Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-03-14 / 11. szám
1914 csülte s azért tüntette ki bizalmával s választotta meg püspökké. - Amidőn az uj püspököt szerettei mi is üdvözöljük s jőpásaíori munkájára a kegyelem Urának áldását kérjük, kérjük öt arra, hogy Antal Gábor örökébe vigye magával Aníal Gábornak irántunk, evangélikusok iránt táplált szeretetét s a közös utunkon a békeségnek s együttérzésnek áldó szellemét. Dp . Tüdős Isiuáii püspök beiktatása. Megható és fényes ünnepségek között folyt le máre. 10-én dr. Tüdős István rej. püspök beiktatása Miskolezon. A nagyszámban megjelent ünneplök között egyházunk képviseletében megjelentek : Qedüly Henrik püspök, Beniezky Árpád dunáninneni evangélikus egyházkerületi felügyelő és a miskolezi ev. gyülekezet lelkésze és képviselői. A beiktatási rendkívüli díszközgyűlést Dokus Ernő nyitotta meg, melyre a megválasztott püspök az érte kiküldött küldöttség élén megjelenve, hangos éljének után letette az esküt és törvényesen meyválasztoit püspöknek lett kijelentve, mely után ugy a főgondnok, mint a legidősebb esperes részéről melegen üdvözölíetetí. Majd ezek után dr. Tüdős püspök a szószékről mondotta el köztetszést aratott programrnszerü beszédjét melynek végeztével s az ottani daláregylet remekül előadott éneke s a hymnusz eléneklése után a közgyűlés bezáratott s a nagy közönség a városháza termébe vonult, hol a beiktatott püspök a küldöttségek tisztelgését fogadia. A 44 küldöttség közül egyetemes egyházunk képviseletében Geduly püspök üdvözölte dr. Tüdőst. Délután 3 órakor bankett volt a Korona Szálló 2 nagy termében, melyen mintegy 500-an vettek részt s melyen több kiváló tetszést aratott szép pohárköszöntő hangzott el. Qedutij püspök a Theol. Oiitioiiért. Tiszai ev. egyházkerületünk lángbuzgalmu püspöke legújabb körlevelében arra való utalással, hogy közgyűléseink évről évre hozott egyhangú határozatokkal ajánlják a 7 év óta fennálló „eperjesi Ev. Theol. Otthon ügyét állandó évi segélyezés céljából az egyházmegyék és községek támogató hittestuéri szeretetébe, s annak konstatálásávaj, hogy a brassói, árvái és liptói cannoniea vizitátiós koraijain rendeletileg is gondoskodott e kerületi határozatok érvényesítéséről — a következőkben számol be. Az eredmény — éppen nem megnyugtató, sőt reám nézve egyenesen fájdalmas. Egyházközségeink túlnyomó része, egyházmegyéink csaknem kivétel nélkül elzárkóztak ezen nagy hivatásu, áldásosán működő kebelbeli saeretetintéaménynek évi hozzájárulás utján való felkarolásától. Fájdalmas és lehangoló aa eredmény, mert jele annak, hogy nem tudunk, jxierí nem akarunk megélni, hiányzik bennünk az emelkedettebb gondolkodásnak, az elhatároaatfabh cselekvési készségnek aa a mértéke, hogy : tudjuk, mert akarjuk saját egyházépitő intézményeinket felkarolni, fejlődésüket megizmosodásukat, fennmaradásukat biztosítani. Ridegek, testvérietleneh, hidegek, közönyösek, nem törődök vagyunk. Mert ha nem volnánk azok, annyi kérés, annyi intés, annyi kerületi katározat után — 7 éves fennállás mellett — nem volna szabad lennie egyetlen egyházközségnek sem e kerületben, a mely a jövendő lelkészek neveiését szolgáló e nemes intézményre, egyházkerületünk utóbbi évtizedekben létesített egyik legkiválóbb alkotására ne hozná meg szíves örömmel a maga évenként megujuló áldozatait. E puszta ténnyel szemben célját veszti minden ellenvetés vagy kifogás. A néhány koronanyi hozzájárulás minden akadaly nélkül fölvehető a költségvetesbe még a legszegényebb egyházközség által is, mert ma már az egyházak anyagi gondján segítő lelkész- és tanitófizetés-kiegésziíések és adóalapi segélyezések korszakában erre mód van. A hol nam teszik, — tisztán az akarat hiánya miait nem teszik." Erélyes, de egyúttal fájdalmas felhívásában találóan meg is jegyzi, hogy „a tőle függő segélyezés kérdésénél viszont mérlegelés tárgyává fogja tenni a jövőben" az esperesek és lalkészek buag jlkodását a tiszakerületi köaintázméayek felkarolása körül. Hát jelen egyházunknak ezt a képét mondta a minap dr SzMvik Mátyás „tristissima faeies"-nek. Milesz velünk?! £1 s!sa?oasi főgimnázium uj felügye* lö|e. A szarvasi főgimnázium felügyelőbiaottságnak elnöki tisztébe a közbizalom Báró Solymossy Laios földbirtokost, az aradbékési egyházmegye felügyelőjét emelte, kit szép ünnepély keretében iktattak be ezen tisztségébe. A beiktatást Pe ironies Soma esanádi esperes végezte, egyben a legnagyobb elismeréssel emlékezve meg az elhunyt Veres József nagy érdemeiről, nemkülönben a visszalépő felügyelőről, Haviár Daniról, a kinek a szarvasi tanintézet fejlesztése körül eléviilhetlen érdemei vannak. Az uj felügyelőnek működése elé a legnagyobb reménynyel tekintünk : a hathatósabb államsegély az ő közbenjárása folytán — hisszük — meg fog valósulni. Máreius 15. A pozsonyi ágosí. hitv. evang. líceum tanuló ifjúsága 1914. március hó 14-én d. e. 11 órakor a líceumi tornateremben tartja a márc. 15-iki nemzeti ünnepet.
