Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-28 / 13. szám

143 EVANGELIKUS O

RA

LLO 1914 * a pártpolitikának behureolása és a nemzetiségi kérdésnek tapintatlan kezelése okoz s főleg nem akarok itt rámutatni arra sem, hogy a eura pastoralist mily gyengén gyakorolják a mi egyházunkban s hogy mily hiterösitő hatással lenne, ha nagyérdemű püspökeink az egyes gyíileKezeteket gyakrabban látogatnák, a helyszinén látnák a bajokat s beles és tapintatos tanácsaikkal, útbaigazításaikkal orvosolnák azokat. E tekintetben is sok teendő vár reánk és az uj zsinatra. Nézetem szerint egy uj reformatióra van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy a protestáns evangéliumi keresztyén egyház visszanyerje hóditó és boldogító erejét. Közigazgatásunknak, bíráskodásunknak, iskolánknak, gyülekezeteinknek szervezésében és kormányzajának mindig a közélet alakulásához kellene simulnia. És mindenek felett arra kellenne ügyelnünk, hogy a lelki élet egészsége megőriztessék. Nem szabad felednünk, hogy a természet világában is minden nem kívülről, hanem belülről növekszik. A száraz fát hiába locsolják kívülről, ha belső szervei nem működnek. Ugy van ez az egyházi életben is. fímely egyházban hiányzik a belső élet melege, a Krisztushoz és egyházához vonzó szerelet; ahol a vallási buzgóság helyét az önzés, a földi élvezetek keresése, a földi dicsőség és uralomvágy foglalja el: ott az erkölcsi romlás kikerülhetetlen. Az olyan egyház, melyben ily bűnök terjednek el, önmaga ássa meg sirját. Elvész, elpusztul menthetetlenül. A lélek belsejében, a meleg sziv és a józan ész összhangjában rejlik minden egyházi fejlődésnek és virágzásnak a titka. Ez a fentartó és fejlesztő erő, mely, ha a hivek kebeléből kivész, akkor az egyházat semmiféle külső hatalom nem képes többé megmenteni. V. Nefeledjük, hogy az élet folytonos küzdelemből áll, Nekünk protestánsoknak, őseink buzgóságáról sohasem volna szabad megfeledkeznünk. Küzdenünk kell még mindig jogainkért és szabadságainkért, és mindenek felett öntudatos testvéri szeretettel ápolnunk az összes keresztyén vallásjelékezetekkel való testvéri egyetértést; — és velük egyetértve követelnünk a teljes jogegyenlőség és viszonosság elveinek az életben való becsületes érvényesítését. Legyünk meggyőződve arról, hogy „bármennyire is haladjon a szellemi műveltség; bármily széles körre terjedjen is az emberi szellem; a keresztyénség fenségét és erkölcsi kulturáját, mint az az evangéliumokban előttünk csillog és világit, soha sem fogja túlhaladni". A Golgatha keresztje arról tanúskodik, hogy az összes emberiségnek közös teremtő és fentartó atyja van. Ezzel egyezőleg a természet törvénye és a társadalmi élet bölesesége egyiránt tanitja, hogy mindenkinek egyenlő joga van a jóléthez és a boldogsághoz, ha őszintén igyekszik a szeretet Istenét és az emberiséget erényes tettek által szolgálni. Nézetünk szerint tehát az egyes nemzeteknek és az egyes vallásfelekezeteknek is arra kellene törekedniük, hogy a jog, törvény és igazság eszmeinek szem előtt tartásával a krisztusi szeretet őszintén és teljes jóakarattal ápoltassék ! Mert valóban, ha esak arra gondolunk, hogy a keresztyénség századokon át, milyen véres üldözéseknek volt kitéve a pogány római császárok idejében; és ha arra gondolunk, hogy az üldözési szellem milyen pusztitásokat tett későbben századokon át magában a keresztyén egyház kebelében is az úgynevezett inquisitió korában és a reformétió elleni harcokban, akkor igazán csodálkoznunk kell a felett, hogy a Krisztus avangeliuma, milyen kevés hatást birt gyakorolni az elvadult emberi lelkekre. A külömböző nemzetek közötti háborúk pedig, dacára a művelődés terje-