Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-11-22 / 47. szám
1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 41 7 fényes ebéd követte, amelyen az összes hivatalos vendégek részt vettek. Szép felköszöntőkben nem volt hiány, de a jótékonyságról sem feledkeztek meg a vendégek, amennyiben Holko Mihály indítványára közel 80 korona gyűlt össze a rozsnyói árvaház javára, emlékül a tóífalvi esperes igtatásra. Eekkéssigtaiás Makaslomme^on. — Uasárnap f. hó 16-án igíatta hivatalába Hallath Károly esperes a Kakasloiimicziak uj lelkészét Rátz Károly Agostot. Az oltári szolgálatot Faix Mihály és Holko Mihály lelkészek végezték. Kallaíh Károly ]án. 11. 28.: „A Mester jelen vagyon és hiv tégedet" alapján sziveket, elméket magéval ragadó beigtató beszédet mondott, fi beigtatott lelkész pedig a Zsid. 13. 8. alapján szép gondolatokban bővelkedő és igaz hitről tanúskodó beszéddel emelte ég felé a sziveket, kifejtvén hogy jézus Krisztus a mi hitünk alapja, utja, célja, fi kakaslomniezi dalárda gyönyörű énekével és a lelkész áldásával a templomi ünnepély véget ért. jól sikerült közebéd, melyen számos vendég részt veit, dicsérte a kakaslomnicziak vendégszeretetét. Sajnálattal tapasztaltuk azonban most is, mint utoljára az egyházmegyei közgyűlésen, hogy egyes világi felügyelő urak ezen ünnepélyekről távol maradtak. iT^vü^Ttl , sop r? ni íheologlai ak a.. J„. UJ l,.. J L ......Li demiat súlyos veszteseg érte egyik tanárának jausz Uilmosnak hosszabb betegeskedés után s mégis váratlanul bekövetkezett halála által. Jausz Vilmos 1866-ban Újvidéken született, hol a kir. katholikus gimnáziumban végezte a középiskolát. Theologiai tanulmányait Sopronb n kezdte el s két-két szemeszteren át Baselben és Tübingenben folytatta. Az első helyen különösen Orelli, a nemrég elhunyt nagynevű ószövetségi theologus gyakorolt reá mély hatást s érlelte meg benne az elhatározást, hogu ő is épen ezen theologiai szakban való kiképeztetésére fektette a fősúlyt. Hazatérve 1888-ben lelkésszé szenteltette fel magát s a budapesti gyülekezetnél vállalt hitoktatói állást, de már félév múlva Sopronba jött, hol először mint Müllner Mátyás utódja az egyháztörténetet művelte, mig utóbb Poszvek Sándor nyugdíjba lépése után az ószövetségi theologiai szakra lépett át. Mint tanár szent lelkesedéssel élt hivatásának s rnig egyrészt önmagát is állandóan tovább művelte, nagy buzgósággal igyekezett hallgatóit is, kik szeretettel ragaszkodtak hozzá, a héber ngelv ismeretébe bevezetni s az Ószövetségben foglalt isteni kijelentés lényegével megismertetni. De nem csak a theologiai akadémián töltötte be mint egész ember hivatását, hanem azonkivül főleg a dunántuli egyházkerületet is hűen szolgálta tehetségének kincseivel. Poszvék Sándor vezette olt be a kerületi számvevőségbe, ugy hogy mikor aztán a főszámvevői tisztségről leköszönt, az egyházkerület körülbelül Íj esztendővel ezelőtt jausz Vilmost választotta meg ebben is utódjává, Jausznak legjellemzőbb vonása, hogy amire vállalkozott, annak teljes mértékben igyekezett eleget tenni. Így volt a főszámvevőséggel is. fiz egyházkerület ügyeinek, intézményeinek, gyülekezeteinek alig volt — az anyagiakat tekintve — alaposabb ismerője mint ő, s a jogos és jogosulatlan igények tömkelegében azok megítélésénél a pártatlan jóindulat melleit mindég a feltétlen igazságosság vezérelték elhatározásában. fi legnagyobb szolgálatot azonban az alapítványok rendezésével, az alapító levelek kiállításával s rendezésével tette az egyházkerületnek s a gyülekezeteknek, fiz egyetemes egyháznak mint az egyei, nyugdijintézeti bizottság tagja s mint a zsinatot előkészítő bizoítság előadója a háztartási ügyekben, tett szintén értékes szolgálatot. Lehet, hogy a tulsok munka, melyre elhívták s a mire vállalkozott, szintén siettette erőinek idő előtti megőrlését. Már hosszabb ideje gyengélkedett. A nyári szünidő nem hozta meg számára a remélt és keresett üdülést, fiz uj tanévben még megkezdte tanári működését, de csakhamar abba kellett hagynia. Még az utolsó egyetemes gyűlésen is részt vett, de onnan hazatérve rohamosan fogytak erői, mig végre november 14-én reggel megváltotta szenvedéseitől a halál. Bánatos özvegye s négy kiskorú árvája mellett, kartársai, tanítványai, barátai s tisztelőinek serege gyászolja az életének még csak 48. s tanári működésének 24. évében elhunyt kiváló férfiút. • Temetése november 16-án volt s alkalmul szolgált a részvét impozáns megnyilatkozására, fi gyászolók között ott voltak Gyurátz Ferenc püspök, dr. Masznyik Endre és Szelényi Ödön a pozsonyi, Mayer Endre az eperjesi theol. akadémia képviseletében, Seholtz Ödön főesperes, Pálmai Lajos győri lelkész, valamint a soproni intézet k tanári kara s ifjúsága, as előkelő városi közönség beláthatatlan sokaságával, fi gyászbeszédet Stráner Uiimos theol. tanár tartotta, a sírnál pedig Schmidt jános theol. hallgató búcsúszavai után Gyurátz Ferenc püspök szentelte be a halottat s áldotta meg a gyászoló családot s gyülek izetet. Most már nyugszik csendesen fáradtságot nem ismerő buzgósággal betöltött élete után az anyaföld lágy ölén. Emléke tooább él szerettei, barátai, tisztelői színében. Jutalmát elveszi a minbenható Jehouától, kinek nagyságát s dicsőségét mindég oly lelkesen vallotta s hirdette 1
