Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-07-19 / 29. szám

IX. év. f • 1 Budapest, 1913. julius |9. -^é^V i -A 4 fi'ú^^r 29. szám, EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Fest megye) küldendő. ® SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FÖMUNKATARSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal 40 K Állandó hirdetések megegyezés szériát TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. Felekezeti kormány. *) — CIKKEK: Egyházközigazgatási botrány. — Uj közoktatásügyi szerv. Blatniczky Pál. — Irodalom. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Felekezeti kormány. *) A „Budapesti Hirlap" julius 1. vezércikkében a többek között ezekkel dicsekszik: „Volt-e valamikor ennek az országnak katholikusabb kormánya, mint az, mely a munkapártból került ki! Szaz év óta a földkerekségnek egy részén sem létesitett az állam, mint ilyen, katholikus püspökséget i iYlagyarorszagon az allam alapítja, dotálja a líajdudorogit minden járulékával, a püspöki udvarral, a kanonokkal együtt! S a munkapárti kormány megalapítja a második katholikus püspökséget is odaát Amerikában magyar véreink oltalmára. Azonkívül rendezi a munkapárti kormány a kongruát, a tanitók fizetését, s alapított katholikus főgimnáziumokat. Az egyház sérelmére ellenben sohl semminemű intézkedést sem tett. Egész igazsággal mondhattam tehát, hogy a munkapártinál ennek az országnak katholikusabb kormánya még nem volt!" Nagyon jellemző ez a dicsekvés. Jellemző, mert igaz és jellemző, mert szégyénletes, Őrálló tisztünkből folyólag rámutatunk e szomorú jelenségre. Eddig titkolták, eddig letagadták, most már dicsekeszaek is vele. Ez azt jelenti, hogy nagyon jól meg van vetffe a klerikalismus feje alja ebben az országban. Nekünk semmi közünk az államkormány politikájához. De felekezetieskedéséhez nagyon is nagy közünk vau. S ha büntetendő cselek» vényt követ el, aki társadalmi osztályok és egyházak ellen izgat, még inkább büntetendő, ha mint minden hatalom birtokosa, az ország bármely erőtényez^jének elsorvasztásával egy másiknak egyoldalú segítését, munkájja. Nem mi mondottuk ki, hanem maga a klerikalismus dicsekszik vele, hogy a munkapárti kormánynál katholikusabb kormány még nem volt az or-' szádban. Mi csak azt konstatáljuk nagy szomorúan. hogy ennek a felekezetieskedő kormánynak legfőbb támogatói protestánsok, vezére ma oszlopos protestáns, hívei a püspökeink s vezérembereink csaknem kivétel nélkül. Semmi közünk ahoz, ki micsoda pártállást foglal el a közéletben és a politikában. De ahoz igenis közünk van, hogy velünk van-e, vagy ellenünk ? Nem szégyen-e, hogy vezérembereink első sorban politikusok és csak azután protestánsok ? Nem szégyen-e, hogy közös protestáns bizottságunk tagjai között miniszterek, országos méltóságok, politikai vezérek is vannak, de nem volt még kormány, amely e közös bizottság sérelmeket panaszló felszólalásait komoly tárgyalásra méltatta volna ? Nem szégyen-e, hogy ugyanazon urak és méltóságok, a kik egyházi közgyűléseinken a protestantismus nagy hivatásáról, felbecsülhetetlen értékéről, szorongatott helyzetéről mondanak megható beszédeket, az ország törvényhozásában mindig elfelejtik tulajdon szavaikat eldörögni. Nem szégyen-e, hogy oszlopos embereink tevőleges részvételével alkotják meg autonom jogainkat minden lépten-nyomon csorbító törvényeket, amelyeknél egyházunkat soha meg nem kérdezi, de amelyek