Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-01 / 44. szám

442 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913. hallgatni az egyetem referenseinek sújtó „non possumus"-át, vagy jognak esetleg saját belügyeik kérdésében majorisálíatni három más kerület küldötteinek ellenszenves hangulata, vagy ellentétes elharozása által. Sőt hallottunk olyasfélét is — igen előkelő állású egyetemes egyházi tisztviselő részéről, hogy a kerületek, mint közigazgatási fórumok, egyenesen megszüntetendők és maradjon esak az esperesség és egyetemi Hát ha ez nem jejeíeíejére áliitása egész evang. egyházi alkotmány- és jogtörténetnek, akkor már ne is beszéljünk absurdumokról e világon! Nesze neked Stockei Lénárd, Thurzó Qyörgy, béesi béke, zsolnai és rózsahegyi zsinatoki De ennek az irányzatnak, a mely elvileg homlokegyenest ellenkezik hazai evang. egyházunk fejlődésének egész szellemével, gyakorlatilag pedig egyenesen közveszélyes, — mert elvértelenit, absorbeál minden más befolyást, és máris a központi kyriarehieus hatalom tultengésével jenyeget, annyira, hogy az egyetemes felügyelőt (teljes tisztelet, sőt hódolat a kiváló egyetemes felügyelő személyének, de itt nem személyekről, hanem elvekről folyik a szó) valóságos kórmányelnöknek, egyik - másik pedig maga-magát igazságügyi és tanügyi miniszternek stb. tekinti ennek a rendszernek egyszer már véget kell vetni. Ne legyen a négy kerület, mint a melynek keretében kell lefolynia a voltaképeni tagolt egyházi életnek, a mely négy kerület voítaképeni praktikus valósága az egyház egyetemének, ne legyen e négy kerület kiszolgáltatva néhány egyetemes egyházi köztisztviselő részéről szenvedett túltengő gyámkodásnak. Tessék megvonni a határt az egyetemes közgyűlés és a kerületi közgyűlések, mint külön-külön, önálló, befejezett közigazgatási egységek és fórumok hatásköre között, ne menjen fel minden az egyetemig az ügyek gyorsabb elintézésének, életrevaló eszmék megvalósulásának, az egyházi élet és érdeklődés mozgékonyságának kimondhatatlan kárára, az öntevékenység lelkének kimondhatatlan sérelmére; tessék vért, tekintélyt, erőt és önállóságot hagyni a sokszázados alkotmányfejlődés által legfelsőbb közigazgatási egységekül elismert és igazolt kerületek kezében, szivében, lelkében is ne tessék hinni, hogy szolgálatot teszünk evang. egyházunk közügyének mást megillető hatáskörök erőszakolt kisajátításával. Én tisztelem az egyetemes közgyűlés hatáskörét. Tudom és vallom, hogy hazai evang. egyházunk egységének legteljesebb kifejezője, közigazgatásunk legfőbb ellenőre,irányitó tényezője, jogegységének oltalmazó]a, érdekeink legfőbb őre. De vallom azt is, hogy mindez lehet és maradhat, a mint kell is hogy megmaradjon, a kerületek hatáskörének csorbítása nélkül s akkor is, ha nem lesz negyedik fórummá, ha a kerületek egyházközségeinek és iskoláinak belügyeiben meghagyja a kerületeket végső döntő fórumokul. Ránk köszönt az uj zsinat. Alig foglalkozhatik komolyabb tárgygyal, mint a fent elmondottak. Legyen vezéreszméje az uj zsinatnak — az összes egyházi tényezők és tagok öntevékenysége szabad kifejlődésének előmozdítása, lenyűgöző korlátainak ledöntése abban a tudatban, hogy teljesen önálló cselekvés és döntő természetű elhatározások tudata a különböző fokú ugyházi fórumok életébe csak ujabb pezsgést, áldó elevenségei és érdeklődést olthat — míg annak ellenkezője, az örökös kóriátokba ütközés fáraszt, zsibbaszt és sorvaszt minden lelkes odaadást. -y. fí zsinati jauaslaí bírálata. Irta: Dr. Mikler H. eperjesi ev. jogakad. dékán.* A legutóbbi egyetemes közgyűlés J. évi december hó elejére az engedélyezett ev. országos zsinat egybehivását elhatározta. Néhány hé'i múlva tehát egyházunk törvényhozó gyűlése elé kerül a zsinati bizottság javaslata, a melyre az egyházközségek észrevételeiket megtették s azokat az egyházmegyék, egyházkerületek és az egyetemes közgyűlés utján a zsinati bizottsághoz beterjesztették. Úgyis mint egyházkerületi előadónak alkalmam volt betekinteni az alsóbbfoku *) A eikk irója, ki az egyházjognak egyetemi magántanára s első rendii egyházjogászunk, felkérésünkre uolt sziues ezen kérdésekről írni.