Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-08-23 / 34. szám

IX. év. apest, 1913. augusztus 23. 34. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemü postai küldemény, a hirbetések szövege és ára, valamint az eset­leges reklamáció is a lap tu­lajdonosához: Noszkó István elkészhez Rákoskeresztúrra Pest megye) külöenöő. t§9 t§9 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FÖMUNKATARSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelk'sz. GÖ/nÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal 40 K Állandó hirdetéseK megegyezés szerint TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK. A 400 -i a év Tor du lóhoz ! Okolicsányi Gyula. — Nyílt levél. Miklós Kálmán. Mag-yarázatul. Duszik Lajos. — Belélet. — Pályázatok ée hirdetések. A 400-ik évfordulóhoz! Meleg vallásos érzésnek jól eső dobbanása vett erőt szivemen, midőn az Evangélikus őrálló­nak 30-ik számában B-nek „A 400-ik évfor­dulón!,, cimii vezércikkét gyönyörködve olvastam. Az ott lefektetett gazdag eszméknek megvaló­lósitása vált elengcdhetlsn kötelességévé édes M Agyar hazánk minden Lutheránus hi vének. Lutheránus hitfelekezetünkhez tartozó mindenik hívünk, apraja-nagyja, gazdag és szegény, a leg­elsőtől az utolsóig hozza meg az áldozatot, tegye le a filléreit a kegyelet oltárára, melyen meg­építhetjük az 1917-iki nevezetes évfordulón az alkotásnak hozzánk méltó emlékeit, hogy ennek gyümölcseit, az igaz protestáns lelkesültséggel testveri karon járó cselekvésre való ösztönzést tanulják meg egyrészről. — az alkotásnak ma­radandó javait pedig másrészről évszázadokról­századokra jótékony hatással élvezhessék hitbeli utódaink ! Luther neve elbűvölő, varázsoló erőt jelent? A hogyan és a mily mértékig tudok hódoló tiszteletemben a történelem nagy alakjai előtt leborulni, Lutherünket mi valamennyi fölött ma­gasan kidomborodni látjuk. A jellem nagyságá­ban. a lelki erőnek fennségében, a következetes meggyőződésnek szilárdságában, igaza keresztül­vitelének megalkuvást nem ismerő bátorságában, reformáló óriási méretű munkája sikerének a biztonságában, én Ő mellette, a maga művében a sokszor tévedő nagy Napoleont kisebb gene rálisnak, országok sorsát intéző, történelmileg „nagynak" elismert diplomatáknál, koronás fők­nél, bölcsebbnek tekintem. Szándékosan hangoztatom Lutheránus vol­tunkat, mint a majdan reményelhetőleg egybe­hívandó zsinatnak egyik szerény tagja, én igenis azok közé kívánok soraku^ni, — ha agyán lesz­nek ilyenek, — kik felekezetünk elnevezésénél is „Luther" nevét szeretik használni. Avagy szégyen számba, menő körülmény már ma, a mi korunkban, ha a nagy reformátorról magunkat „Lutheránus"-oknak valjuk? Igaz ugyan, maga Luther tiltakozott a leghatározottabban az ellen hogy követői az ő nevéről nevezzék el magukat ez azonban csupán az ő, vele született szerény­ségének lapjára tartozik. A modern technika, ugy egyéb tudomány terén, a geniális feltalálók nevéről szokás a találmányt megnevezni. Luther­nek korszakot alkotó-javító, tisztító munkája azért helyezte őt a legnagyobb roformátorok élére, mert vissza vezetett bennünket Krisztus­hoz. Az 0, valamennyi között a számottevő legelső reformátori műve, minden találmánynál hatalmasabb erőt jelent, valódi Lutheri alkotás s ha voltak Husziták, sokkal jogosultabban le­hetünk mi Lutheránusok. Miért neveztessem én a hosszadalmas jelzésű „Magyar országi ágostai hitvallású evangelikus keresztyén egyház hívének," mikor „Luther" maga ez a szó már ragyogó, ékes fogalmat jelent, melyben épen a keresztyén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom