Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-03-14 / 11. szám
1914 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ két oka a zsidók a városba tódulása és a vagyoni kulturában való emelkedésük, fí Sionismus egyik vezető szelleme Max Kordau is hirdeti, hogy a gyermekektől való idegenkedés az egyén jogainak bátrabb érvényesítéséből fakad, ami maga a haladás, a művelődés. Felolvasó megállapítja, hogy a vagyon és művelődés, melyeket a közfelfogás a haladás legbiztosabb emeltyűinek sőt magának a haladásnak tart, a népesedés tekintetében ellentétben állanak a nemzetek érdekeivel, az orvoslást Lercy Beauiieu administrativ intézkedéseken kívül a régi egészségesebb erkölcsökhöz való visszatérésben keresi, üJolf a sok gyermekescsaládok favorizálását, agglegény adót, a pornográfiának és prostuíteiónak korlátozását, a fényűzés csökkentését ajánlja. Fahlbeck a gyökeres orvoslást az egyén felelőségérzetétől várja, melynek erősítésére azonban az altruizmuson kívül még egy erő kell: a vallás. A probléma az egyén és a közérdekek között kifejlődő ellentét kiegyenlítése. Reá kell bírni az egyént, hogy biztosítsa a fajnak a jövőjét lemondás és áldozatok árán is. A mai irányzat helyébe olyat kell állítanunk, melyben a romboló erőknél hatalmasabbak az építési tényezők. Meg kell teremtenünk a maradó, sőt fejlődő civilizáció biztos alapjait. Az értelem, a tudás ehhez magában nem elég. £1 véges, a földrekorlátolt törekvések helyébe olyakat kell ültetnünk, melyek a végtelennel kapcsolnak össze. A faj érdekei csak igy győzedelmeskedhetnek az önérdeken, melynek helyébe a kötelesség lép : vallási sanctióval. A cél az egyén önkéntes feláldozása a legfenköltebb kötelességéri: a legfensőhb oltárán. fíz Iglói eu. diakonissza nöegyesülef közgyűlése. Az iglói evang. diakonissza nőegyesület folyó hó 1-én tartotta jól látogatott hatodik rendes közgyűlését. Ezen közgyűlés kiemelkedő pontja mint más években is — özv. Senger Endréné egyesületi elnöknő évi jelentése volt. mely az egyesület 1913. évi működéséről számol be híven és érdekesen. Ez a beszámoló örvendetes haladásról tett tanúságot. A diakonissza egyesületet élete az intézmény egyre szélesebb körökre kiterjedő közkedveltségéről tesz bizonyságot. A diakonisszák hü és önfeláldozó működését oly nagy mértékben vette igénybe a város lakossága vaUáskülömbség nélkül, hogy — egy pár héttől eltekintve — állandó, sokszor nagyon terhes elfoglaltságról és a kifejtett ápolási munkánál az érdekelt feleknek több ízben kifejezett telj es megelégedéséről és méltányoló elismeréséről lehetett beszámolni. Hogy a két diakonissza mily nagy munkát végzett a betegápolásban, kitűnik az ápolási adatok statisztikájából. 22 beteget 152 egész napi, 14 nappali és 224 éjjeli ápolásban részesítettek rendes szolgálatban, mig szegényeknek 626 esetben nyújtottak ingyenes ápolást. Munkálkodásuk általános méltánylásában találjanak jutalmat, akik minden ellenérték nélkül állanak szenvedő embertársaik szolgálatában. Méltányló elismerésben részesült maga az intézményt fenntartó egyesület is. Az eddigi támogatók egyike sem vonta meg érdeklődését és támogatását tőle. fí bőven foly j adományok és segélyek folytán szép anyagi eredménnyel zárhatta le az egyesület az 1913 évi számadását. A tagdijakon és rendes segélyeken kívül gyarapították jövedelmét: a néhai Hobelt Paulina-féle 200 koronás hagyomány, melyről a hagyományozó iránti kegyeletes hálával, a templomi hangverseny jövedelme, melyről a közreműködtek iránti hálás köszönettel s a külömböző alkalmakból befolyt adományok és a koszorumegváltások, melyekről szintén meleg köszönettel vett tudomást a közgyűlés. Ép ugy megköszönte lg Tó városának, dr. Széli Gyula urnák a diakonisszáknak nyújtott orvosi segélyét, a diakonisszáink önfeláldozó hü, munkáját. Örömmel üdvözölte a uálasztmány vallásos estélyek meghonosítására vonatkozó határozatát s hozzájárult ahhoz, hogy az első ilunemü összejövetel március 28-án, szombati napon az esti órákban rendeztessék. Halálozás. Lapunk mult számában megemlékeztünk a felkai ev. egyház gyászáról. Mult hó 26-án halt meg szeretett s érdemes felügyelője Emei-iczy Ödön. A közszeretetnek és becsülésnek örvendő öreg ur halála mély és őszinte részvétet keltett mindenfelé, életrajzi adatait és egyházi tevékenységét az alábbiakban adjuk. Emeriezy Ödön 1843-ban Strázsán született. A késmárki gymnázium elvégzése után Eperjesen papi oklevelet szerzett, majd egy évet a jénai egyetemen töltött. Midőn hazakerült a Bácskába hívták meg lelkésznek. Erre az időre eset* édes anyja halála. Ennek hatása alatt nem fogadta el hiványát, hanem özvegy édesatyja oldalán — ki Felkán lelkész volt — maradt, ki mellett 4 évig s.-lelkészi minőségben működött. 1868-ban a felkai ág. hitv. evang. egyház iskolájánál, egy évvel később az ebből átalakult községi iskolánál tanítói állást vállalt, mely tisztét — följebbvalói legteljesebb megelégedésére — 1903-ig töltötte be. Már fiatal éveiben is élénken érdeklődött egyháza ügyei iránt. 1872-ben egyházi jegyzővé választják. E hivatalt 1887-ig viselte, mely időtől halála napjáig az egyházfelügyelői tisztet töltötte be. Egyháza ügyeit a legnagyobb körültekintéssel intézte. Nem volt a zajos munka embere, csendben dolgozott, de annál nagyobb eredménnyel.
