Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-04 / 14. szám

158 1914 nemzetiség és világhatalom nagy emberi életideáljai illusiók vagy fiktiók. fímint a sejtelmek ösztönökből, a fogalmak érzésekből, ugy az ideálok illusiókból erednek. Sejtelmekben, fogalmakban és ideálokban őrizzük meg szellemi örökségünket. A sejtelmek megtanítanak arra, mint kell élnünk; az eszmék, miként kell gondolkoznunk s végül az eszmények, miként kell cselekednünk. > • Ha tehát Nietzsehevel az emberiség örök ideáljait, mint „a tiszta szellem találmányait' s az „önmagában való jót" a „hanyatlás typusának", „dekadens filozófiájának

1' sőt „népnek való platonizmusának"minősitjük, ugy ugyanazt a szélmalomharcot folytatjuk, amilyet a moralisták hiábavaló módon folytatták kétezer éven át a sejtelmek s a nominalisták a fogalmak ellen. Hisz' még a tudományos gondolkozásnál sem mellőzhetjük a csalódásokat, képzelődéseket, illusiókat és fiktiókat, hát még a mindennapi élet tarka változatában. Fiktiók és illusiók Schoppenhauervel szólva „az értelem cselei", egy üdvös narkotikon, quasi ellenszere a természetnek az élet keserűségeivel szemben. Ezzel szemben a pesszimisták, vagy az u. n. sophisták azt tanítják, hogy a természet, az isten, a világ s általáben minden egyetemes fogalom puszta fiktió, mig Stein szerint minden eszményalkotás a természet kegyelemajándékának tekintendő. Amulett az minden feketelelküséggel, reliquia minden hypoehondriával és melancholiával és hatékony varázsformula minden ördögemberi összeesküvéssel szemben. Minden logika ellenére az élethez való akarat mindenkor jogaikba visszahelyezi az illusiókat. Mint a betegszivüek a digitális, ugy a megfáradottak és terheltek az illusiók után nyúlnak. Biológiai és phsychológiai alapon tehát a fentebbiek nyomán kimondhatjuk, hogy a „desillusioné" a legszerencsétlenebb emberspecies a világon. Aki életrevalóságaiban s illusiói képességében megtört, az menthetetlenül az elveszettek vagy öröklöttek sorába tartozik. Ilyen dekadenseknek nem azért nincsenek illusióik, mivel betegek, hanem betegek azért, mivel illusióik nincsenek. Ami az étel és az ital testi, azok az illusiók lelki életünkre nézve. Ép azért a költők, gondolkodók és művészek, akik fantáziájuk kiapadhatatlan forrásaiból nekünk uj meg uj illusiókat nyújtanak, az emberiség legnagyobb jóitevői, Carlyle-jé\e szellemi hősei, mig ezekkel szemben a pesszimista-bölcselők, akik csak rontanak és rombolnak, az emberiség született sírásói. Az illusiók nélküli ember a szélvésztől hányatott csónakhoz hasonlit, amely kellő evezők és kormányrudak hiányában minduntalan a hullámverés szeszélyének van alávetve. Egy erősebb szélroham, s az élet csónakja elmerül. Az illusióra képes emberek tartják erős kezükben az élet kormányrudját s mennél nagyobbak ,

;az akadályok, annál erősebb bennök az energia. A mik az egyes emberekre a pillanatnyi illusiók, azok a népek és nemzetek számára az idálok ; a közös erőmegfeszités céltudatos egysége, s a sok egyéni akaratnak sociális, nemzeti s végül emberi összakarattá való tömörülése. Mert hát a kultura lényege a munka. Kultureéliainkkal és feladatainkkal a természetnek, mint az örök energiák rendszerének valódi értelme felé haladunk, melyik a mozgásnak s az erőnek kiapadhatatlan forrása. Nem a kultura — mint Hartmann, az „Unbemusst" bölcselője akarná — a legmagasabb illusió, hanem megforditva az illusiók minden józan haladásnak feltételei a tunyaság barbár állapotából a munka eivilizátiója felé. Az illusiók ama nagy világkorbácsnak mondhatók, amely az állatot emberré a vadat barbárrá, a barbárt civilizálttá s a civilizáltat kulturemberré neveli. Mert illusió nélkül nincsenek ideáljaink s ideálok nélkül mit éra lét? A mik az universumra nézve a természeti törvények, azok a mi ideáljaink a morális világ számira, — valósággal az erkölcsi világrend konstitutiói. Ideálok nélkül nincs kultura. A ki már semmi iránt sem érdeklődik és lelkesedik a világon, és minden fiktiót, illusiót és ideált „álomnak és eszelőségnek minősit, azt lelki nyomoréknak s kedélyi invalidusnak tartjuk, a kire ráillik Keller Godefréd ama részvétteljes szava: „jobb lett volna nem születnie, mert már élve lakik a sirban 1" Eperjes. Dr. Szláuik Mátyás. Nyilt uálasz. Nagytiszt. Mayer Pál ev. lelkész urnah. Kedves Kollega Ur 1 Szivesen vettem e lap 8-ik számában hozzám intézett levelét és sietek is arra itt a nyilvánosság előtt válaszolni. A nyilvánosság előtt azért, mert hiszen az az ügy. a melyről interpellátiójában szó van, egyházi közügy lévén, megérdemli, hogy a közvélemény Ítélőszéke elé állittassék s azzal minél többször s minél szélesebb körben behatóan foglalkozzunk. Azt nem veheti nekem rossz néven, kedves kollega ur, hogy én a Lutheráneum ügyében hozzám intézett b. magánlevelére nem válaszoltam, mert hiszen én ez ügyben százat meghaladó levelet kaptam annak idején s azok mindenikére