Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-04-26 / 17. szám

IX. év. Budapest, 1913. április 19. 17. szám. EVAMEli // ORALLO EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai küldemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. S9 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATARSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész cinkotai lelkész. GÖAÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iv®n A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 !. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal . 40 K Állandó hirdetésen: megegyezés s«®rint TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. Budapest egyházközségeinek egyesítése. II. Wágner Géza. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Budapest egyházközségeinek egyes fése. ii A tót istentiszteletek és funkciók biztosításának szükségét pedig két körülményben talalom. Egyik körülmény az, hogy a kerepesi-uti egyház tagjai — habár (talán kivétel nélkül) tökéletesen bírják államnyelvünket — oiy kegyelettel ragaszkodnak a tót istentisztelekhez és funkciókhoz, hogy ennek figyelembevételét mellőzhetetlennek tartom. Azt hiszem ugyan, hogy ragaszkodásuknak főtényezőjét a miénktől eltérő liturgiájuk képezi, a melynek követését és megtartását magyar vagy vegyesnyelvü istentiszteletek is megengedik, azonbím az o feladatuknak tekintem annak megállapítását, vájjon a liturgiához vagy a tót nyelvhez ragaszkodnak-e inkább. Másik körülmény pedig az, hogy tót nemzetiségi vidékeinkről sokan jönnek fővárosunkba munkába, a kik államnyelvünket nem bírják eléggé, már pedig nem tartom megengedhetőnek, hogy ezok vallási szükségletei kielégítetlenül maradjanak. Azonban nem tartom megengedhetőnek, hogy egy-egy egyházrésznek és lelkészének működési köre csak a nemet illetve a tót istentiszteletekre és funkciókra korlátoztassék, — a mi arányosan el sem foglalná egyiket sem, — viszont azt sem tartom megengedhetőnek, hogy magyarnyelvű funkciók saját választásuk szerint bárhol végeztessenek, hanem helyes megoldásnak azt vélem, hogy ugy a németül mint a tótul tudó lelkész a főváros pesti részének egy geografikailag elhatárolt körét kapják működési térül, és ezen egyházrészhez a pesti oldalon lakó mindazon evangélikusok kellően szabályozandó módon csatlakozhassanak, a kik német illetve tót funkciókra tartanak igényt. Önként értetik, hogy minden ily egyházrészben rendes magyar istentisztelet is tartandó, — és hogy a geografikailu^ elhatárolt területen lakó evangélikusok magyar funkciókban részesitendők — hacsak ellenkezőt nem kívánnak. Egy szóval: legyen egy-egy egyházrész a fővárosban, melyben a német — illetve a tótnyelvii fővárosi evangelikus lakosok vallási igényeinek kielégítése biztosíttatik, — de ezek ne legyenek nemzetiségi irányú, az állami nyelv terjedését akadályozó intézmények, — a minők hazánk fővárosában létjogosultsággal nem bírnak, és az evangelikus egyházat magasztos céljai elérésében gátolják. Az egyes egyházrészek önkormányzati jogát kiterjeszthetőnek vélem a lelkészválasztásra is

? mert helyesnek tartom, hogy csak azok bírjanak választási joggal, a kiknek lelkésze lesz. Külön presbytériumuk is lehet, külön felügyelőjük és gondnokuk. Költségvetésileg megállapított vagy egyébként fedezett kiadásaikról maguk intézkedhetnek stb Elnevezésük pedig akár az apostolok

; akár az újtestamentum más alakjainak neveivel kapcsolatban lehet, fővárosi evang. Márk egyház, Máté egyház, Lukács egyház, Pál egyház, Péter egyház, János egyház stb. Az összességnek, a székesfővárosi evangeli-