Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-21 / 12. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 140 Raffay itthon. Március 19-én este Raffay Sándor amerikai körútjáról szerenesésen hazaérkezett. Halálozás, A nyíregyházi ev. egyházközség és tanitótestülete megilletődött szivvel jelenti hogy tanítója és szeretett kartársa Hubinyi Tivadar tanió hosszas szenvedés után e hó 14-én jobblétre szenderült. Nyugodjék békével! A uallás- és közoktatásügyi miniszter. 1914. évi március hó 8-án 16342 914. Ul/b sz. a. valamennyi állami ellemi népiskolai tanitó és tanítónőképző intézet igazgatóságaihoz az alábbi rendeletet intézte ; „Felhívom a tek igazgatóságot, hogy a vezetése alatt álló intézet természetrajzi és gazdaságtani tanárainak figyelmét hívja fel azon körülményre, hogy tanítás közken alkalmas helyen a növendékeket a házinyultenyésztés és értékesítés előnyeire figyelmeztessék és az erre vonatkozó legszükségesebb ismereteket velük közöljék. Értesítem egyben arról is, hogy a házinyultenuésztés és értékesítés ügyével szakszerűen a „Házinyultenyésztők Országos Szövetségének" Budapesten megjelenő „Házinyultenyésztés és Értékesítés" cimü folyóirata foglalkozik. A miniszter megküldte ezen leiratát másodlatban valamennyi egyházi főhatóságnak is, melynek fennhatósága alá tanító, tanítónő képző intézet tartozik, esetleges további intézkedés céljából. A Magyarhoni EuangeíiUus Lelkészegyesület pénztárába február hó folyamán a következő tagok fizették be tagsági dijaikat: a) Rendes tagok 1913-ra : Gajdács Pál (Tótkomlós), Szlopovszky Károly (Hisnyó), Materny Lajos (Debreezen), Lombos Alfréd (Zombor), Fábián Imre (Kölesd), Bogyay Aladár (Kesnyő), Szűcs Imre (Majos), Holéezy ]ános (Csornád), Hrdlieska Lajos (Tótkomlós), Paulik János (Nyíregyháza), Dzurányi Dezső (Cserepes), Kovács Dániel (Felsőszabadi). Székely Gyula (Késmárk) Draskóczy Ede (Makó), Maliarik János (Nagyléuárd), Mészáros István (Kemeneshögyész), Czipott Áron (Káesfalu), Materny Imre (Nagyvárad), Honéczy Pál (Pusztaföldvár), Droppa Samu (Oroszlány), Balezó Lajos (Ozdin), Magyary Miklós (Kapolcs), Balogh István (Porrogszentkirály), lllgen Antal (Lőcse), Simkovie János (Hybhe), Petrovies Pál (Hosszufalu), Makoviczky Emil (Szirk), Sommer Gyula (Váez), Linczényi Lajos (Nagyveszverés), Nagy Lajos (Gyúró), Kübecher Albert (Leibiez), Hrobon János (Istebne), Chugyik Pál (Aszód), Kovácsi Kálmán (Rákospalota), b) Rendes tagok 1914-re: Albrech/ Géza (Nagyezombat), Szlopovszky Károly (Hisnyó), Draskóezy Ede (Makó), Maliarik János (Nagyiévárd), lllgen Antal (Lőcse), Henriczy Béla (Poltár). Kalanda Gyula (Kálnó) Kruttschnitt Antal (Soltvadkert), Kovácsi Kálmán (Rákospalota), Farkas Gejza (Nagyszombat), Zoch Sámuel 1915 és 1916 évre is (Modor). Geisztlinger Pál (Felsőőr^, lűégner Ádám (Réczkozér), Kiss Kálmán (Felsőaradi). Tótpelsőcz, 1914. március 2-án. Vitális Gyula, egyesületi pénztáros. Cuiheri és Kálvini uallásoság. Lie. Preuss János, lipcsei egyetemi theologiai magántanár. Fordította: dr. Szlávik Mátyás eperjesi theol. akad. tanár. Pozsony. Wigand könyvnyomdája. 1913. 25 lap. E tanulmányt a fordító szíves figyelméből kaptam s mondhatom, igen nagy élvezettel olvastam el. Végre valahára e fontos kérdés tisztázását komoly feladatául tűzi ki oly író, aki tudományos munkásságánál fogva ennek megoldására hivatva van] Soha alkalmasabb időben nem jelent meg röpirat, mint éppen ez. Ne áltassuk magunkat: mi másra nem támaszkodhatunk egyházi életünk felvirágoztatásában, mint azokra az erőkre, amelyek egyházunk lényegéből folynak. A protestáns testvériség ápolását a mi részünkről hangoztatják leginkább. A kálvinista részről a testvériség kifejezést nyert ugyan udvarias szólamokban, de ritkán cselekedetekben. A nagyközönséget pedig e protestáns elnevezés lassankint megtévesztette, amennyiben ezalatt rendszerint a református egyházat értette. A napi sajtó, sőt a komoly irodalom is ilymódon az evangelikus egyháznak kulturális stb. jelentőségéről hovatovább lekicsinyléssel nyilatkozott, sőt megértük immár azt is, hogy az evangélikusok által fenntartott Protestáns Szemlében egyik református „tiístvé?" állitja ki rólunk a szegénységi bizonyítványt. Hát legyen elég ebből a protestáns közösségből! Fel kell világosítani intelligens közönségünket a lutheri és kálvini vallásosság között levő óriási külömbségről, mert külömben az evangélikus öntudat elhalványulására, az egyházban kripíhokalvinizmus terjedésre vezet az, ha részünkről a nyilvános életben a tanácskozó termekben és tudományos müveikben folyton hangoztatják, hogy a két protestáns egyház kö-v zött lényeges külömbség nincsen. Ne fussunk mi olyan kocsi után, amely nemcsak hogy nem vesz fel, de „kocsisa" arcunkba cserdit os~ torával. Ugy a lutheri, mint a kálvini egyháznak más a kiindulási pontja, más a fejlődése. Más a mi szellemünk mint az övék. Az evangelikus egyházhoz való öntudatos, önérzetes és tántoríthatatlan ragaszkodás érzetét pedig csak ugy tarthatjuk fenn egyházunk tagjaiban, ha ez evangelikus szellemet a tanokban, a történeti fejlődésben és egyesek életében nyilvánvalóvá teszszük. Ilyen szempontból tartom én bessesnek a