Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-22 / 8. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 egyetemes adóalapnál épen ugy, mint a közalapnál csak azt keressük, hogy azoknak jövedelmeit — gyenge egyházközségeink, filiáink, missióink, szórványaink erősítése helyett — minő más célokra forgáesolhatnók el! Balla Jenő. flz Evangélikus fanárok és elemi iskolai fanifók Országos Egyesületének Évkönyve. Szerkesztette: Gömöry János, egyesületi titkár 1912. „Végre egy evangélikus intézmény, amely céltudatos és eredményes munkát végez." Bátran igy kiálthatunk fel ez Évkönyv figyelmes elolvasása után. S valóban konstatálhatjuk is, hogy evangelikus egyházunknak kevés olyan nagyszabású ujabb alkotása van, mint az evangelikus tanárok és tanitók egyesülete. Az Évkönyv az egyesület mult évi működéséről ád hű képet: Az első fejezet az egyesület tisztviselőit, választmányát, tiszteletbeli, alapitó, randes és pártolótagjait sorolja fel. A lisztviselők az evangelikus tanügy legkiválóbb munkásai közül kerültek ki. Maga az elnök, dr. Mágócsy Dietz Sándor, a M. Tud. Akadémia tagja, nemcsak di.^zt ád nevével az egyesületnek, de vezető, irányító tevékenységével, lelkes buzgóságával lelke ís az egyesületnek. Tiszteletbeli tagok: Gyurátz Ferenc, Ludmann Of tó, dr Meskó László, Poszvék Sándor, br Prónay Dezső. A rendes tagok száma 552. Az egyesület nagyarányú, differenciált, mégis egységes munkásságáról nyolc jegyzőkönyv számol be a következő II—IX. fejezetekben. Érdemes a jegyzőkönyveket átolvasni. Nem tartalom nélküli, formális értekezletekről felvett jegyzökönyvek ezek! Életelevenség lüktet az egyesületi szakosztályokban; az ezekben feldolgozot munkaanyag egységes képben tárul fel aztán előttünk a választmányi ülések és az éri közgyűlés jegyzcköny veiben. A X. fejezet a mult évi közgyűlés krónikája. E közgyűlésnek jelentőséget kölcsönözött a tanítóknak az egyesületben való első megjelenése. .Hasonló tömörülésével a paedagogusoknak — mondja a krónika Írója — Magyarországon mindezideig nem találkoztunk ; habár általános a panasz, hogy a különböző iskolák tanitó-erői egymástól isoláltan, sokszor egymást félreértve és nem értve, fejtik ki munkásságukat. Nálunk többé e panaszra nem lehet ok. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk, hogy a különböző iskolanemek tanerői egymás mellett és közösen hogyan működnek s miképen értik meg egymást?" E kérdésre a krónikás már most felel, amikor a közgyűlésen szerzett impresszióiról igy számol be : „Mi, a régi tagok, leginkább az egyesület uj tagjai (tanitók) iránt érdeklődtünk. S velük megismerkedve, örömmel láttuk, hogy az ev. tanitók legkiválóbbjaihoz van e közgyűlésen szerencsénk." „Rövid, ismeretségünk ideje alatt megtanultam tisztelni a tanitóknak e lelkes, tiszteletreméltó elite-csapatát." A tanítói szakosztály Alexy Lajos lelkes vezetése mellett tehát méltán csatlakozott e közgyűlésen a fő- közóptanitó-képző- ós polgári iskolai szakosztályokhoz. A közgyűlés Budapesten folyt le, a tagok élénk érdeklődése mellett. Eljött br. Prónay Dezső, Schölt« Gusztáv dr Wágner Géza is az egyházvezető tényezői közül. Az országos tanáregyesületet Gaál Mózes, a ref. tanáregyesületet B. Papp István képviselték. A közgyűlés tagjai mély sajnálattal vettek tudomást az egyesület eddigi elnökének, dr Meskó Lászlónak lemondásáról, aki betegeskedése miatt vonult vissza elnöki tisztétől. Azaz öt esztendő, amelyet egyesületünk élén töltött — mondja a krónikás — a fejlődésnek, a folytonos erősbbödésnek a korszaka; akkor távozott körünkből, mikor a fiatal egyesület egy uj hatalmas táborral növekedve halad előre a felvirágzás utján. A mind nehezebb és ziláltabb viszonyok közé kerülő egyház ®z egyesület életerős munkásságában hatalmas fegyvert talált nemes céljainak: a szellem szabadságának és az evangéliumi vallásosságnak ápolásában és megvédésében. Dr. Meskó László tehát akkor, amikor az egyesület élére állott, a magyar evangélikus egyháznak is szolgálatokat tett. A kiváló elnök méltó utódot nyert Mágócsy Dietz Sándor személyében, akinek helyébe ügyvivő-alelnöknek az eperjesi jogakadémia agilis fiatal tanára, dr Flórián Károly lett megválasztva A krónikás ezután szép sorjában elbeszéli a közgyűlés lefolyását. Megemlékszik Raffiy Sándor áhítatot keltő szép imájáról, a melyet a közgyűlést megelőző istenitiszteleten tartott; közli Magócsy-Dietz Sándor elnök mélyen járó tartalmas megnyitóját, amelyben az evangelikus iskólák missziója mellett az egyesület létjogosultságát hangoztatja ; szól a szakosztályok értékes munkásságáról; kiemeli azt a tüntetésszerü óvációt, amelyben a közgyűlés Prónay Dezső bárót tiszteletbeli taggá választása alkamából részesítette stb. A közgyűlésen két előadás volt. Az egyik Draskóczy Lajos, eperjesi theologiai tanár, a másikat Sas» István, a Dunántubi ev. tanítóegyesület elnöke tartotta. „A két érdekes tárgygyal foglalkozó előadó — mondja a krónikás — gondos és tartalmas munkát végzett. Draskóczy Lajos szabad előadása: „A katholicizmus és a protestantismus elvi álláspontja a socialis kérdéssel szemben a maga közretetlenségével különösen szives fogadtatásra talált. Tárgya aktuális és éppen azért érdeklődést keltő volt. A modern eszmeáramlatok az ev. tanügyet is érintik. Feltétlenül szükséges azért, hogy a D. L. előadásához hasonló előadásokkal szakosztályaink behatóan foglalkozzanak." A közgyűlés krónikáját kiegészíti Gömöry János titkár evi jelentése. A titkár kezében egyesülnek az az egyesület szerteágazó tevékenységének szálai. E jelentés azértis érdemesfigyelmünkre. Sokéletbevágó gyakorlati