Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-29 / 13. szám

IX. év. Budapest, 1913. március 29. 11. szám. EVAM ÁLLÓ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. HS ® SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi lelkész. cinkotai lelkész. GÖAÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyeöévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal . 40 K Állandó hirdetések, megegyezés sserLnt TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. Jubileumi alkotás. ^Dzurányi Dezső. — A felekezeti tanárok és az adóreform, dr Flórián Károly. — Luther-Társaság- Értesítés. — Innen-onnan. —Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Jubileum? alkotás. A reformáció 400 éves évfordulójának méltó megörökítése célzó eszméket, indítványokat figyelemmel kisérve egyik sem ragadta meg annyira lelkemet, mint egyetemes lelkészegyesületünk elnökének messze jövőbe kiható, anyaszentegyházunk anyagi létét biztositó „A szegénység ellen" cimű cikke. A jubileumra készülő egyetemes jellegű, alkotásokat szép ós hasznos intézményeknek vélem, a Lutheráneum megvalósításához szivesen csatlakozom, de első sorban Veres Józseffel az egyes egyházközségek anyagi jövőjét garantáló intézmény létesítésére kívánom a figyelmet fordítani. Nem tagadom, pro domo beszélek és azt hiszem, hogy a lsgtőbb lelkésztársam szivében ott él a nemes vágy, ott lüktet az erős törekvés, mit lenne legcélszerűbb saját gyülekezetünkben a jubileumra alkotni Az egyházi épületek emelésétől, ujjá építésétől eltekintve, más, még fontosabb kötelességet kell teljesítenünk. Ez volna szerintem az 1917. évi jubileumi alapítvány létesítése. Veres József mint hazánk egyik legnépesebb gyülekezetének^ lelkipásztora nagyon helyesen gondolkodik mikor „egy nagyobb költségvetéssel dolgozó egyház" háztartásában évenkint 100 koronát, vagy kisebb összeget óhajt tőkésíteni akár a pénztári maradványból, akár persely, keresztelés esketés, harangozás, sírhelyekből és adománokból befolyó gyűjtésekből. Mit tegyen azonban az olyan kisebb vagy szegényebb egyházközség, melynek számottevő pénztári maradványa nem szokott lenni és a mely a jelzett gyűjtő forrásokat rendes szükségleti fedezésére kénytelen fordítani? A tiszai egyházkerület püspöke még a mult évi pásztor levelében felhívta gyülekezeteit, hogy létesítsenek tartalék alapot, de a szegénység a legtöbb helyen gátat vetett a nemes igyekezetnek. Ily mostoha viszonyok között ezen rossz anyagi helyzetben levő egyházközségek — melyek jövőjének biztosítása egyetemes egyházunknak még inkább érdeke — lemondjanak-e arról a gondolatról, hogy egy nagyobb tőkének letehessék. alapját ? Ezt minden esetre meg kell akadályozni, ne hogy a jövőben még nagyobb különbségek álljanak elő anyagi téren az egyes gyülekezetek között, mint a minők a jelenben vannak. Ezt modus in rebus. Az eszmét valamely megkapó elnevezés és kevés időt igénylő kivitel ntjan jó volna népszerűsíteni. Elnevezésnek az 1917. évi jubileumi alapítványt ajánlanám, megalkotását pedig azon Öt év alatt vélném keresztül viendőnek mely a jubileumtól elválaszt. Azt hiszem, hogy ha mi lelkészek világi uraink tamogatása mellett, fáradságot nem sajnálva türelemmel, kitartással, lelkesedéssel felkaroljuk az eszmét, testté lehet az. A 400-ik év forduló előtt a legtöbb egyház részben vagy egészben építkezik. Ennek terhével másfél évtizedre számolnunk kell. Igy a Veres-féle terv a gyülekezetek többségénél alig volna kivihető, már pedig a tőkegyűjtésre valamennyi, még a legszegényebb egyházközségeket is rákellene bírni.