Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-04 / 14. szám

160 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1914 lelkésztársunknak sok egyszerre, de mindenesetre az ügy megér ennyit mindenikünknek. Ott vannak azonfelül az egyházak. Az egyházak szintén áldoznának erre a ezélra, ha arra kellőképpen praeparáltatnak s ebből a forrásból is lehetne várni vagy 50 ezer koronát. ]önne azután az általános agitáció ; aláírások, ünnepélyek rendezése, mint ahogy azt a kálvinistáknál láthattuk. Ez utóbbi dolgok végrehajtására egy nagyobb agitációnális bizottságot kellene megalkotni, vagy 20—30 kitűnő szónok lelkésszel, a kik bejárnák a nagyabb gyülekezeteket s ottan a helyi egyházvezetők által előkészített vallásos estélyeken propágálnák az eszmét. Így tettek a reformátusok is. S akadt ember és pedig zsidó ember, a ki a szónak lelkesítő hatása alatt ezer koronát ajánlott fel a Calvineum céljaira. Több helyütt az egyházakban külön papözvegyi alapítványok is léteznek, Magam is két helyen ismerek ilyeneket. Azt hiszem ezeket is bele lehetne olvasztani, vagy támogatására fordítani ennek a célnak. De meg maga az egyházegyetem, a kerületek sem zárkózhatnának el a dolog elől. És így fillért fillérhez, koronát koronához téve, néhány év alatt tekintélyes összeg gyűlhetne össze e célra. És ha már ez együtt volna, akkor az állam ajtaján is kopogtathatnánk segélyért, a mely állam tudvalevőleg a kálvinistáknak 300 ezer koronát adott hasonló ezélra. S ennek utána utána nézhetnénk annak hogy hol, melyik nagy városban, vagy nagy város mellett kaphatnánk telket a „Lutherház" céljaira. így gondolom én a dolgot végrehajtandónak. Hogy aztán az itten csak főbb vonásaiban érintett eljárások miként volnának legcélszerűbben foganatosíthatók, az már a részletes megbeszélés dolga. Addig azonban nem lehet részletekről beszélni, a mig az eszme általánosságban el nem fogadtatott. Tessék ezt önöknek megcsinálni Kedves Kollega ur! Tessék a papi értekezleteken az ügyet megtárgyalni; tessék a papi értekezleteknek határozataikat egymáshoz áttenni; s tessék azután azokat a felsőbb fórumokhoz fokozatosan felvinni! — Addig, a mig ez meg nem történik, én hiába okoskodom itten s hiába írogatjuk egymásnak a legszívélyesebb leveleket. Tessék Önöknek is tenni valamit, s ha látom, hogy tesznek, majd én is megteszem a magamét! Én az eszmét nem adtam fel. Tartom és propagálni fogom, mivel erősen meg vagyok győződve annak szükségességéről s életrevalóságáról. Én bízom abban a száz papi emberben, a kik nekem az eszme feluetése idején olyan meleghangú leveleket írtak s hiszem, hogy azok sem hagyják azt elaludni. A tavalyi esztendő, látom, nem volt alkalmas időpont a vele való foglalkozásra, mivel minden figyelmet a küszöbön álló zsinat foglalt le. De majd csak fellélekzünk s módunkban lesz talán másra is gondolnunk. Vajha gondolnánk s törődnénk már egyszer az ev. papi családok bajával is! Az a sok mindenféle, a miket a reformáció jubiláris évfordulója alkalmából megualósitandónak vélnek és mondanak, mind szép dolgok, de hát sem a papokban, sem a hívekben nem képesek valami különösebb lelkesedést felkölteni, mivelhogy elmosódó s a közegyház szempontjából nem valami nagyhasznu dolgok . . .„Szobrot Luthernek 1" Szép, szép, de hát szabad-e a családapának arany fülbevalókat s karpereceket vásárolni, a mikor gyermekeinek még cipőjük sincs 1 Abrándozhat-e az ev. egyház dísztárgyakról, ékszerekről addig, a mig az egyház szolgáinak magasabbra hivatot agyát megélhetési gondok emésztik? . . . Nem volna-e az Luther szellemében illő eljárás ; nem volna-e az egyik szép márványdarabja az egyházias szép alkotásokban már megépített s a jövendőben nagyobbodó szellemi Luther szobornak, ha most tekintetbe véve a körülményeket — azoknak a lelkéről veszszük le a gondok és aggodalmak nehéz terhét, a kik a Luther szellemét ápolják, hogy nyugodtabban nézhessenek a jövőbe s vidámabb lelki szárnyalással végezhessék nehéz hivatásukat ? ! Nyíregyháza, 1914 március 17-én. Szerető pályatársa Paulih János ev. lelkész. BELÉLET. Németh Istuán ref püspök beiktatása. A dunántuli református egyházkerület uj püspökének : Németh Istvánnak beiktatása Pápán március 31-én történt meg meleg s lélekemelő ünnepség keretében. Gyülekezeti ének s Czike Lajos tatai esperes fohásza után a beiktató kerületi közgyűlést Gróf Tisza István kerületi főgondnok nyitotta meg. fl választásról szóló jelen/és előterjesztése után küldöttség ment az uj püspökért, a kit megjelenése alkalmával őszinte üdvözlésben részesített a kerületi közgyűlés, ezen őszinte érzelemnek adott hangot Gróf Tisza István magvas s belső hitről tanúskodó beszédében mellyel a püspököt üdvözölte. Németh püspök székfoglaló beszédében kiterjeszkedett a közigazgatás, az egyházi és iskolai élet minden ágazatára s szinte köztetszést aratott azon kijelentése, hogy az egyházi tanitóktól és tanároktól csak