Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-14 / 11. szám

1914 csülte s azért tüntette ki bizalmával s választotta meg püspökké. - Amidőn az uj püspököt szerettei mi is üdvözöljük s jőpásaíori munkájára a kegyelem Urának áldását kérjük, kérjük öt arra, hogy Antal Gábor örökébe vigye magával Aníal Gá­bornak irántunk, evangélikusok iránt táplált szeretetét s a közös utunkon a béke­ségnek s együttérzésnek áldó szellemét. Dp . Tüdős Isiuáii püspök beiktatása. Megható és fényes ünnepségek között folyt le máre. 10-én dr. Tüdős István rej. püspök beik­tatása Miskolezon. A nagyszámban megjelent ünneplök között egyházunk képviseletében meg­jelentek : Qedüly Henrik püspök, Beniezky Árpád dunáninneni evangélikus egyházkerületi felügyelő és a miskolezi ev. gyülekezet lelkésze és képvi­selői. A beiktatási rendkívüli díszközgyűlést Dokus Ernő nyitotta meg, melyre a megválasztott püs­pök az érte kiküldött küldöttség élén megjelenve, hangos éljének után letette az esküt és törvénye­sen meyválasztoit püspöknek lett kijelentve, mely után ugy a főgondnok, mint a legidősebb espe­res részéről melegen üdvözölíetetí. Majd ezek után dr. Tüdős püspök a szószékről mondotta el köztetszést aratott programrnszerü beszédjét melynek végeztével s az ottani daláregylet re­mekül előadott éneke s a hymnusz eléneklése után a közgyűlés bezáratott s a nagy közönség a városháza termébe vonult, hol a beiktatott püspök a küldöttségek tisztelgését fogadia. A 44 küldöttség közül egyetemes egyházunk kép­viseletében Geduly püspök üdvözölte dr. Tüdőst. Délután 3 órakor bankett volt a Korona Szálló 2 nagy termében, melyen mintegy 500-an vettek részt s melyen több kiváló tetszést aratott szép pohárköszöntő hangzott el. Qedutij püspök a Theol. Oiitioiiért. Tiszai ev. egyházkerületünk lángbuzgalmu püs­pöke legújabb körlevelében arra való utalással, hogy közgyűléseink évről évre hozott egyhangú határozatokkal ajánlják a 7 év óta fennálló „eper­jesi Ev. Theol. Otthon ügyét állandó évi segélye­zés céljából az egyházmegyék és községek tá­mogató hittestuéri szeretetébe, s annak konsta­tálásávaj, hogy a brassói, árvái és liptói canno­niea vizitátiós koraijain rendeletileg is gondos­kodott e kerületi határozatok érvényesítéséről — a következőkben számol be. Az eredmény — éppen nem megnyugtató, sőt reám nézve egyenesen fájdalmas. Egyházközségeink túlnyo­mó része, egyházmegyéink csaknem kivétel nél­kül elzárkóztak ezen nagy hivatásu, áldásosán működő kebelbeli saeretetintéaménynek évi hoz­zájárulás utján való felkarolásától. Fájdalmas és lehangoló aa eredmény, mert jele annak, hogy nem tudunk, jxierí nem akarunk megélni, hiány­zik bennünk az emelkedettebb gondolkodásnak, az elhatároaatfabh cselekvési készségnek aa a mértéke, hogy : tudjuk, mert akarjuk saját egy­házépitő intézményeinket felkarolni, fejlődésüket megizmosodásukat, fennmaradásukat biztosítani. Ridegek, testvérietleneh, hidegek, közönyösek, nem törődök vagyunk. Mert ha nem volnánk azok, annyi kérés, annyi intés, annyi kerületi katározat után — 7 éves fennállás mellett — nem volna szabad lennie egyetlen egyházközségnek sem e kerületben, a mely a jövendő lelkészek neveié­sét szolgáló e nemes intézményre, egyházkerüle­tünk utóbbi évtizedekben létesített egyik legkivá­lóbb alkotására ne hozná meg szíves örömmel a maga évenként megujuló áldozatait. E puszta ténnyel szemben célját veszti minden ellenvetés vagy kifogás. A néhány koronanyi hozzájárulás minden akadaly nélkül fölvehető a költségvetes­be még a legszegényebb egyházközség által is, mert ma már az egyházak anyagi gondján se­gítő lelkész- és tanitófizetés-kiegésziíések és adóalapi segélyezések korszakában erre mód van. A hol nam teszik, — tisztán az akarat hiá­nya miait nem teszik." Erélyes, de egyúttal fájdal­mas felhívásában találóan meg is jegyzi, hogy „a tőle függő segélyezés kérdésénél viszont mérlegelés tárgyává fogja tenni a jövőben" az esperesek és lalkészek buag jlkodását a ti­szakerületi köaintázméayek felkarolása körül. Hát jelen egyházunknak ezt a képét mondta a minap dr SzMvik Mátyás „tristissima faeies"-nek. Milesz velünk?! £1 s!sa?oasi főgimnázium uj felügye* lö|e. A szarvasi főgimnázium felügyelőbiaottság­nak elnöki tisztébe a közbizalom Báró Solymossy Laios földbirtokost, az aradbékési egyházmegye felügyelőjét emelte, kit szép ünnepély keretében iktattak be ezen tisztségébe. A beiktatást Pe iro­nies Soma esanádi esperes végezte, egyben a legnagyobb elismeréssel emlékezve meg az el­hunyt Veres József nagy érdemeiről, nemkülön­ben a visszalépő felügyelőről, Haviár Daniról, a kinek a szarvasi tanintézet fejlesztése körül el­éviilhetlen érdemei vannak. Az uj felügyelőnek működése elé a legnagyobb reménynyel tekin­tünk : a hathatósabb államsegély az ő közbenjá­rása folytán — hisszük — meg fog valósulni. Máreius 15. A pozsonyi ágosí. hitv. evang. líceum tanuló ifjúsága 1914. március hó 14-én d. e. 11 órakor a líceumi tornateremben tartja a márc. 15-iki nemzeti ünnepet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom