Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-04 / 14. szám

160 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1914 lelkésztársunknak sok egyszerre, de mindenesetre az ügy megér ennyit mindenikünknek. Ott van­nak azonfelül az egyházak. Az egyházak szintén áldoznának erre a ezélra, ha arra kellőképpen praeparáltatnak s ebből a forrásból is lehetne várni vagy 50 ezer koronát. ]önne azután az ál­talános agitáció ; aláírások, ünnepélyek rende­zése, mint ahogy azt a kálvinistáknál láthattuk. Ez utóbbi dolgok végrehajtására egy nagyobb agitációnális bizottságot kellene megalkotni, vagy 20—30 kitűnő szónok lelkésszel, a kik bejárnák a nagyabb gyülekezeteket s ottan a helyi egy­házvezetők által előkészített vallásos estélyeken propágálnák az eszmét. Így tettek a reformátu­sok is. S akadt ember és pedig zsidó ember, a ki a szónak lelkesítő hatása alatt ezer koronát ajánlott fel a Calvineum céljaira. Több helyütt az egyházakban külön papöz­vegyi alapítványok is léteznek, Magam is két helyen ismerek ilyeneket. Azt hiszem ezeket is bele lehetne olvasztani, vagy támogatására for­dítani ennek a célnak. De meg maga az egyház­egyetem, a kerületek sem zárkózhatnának el a dolog elől. És így fillért fillérhez, koronát koronához téve, néhány év alatt tekintélyes összeg gyűlhetne össze e célra. És ha már ez együtt volna, akkor az állam ajtaján is kopogtat­hatnánk segélyért, a mely állam tudvalevőleg a kálvinistáknak 300 ezer koronát adott hasonló ezélra. S ennek utána utána nézhetnénk annak hogy hol, melyik nagy városban, vagy nagy vá­ros mellett kaphatnánk telket a „Lutherház" céljaira. így gondolom én a dolgot végrehajtandónak. Hogy aztán az itten csak főbb vonásaiban érin­tett eljárások miként volnának legcélszerűbben foganatosíthatók, az már a részletes megbeszé­lés dolga. Addig azonban nem lehet részletekről be­szélni, a mig az eszme általánosságban el nem fogadtatott. Tessék ezt önöknek megcsinálni Kedves Kollega ur! Tessék a papi értekezlete­ken az ügyet megtárgyalni; tessék a papi érte­kezleteknek határozataikat egymáshoz áttenni; s tessék azután azokat a felsőbb fórumokhoz fo­kozatosan felvinni! — Addig, a mig ez meg nem történik, én hiába okoskodom itten s hiába íro­gatjuk egymásnak a legszívélyesebb leveleket. Tessék Önöknek is tenni valamit, s ha látom, hogy tesznek, majd én is megteszem a magamét! Én az eszmét nem adtam fel. Tartom és propagálni fogom, mivel erősen meg vagyok győződve annak szükségességéről s életrevaló­ságáról. Én bízom abban a száz papi emberben, a kik nekem az eszme feluetése idején olyan meleghangú leveleket írtak s hiszem, hogy azok sem hagyják azt elaludni. A tavalyi esztendő, lá­tom, nem volt alkalmas időpont a vele való fog­lalkozásra, mivel minden figyelmet a küszöbön álló zsinat foglalt le. De majd csak fellélekzünk s módunkban lesz talán másra is gondolnunk. Vajha gondolnánk s törődnénk már egyszer az ev. papi családok bajával is! Az a sok mindenféle, a miket a reformáció jubiláris évfordulója alkalmából megualósitandó­nak vélnek és mondanak, mind szép dolgok, de hát sem a papokban, sem a hívekben nem ké­pesek valami különösebb lelkesedést felkölteni, mivelhogy elmosódó s a közegyház szempont­jából nem valami nagyhasznu dolgok . . .„Szob­rot Luthernek 1" Szép, szép, de hát szabad-e a családapának arany fülbevalókat s karpereceket vásárolni, a mikor gyermekeinek még cipőjük sincs 1 Abrándozhat-e az ev. egyház dísztárgyak­ról, ékszerekről addig, a mig az egyház szolgá­inak magasabbra hivatot agyát megélhetési gon­dok emésztik? . . . Nem volna-e az Luther szel­lemében illő eljárás ; nem volna-e az egyik szép márványdarabja az egyházias szép alkotásokban már megépített s a jövendőben nagyobbodó szellemi Luther szobornak, ha most tekintetbe véve a körülményeket — azoknak a lelkéről vesz­szük le a gondok és aggodalmak nehéz terhét, a kik a Luther szellemét ápolják, hogy nyugod­tabban nézhessenek a jövőbe s vidámabb lelki szárnyalással végezhessék nehéz hivatásukat ? ! Nyíregyháza, 1914 március 17-én. Szerető pályatársa Paulih János ev. lelkész. BELÉLET. Németh Istuán ref püspök beiktatása. A dunántuli református egyházkerület uj püs­pökének : Németh Istvánnak beiktatása Pápán március 31-én történt meg meleg s lélekemelő ünnepség keretében. Gyülekezeti ének s Czike Lajos tatai esperes fohásza után a beiktató kerü­leti közgyűlést Gróf Tisza István kerületi főgond­nok nyitotta meg. fl választásról szóló jelen/és előterjesztése után küldöttség ment az uj püs­pökért, a kit megjelenése alkalmával őszinte üd­vözlésben részesített a kerületi közgyűlés, ezen őszinte érzelemnek adott hangot Gróf Tisza Ist­ván magvas s belső hitről tanúskodó beszédében mellyel a püspököt üdvözölte. Németh püspök székfoglaló beszédében kiterjeszkedett a közigaz­gatás, az egyházi és iskolai élet minden ágaza­tára s szinte köztetszést aratott azon kijelentése, hogy az egyházi tanitóktól és tanároktól csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom