Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-14 / 11. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 121 leány nyer tanítónői képesítést, akik állást nem foglaltak, hanem férjhez mennek és mint családanyák saját gyermekeiket nevelik. Ma a tanitónőhépzőh nemcsak tanítói állásra képesítenek, hanem az ezen intézetekbe járó leányok nagy része csupán nagyobb műveltség elnyerése céljából végzi a négy éves tanfolyamot. Amikor ev. tanítónőképző létesítéséről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk egy oly körülményről, mely mint általános országos jelenség, a tanítói hivatást évtizedek óta inkább női hivatásnak tekinti. Ha a tanitó- és tanitónőképzés múltját számokkal világítjuk meg, az előbbi állítást igazolva látjuk. 1877—78-ban 53 tanítóképző volt. Ebben az időben kezd mindinkább tért hódítani az a nézet, hogy a tanítói hivatás inkább megfelel a nő egyéniségének, E felfogás mindinkább tért hódított és sorra létesültek a tanitónőhépzőh, melyek száma 1877 78-ban 6-ról egyszerre 17-re emelkedett s 1907—8-ig az 53 tanítóképző száma U8-ra szállt alá, vagyis öt tanítóképző részben megszűnt, részben tanitónöképzővé szerveztetett át, míg ezzel szemben a tanitónőképzők száma 6-ról 34-re emelkedett, fiz utóbbi időben évente több, mint egy-egy tanítónőképző keletkezett, igy 1898—1907-ig, azaz 9 év alatt 10 tanítónőképző keletkezett s ezzel szemben a tanítóképzők száma megcsappant. fi fejlődés e természetes és nagyarányú folyamata, mely évtizedek óta mindinkább erősbbödótt, melyet a többi egyházak, nemcsak a tanítóképzés, hanem a nőnevelés szempontjából is magukévá tettek, és az utóbbi időben tanitónőképzők létesítésére a legnagyobb áldozatokat hoztak meg, evangelikus egyházunkat érintetlenül hagyta. Ezen állítás igazolására, a már elmondottakon kivül, csupán arra utalok, hogy a róm. kath. egyháznak 25 tanítónőképző]e van, (6 polg. és 19 elemi), a testvér református egyháznak 4, míg nekünk mai napig egy sincs. Összesen 41 tanítónőképző van a 7 polg. iskolaival együtt. Ezek között 8 állami, a többi feleiezeti, de evangelikus a U1 közül egyetlen egy sincsen. A 8 állami tanitónöképzőbe 1366 róm. kath, 386 ref. vallású leány jár, mig ev. vallású alig 100, tehát leányaink, ha e pályára akarnak lépni, kénytelenek apácák intézetébe beiratkozni s hogy ott a Mária-kultusz és congregatio hitüket nem focja megerősiteni, az kétségtelen, de hogy egyházuk iránt közömbösek lesznek, vagy esetleg el is hagyják, az is valószinü. Csodálatos, hogy egyházunk, mely fennálása óti a népmüvelésért a legnagyobb áldozatokra is mindenkor kész volt és szegénysége dacára, erőinek szinte tulfeszitésével, elemi és küzépfoku, valamint akadémiák fenntartásával is, a szó teljes értelmében kulturális nemzeti missziót teljesített: tanilónöképzök szervezését nem tartotta szükségesnek és ezzel a nő nevelésnek ezen legfontosabb és gyakorlati szempontból eléggé nem indokolható súllyal biró ágát mellőzte. Ha iskolaügyről volt szó, ev. egyházunk — ősi tradieióikoz hiven — mindig előljárt s bennünket követte a többi felekezetek, a tanítónőképzéssel pedig az összes hitfelekezetek megelőztek bennünket s mi — saját kárunkra — vagy nem tudjuk (?), vagy nem akarjuk őket követni. Ne tekintsük a tanitónőképzőket oly intézeteknek, melyek leányainkat kizárólag a tanitói pályára nevelik, hanem a szakképzés mellett oly intézménynek, mely nagyobb műveltséget nyújt, melyekben leányaink gyakorlati ismeretekre tesznek szert, ahol egyéniségük nem a mai társadalom ezer félszegségével terhelten, hanem rendszeres gyakorlati és elméleti oktatás mellett alakul ki, ahol megkedvelik a munkát és mint müveit nők, akik nemesen érezni, okosan gondolkozni és helyesen cselekedni tudnak, hagyják el az intézetet, mert a tanítónőképző az életnek nevel és az ezen intézetekből kikerültek, az ezer sebből vérző társadalomnak szerény, öntudatos és munkás tagjai lesznek. Hallani oly nézetet is, hogy okleveles nő nem lehet jó háziasszony. Hogy kivételesen ilyen eset is elő fordulhat, azt nem tagadom, de e kérdés vitatásán már tul vagyunk, mert az okleveles családanyákat és háziasszonyokat a gyakorlati élet igazolja. A róm. kath.-nak 6 polg,-intézettel együtt 25 tanitónőhépzőjük s ezenkívül 11 tanítóképzőjük van. A reformátusoknak hasonlóképpen több nőképzőjök van s hogy ily intézeteket fenntarthassanak, két tanítóképzőjüket, melyekben felekezeti érdekeiket szerződésileg biztosították, az államnak adták át. Ugy vélem, teljesen indokolttá tettem azt az álláspontot, hogy evangelikus egyházunknak /anitónőképzőre igenis szüksége van és ha holnap szervezzük ezt az intézetet, akkor is későn szervezzük, de ha holnaputánra halasztjuk, lehet, hogy már elkéstünk. A tanítónőképző föltétlenül erőssége lenne egyházunknak s egy ilyen intézet, hiszem, hozzájárulna ahhoz, hogy egyházunk erőben gyarapodjék és számszerint is erősödjék. Rátérek annak a módnak a fejtegetésére, ahogyan egy tanítónőképző létesítését gondolom. Van 6 tanítóképzőnk (Eperjes, Felsőlövő, Nagyszeben, Selmeczbánya, Sopron, Szarvas.) Hogy