Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-03-14 / 11. szám
1914 EVANGELIKUS ORALLO 119 berek hajón fognak járni a tengeren; hogy ló nélküli kocsikon fognak járni a földön; levegőben fognak repülni és tenger alatt kutatni! Szent meggyőződéssel hirdette, hogy az ő korabeli bölcsek sok olyat nem tudnak még, amit egykor egy iskolás gyermek is tudni fog. *) És ime a jóslat ma már beteljesedett! *) Müuei latin nyeluen esak a XVlll. században jelentek meg. Opera inedite 1733-ban. Breruernél pedig 1859-ben. (Folytatjuk.) Reuersális statisztika. Homola Istuán. A m. kir. központi statisztikai hivatal havi közleményei alapján, a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél, következőképpen állapíthatjuk meg az ág. h. evangelikus és református egyházak 1913. évi előzetes (nem végleges, a mennyiben egy két elmaradt, vagy kijavított adat esak a később megjelenő statisztikai évkönyvben zárul le hitelesen) nyereség (-(-) és veszteség (—)számláját. Veszteség (—) Nyereség (-f) Evang. Reform. Evang. Reform. 1. januárban 46 1 — — 2. februárban 31 29 3. márciusban 17 — — 34 4. áprilisban . 62 — — 17 5. májusban 43 12 — — 6. juniusban 29 36 — — 7. juliusban . . 38 — — — 8. augusztusban 48 18 — 21 9. szeptemberb. 26 16 — — 10. októberben . 20 — — 10 11. novemberben 81 54 — — 12. decemberben 12 — —44 Összesen 453 "l66 126 E számok valóban megdöbbentők, különösen reák evangélikusakra 1 Mily nagy a veszteségünk számszerűleg és százalékban a majdnem egyszerannyi lélekszámmal bíró református egyház melletti S mig a református egyház az év öt hónapjában tudott nyereséget is elérni, addig egyházunk — mint eddig is mindég — az 1913. év minden hónapját veszteséggel zárta le. Veszteségünk legnagyobb része, mint azt majd a részletes adatok közlése mellett fogjuk kimutatni — ezúttal is a rom. kath. egyházzal szemben esik, de jelentékeny a veszteségünk a református egyházzal szemben is. Súlyos, rettentő, már az egyház létérdekét veszélyeztető bajról tanúskodnak ezek a számok. Tagadni ezt nem lehet s igaz az is, hogy súlyos beteget nem lehet cukros vízzel gyógyítani, legfeljebb a beteg gyomrát még jobban megterhelni s funkcióra képtelenebbé tenni. Az adventi és böjti thea, tangó estélyektől sem várhatunk a tekintetben sokat. S mig a róm. kath. főpapok egymás után bocsátják ki pásztorleveleiket: a tangó, a hasított szoknya, s a mai divat egyéb korcs kinövései ellen, addig nálunk, a protestáns estélyeken itt-ott, amint olvasom, polgári jogosultsággal bírnak ezek, bár a rigorozus protestáns közvélemény, ha jól oluastam a napi lapok hírei között, talán éppen a nagyváradi ev. nőegylet estélyén kifütyülte azt. Czáfolatot en e nem olvastam, azért valónrak kell fogadnom a fővárosi napi lap hírét, melyben olvastam. Legyünk tisztában azzal, hogy a baj oka forrása, nem egyoldalú. Egyrészt lelki, szellemi, az ősi buzgó hitnek megernyedésében, de másrészt anyagi gyengeségünkben, gazdasági szervezetlenségünkben rejlik. Az előbbit lehet és kell a belterjesebb lelki gondozással az ige mélyebb, korszerű hirdetésével, az ifjúságnak gondosabb nevelésével, egyszóval a valódi, komoly, céltudatos, nem kapkodó egy pár vallásos, avagy inkáhb világias estély rendezésével kielégült, hanem tényleges egyházi, mindenre kiterjedő belmissióval — orvosolni, ápolni, fejleszteni, az egyházi életet felvirágoztatni, különösen, ha ebbeli munkánkat támogatja a mindenkor rendelkezésünkre álló sajtó, irodalmi termék, mely a külföldi egyházak, de a hazai szekták beléletében oly nagy szerepet játszik, fí sajtó termékeivel el tudunk férni oda is, a hova egyébként szavunkkal, személyesen el sem juthatunk. Belmissiói hivatásunk teljesítése mellett templomaink is berendezés és ezélszerülég szempontjából nagyon hiányosak, alkalmatlanok. Innét van, hogy a legtöbb egyház a valóban komoly, egyházias s templomba teljesen beillő vallásos estélyek megtartása végett kénytelen vendéglőkbe, kaszinókba, más idegen termekbe menni, mert templomaink e czélra, főleg a hosszú téli időszakban, mely legalkalmasabb természetszerűleg az ily összejövetelek megtartására, egyáltalában alkalmatlanok. Eegtöbb templomunk télen át mindenkit visszariasztó jégveremhez hasonlít. Világításra, fűtésre atkalmatlan. Talán egyik legfőbb oka templomaink összességének. A ki a hosszú télen