Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-22 / 8. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. m TARTALOMJEGYZÉK . VEZÉRCIKK. A kultuszminisztérium dolgai. *) — CIKKEK: A szegénység: ellen. Inspektor. — Térvesztésünk. Balla Jenő. — Az evangelikus tanárok és elemi iskolai tanítók Országos Egyesületének Évkönyve. Gömöry János. — Az uj teremtés. DuszikLajos. Külföld. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR. NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK: ÖDÖN BLATNICZKY PÁL SCHOLTZ ágfalvi lelkész. GÖAÖRY JÁNOS eperjesi fogym. igazgató. cinkotai lelkész. ALEXY LAJOS czeglédi nyug. ig. tanító. Megjelenik hetenként egy iveiv A lap ára : Egész évre .. 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal T. . 40 K Állandó hirdetések megegyezés szerint A kultuszminisztérium öolgai. *) A kultuszminisztérium nem egy felekekezeté, hanem a/, egész magyar nemzeté A kultuszminisztériumnak kétségtelenül vannak sajátos belső ügyei is, de minden dolga a közvélemény Ítélőszéke ele tartozik. Különösen akkor, ha an a dolog a közvélemény egy részében jogos aggodalmakat vaíry nyughatatlanságot kelt. Legutóbb két olyan intézkedés történt a kultuszminisztériumban, amelyek egyike jogos aggodalmat, másika jogos nyughatatlanságot idézett elő az ország számra és súlyra nézve egyaránt jelentékeny tényezője, a protestantismus körében. Az egyik az államtitkári állás betöltése, a másik a lelkészi korpótlék ügyének elintézése. Az államtitkári állásra nézve, sajnos, ősi szokás szerint nem tudtunk egyező véleményre jutni. Abban az egész protestáns közvélemény megegyezik, hogy az immár négy évtizedes gyakorlatot, mely szerint a katholikus valiásu miniszter mellett protestáns volt legalább az egyik (!) államtitkár, nem kellett volna megváltoztatni. Csak abban keresnek némelyek vigasztalódást, •hogy e gyakorlat megszüntetése kaput nyit annak a szabadelvű és semmiféle törvény által nem tiltott lehetőségnek, hogy ezentúl sem a miniszteri, sem az államtitkári állások betöltésénél nem fogják nézni senkinek a keresztlevelét s igy ezentúl majd protestáns embert is kineveznek kultuszminiszternek. Szeretnénk, ha ez a felfogás valóban érvényesülne, de isi nem tudunk oly naivak lenni, hogy a magyar kultuszminisztérium szellemének ilynemű megváltozását a közel jövőben várjuk, vagy elhigyjük, hogy az államtitkári állás legutóbbi betöltése a szabadelvűsé^ és a felekezeti elfogulatlanság diadala ós bizoDysága volna. Mi még most is azt tartjuk és valljuk, hogy helyesebb lett volna, ha a miniszter a protestánsok jogos aggodalmait fel nem idézi. Nem Jankovich államtitkár személye ellen van nekünk kifogásunk, nem is a minisztert akarjuk mi korlátozni azon jogában, hogy azt hivja el maga mellé munkatársnak, akit akar, hanem joggal elvárhattuk volna, hogy a mikor a kultuszminisztériumnak a koalicióval kezdődött s folytonosan erősödő klerikalismuea amúgy is sok panaszra és keserűségre adott már okot, n© tetézte volna ezt most a kormány azzal, hogy az összes vezető állásokból száműzi a protestánsokat,. Ez a jogos követelmény nem elfogultság nem felekezetieskedés, hanem ellenkezőleg: az elfogult felekezetieskedés ellen való tiltakozás. Szeretnénk, ha ebbeli felszólalásainkat ebből a a nézőpontból bírálnák el s megszívlelnék ott is, ahol józan, nemzetépítő kultúrpolitikát csakis a minden tekintetben elfogulatlan ós méltányos objectivitás teremthet. Az erdélyi református lap egyik cikkét azonban külön is honorálnunk kell. Itt arról van szó, hogy az államtitkári állások miként való