klastromok és káptalanok javai és jövedelmei a tudós lelkészek és az Isten igéjének igaz hirdetői fenntar-