Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-07 / 10. szám

106 EVANGÉLIKUS ORALLO 1914 kívánja. Ha az érdekelteket kihallgathatja, nyilvános is lesz, mert ma esak azok alkotják az egyes ügyek tárgyalása alatt közgyűléseink „nyilvánosságát", a kik érdekelve vannak. Hatásköri összeütközés eshetősége — bár ez összeütközés nem jár holtakkal és sebesültekkel — a minimális lesz, ha mint Balla Jenő helyesen jegyzi meg — a kellő adminisztratív érzék vezérli az ügyosztó egyházi hatóságokat, az elnökségeket. Egy kérdés vár feleletet: mi lesz a felebbezési fórum ? A közgyülés-e, vagy pedig a magasabb közigazgatási fórum hasonló rendeltetésű bizottsága? Ez a bizottság azután fakultative legyen megszerkesztve, hogy kebelében az eddig fennálló bizottságok funkciója egyesíthető legyen. Tagjait a közgyűlés válassza bizonyos időre. Ha ilyen bizottság szervezése kimondatnék, a közgyűlések tagsága is revizió alá kerülne, mert a zsinati javaslatban tervezett hivatalos szavazatok szaporítása képviselők helyett a kiküldött képviselők száma volna fokozandó. E tekintetben nem is demokratikus a mi zsinati törvénytervezetünk épp azért, mert a hivatalos szavazatok szaporítását célozza még olyan szembeszökően célzatos intézkedéssel is, aminő pl. a püspöki titkárnak hivatalból tagsági joga a kerületi gyűlésen. Püspöki titkár, akinek nagyon mérsékelt egyházközségi joga van, egyszerre kerületi faktorrá avanzsál. Quo jure és quam ob rem??? Ez az a bizonyos klikk, amitől Dr. Meskó Eászló egházmegyei Jelügyelő ur tiszteletre méltó aggódással tart. De a bizottságnak reméljük mégis csak az lehet a tagja, aki ért az egyházi közigazgatáshoz. Szakférjiak ítéletében pedig könnyű lélekkel nyugszunk meg, még ha netalán klikkekre tördelődik is az a bizottság, de jogtalanúl felénk tolt aulikus elemek, servilismusából — mennél kevesebbet 1 Ez a veszedelem; nem pedig az egyházi életben érdemeiknél fogva előtérbe került súlyosabb egyéniségek esetleges pártoskodása, mely provokálhat sok, veszedelmes vitát, de az igazságot e viták nem fogják magukban fullasztani. Sőt! A Balla ]enő indítványát az élet irta elő. Álmos közgyűlések helyett eleven, mozgalmas és mély nyomokat hagyó testületi megmozdulások jöjjenek. Nagy kérdések vetődjenek fel, általános érdekű ügyek kerüljenek szőnyegre. Ezt kívánja közgyűléseink tekintélye s egyházunk érdeke. S ugyancsak ez kívánja a gyors és alapos adminisztráclo

t- Duszih Bajos. A zsinat és az autcmomia. a. Hogy tudja aBizottság vagy majd a zsinat a szabad választás jogát összeegyeztetni— a tervezett uj elvi megállapodással? Mihelyt a választásba bárkinek másnak beleszólása van — megszűnt az szabad választás lenni. Választásaink a tervezett elvi álláspont mellett le fognak sülyedni a megyei, illetőleg a községi választások niveaujára, a hol is a választást vezető fórum (szolgabírói azt mondja: válasszatok, a kit akartok, de én ezt akarom 1) És ha soha senki hirét se hallotta, az lesz a megválasztott. De hogy tudja az elvi álláspontot összeegyeztetni a régi háromszázéves gyakorlattal s az eeelesiának eltulajdonithatlan jogával; hogy a Zsin. Tv. 11-ik §-ával? Megállhat még ez a két dolog egymás mellett? Vagy talán a 11. §. kihagyása terveltetik? Mert ha nem, akkor a 11 § nem lesz ezentúl egyéb, mint fából csinált vaskarika. fizt mondhatnók hogy a választás már eddig sem volt szabad. Igaz, hogy a választás szobrának mind több és több része, minden uj szabályrendelet alkotásánál (a melyek gyártása pedig gyors egymásutánban következett egymásra) egy egy más és más tagja tört le — alig is maradt már rajta valami — mint a feje, s most a doktorok azt mondják: vágjuk le azt isi Uagy a discretionalis jog és akkor nincs 11 § többé. Uagy a 11 §. s akkor nem lehet discretionalis jog! Pedig nem csekély azok száma, a kik Okolicsányi Gy. zsinati tag véleményén vagyunk, a ki azt irja „Már a legközelebb tartott zsinatnak határozmányai demokratikus szellem-