Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-13 / 50. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 41 7 ki, a melyből azt hiszem, minden arra rászoruló családos lelkész kaphatna igen tisztességes csa­ládi pótlékot, vagy pedig gyermekei részére neveltetési járulékot! „A kinek vágynák fülei a hallásra, hallja!" BBLÉLET. _____ A Magyarhoni evang. Veres József, f egyh á u z a unUna h , ür U ­hozó testületének! a zsinatnak 3-ik ülésén általános megilletődés közepette tett je­lentést Seholtz püspök Veres ]ózsej es­peresnek december hó 9-én bekövetke­zett gyászos elhunytáról Míg Seholtz püspök szemében a bánat könnyeivel, részvétteljesen emlékezett meg Veresről, a tanácskozás termét zsúfolásig megtöl­tő zsinati atyák előtt — mintha e pilla­natban a halál szárnyának hideg suho­gása rezegtette volna meg a tanácskozó terem ünnepi csendjét. Az arcokon a mély bánat és az őszintén átérezett igaz részvét kifejezése ült. „Veres József, a békési egyházmegye esperese — nincs többé" — szólt bánattól megreszkető hangon Seholtz püspök. December hó 8-án Békésgyulán kiállóit súlyos operáció után, hosszas, fájdalmas betegségtől megváltotta őt a halál Orosházán. Veres József személyi kiválóságait, egyéni kvalitásait szerte e hazában is­merte minden evangelikus. Kiváló vezér, agilis, nagy koncepciójú férfi volt, a ki számos alkotásra mutathatott rá. D 2 halá­lával főleg minket evang. lelkészeket ért mérhetlen nagy veszteség. Az a férfiú, a ki nemcsak határtalan ügy szeretettel, de kétségbevonhatlan képességeinek, agi­tacionalis erejének teljes mértékével állott oda a mi ügyünknek felemelése, diadalra juttatásáért meginditott erős harc első tüzvonalába. Soha még ember ennyit nem tett, fáradott a lelkészi fizetések rendezése ügyében mint Veres fózsej. Mérhetlen veszteségünket csak nö­veli az a lesújtó szinte katasztrofális tény, hogy Veres józsef éppen a zsinat küszö­bén dőlt ki a sorból. Akkor és ott súj­totta le őt a kérlelhetlen halál, — a mikor és a hol legnagyobb szükség lett volna rá, a mikor a valóra váltás ideje köszön­tött reánk. Temetése f. hó 11-én d. u. 2 órakor ment végbe óriási részvét mellett. Teme­tésén megjelent Raffay Sándor budapesti lelkész, hogy sirjára helyezze a bánya­kerület és a MBLE koszorúját. A Luther­Társaság koszorúját Majba Vilmos fő­titkár helyezte el a ravatalra. Áldás porairal Nekrologját legközelebb hozzuk. Esperességi felügyelök ünnepélyes beiktatása Cosoneon. A nógrádmegyei ev. esperesség uj felügyelőinek ünnepélyes beiktatását f. hó 2-án tartották Losoncon az eu. egyház tanácstermében. A beiktatási ünnepélyen az egy­házfelügyelők, lelkészek és tanítók nagyszámban vettek részt és lelkes ovációkban részesítették az uj felügyelőket, Az uj felügyelők, Okolicsányi Gyula és Rákóczy Isíuán azután letették a hivata­los esküt, majd terjedelmes beszédben körvo­nalozták azokat az irányeszméket, amelyeket vezetői minőségükben követni fognak. Okolicsányi Gyula vallásos érzülettől áthatott beszédében em­berszereteíre és az ifjúság ualláserkölcsös neve­lésére buzdította az egybegyűlteket s beszéde végeztével szép tanújelét adta áldozatkészségének az által, hogy 500 koronát a létesítendő Luther-szo­bor alapra, 500 koronát pedig az ev. gyámintézet javára felajánlott. Figyelmet érdemel Rákóczy István másodfe­lügyelő székfoglaló beszéde is, amelyben a magyarság és magyarosodás érdekében intézett buzdító szavakat s különösen a tanítókat és az egyházközségek vezetőit hivta fel a magyarság szent érdekeinek a felkarolására. A beiktatási ünnepély lefolyása után a közgyű­lés adminisztratiu ügyek intézésével foglalkozott. Délben a Vigadó-szálló nagytermében 100 teritékes diszlakoma volt, amelyen több szép pohárköszöntő hangzott el. Felköszöntőket mon­dottak Csőváry Qéza Okolicsányi Gyula felügye­lőre, Henriczy Béla Rákóczy István máso ^felügye­lőue, Sztranyavszky Sándor dr. orsz. képviselő az összetartásra, Frenyó Gyula Beniczky Árpádra, Csonka Zsigmond Frenyó Gyula főesperesre, Kiss István alesperes a testvér felekezetek képviselőre, Vajda Béla rabbi az izr. hitközség, Sörös Béla a ref. egyház részéről üdvözölték az uj felügye­lőket; Beniczky Árpád Wágner Sándor polgár­mestert üdvözölte. Eielkészuálaszfás. A pinkafői ev. gyüle­kezet egyhangú választással meghívta lelkészeül Döpner Frigyes lajoskomáromi lelkészt. A lesti (nógrád m.) ev. gyülekezet, mivel egyhangú választás nem sikerült, a pályázat kiírását hatá­rozta el. Tanitóuálaszlás. A zólyommócsai egyház a megüresedett tanítói állásra Faluba Bertát, a beszterczebányai gyülekezet pedig Baier jánost választotta meg egyhangúlag tanítójává.

Next

/
Oldalképek
Tartalom