Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-25 / 43. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 41 7 Belmissziói munka Szatmároii. A szatmárnémeti fiatal egyház szép belmissziói tevékenységet fejt ki, több közöttük igen nivós estét rendezett már, legközelebb okt. 11-én tartott minden tekintetben sikerült belmissziói estét, melyen Thomesz Etelka tanitónőképző-intézeti tanuló szavalt, Bélteky Lajos ref. lelkész írást magyarázott, Reitmayer Erzsike zongorázott, Duszik Lajos helyi lelkész nagy hatású előadást tartott „nő és az evangelium" címen, Leitner János hegedűművész egy pár klasszikus darabot adott elő Kovács Rózsi zongorakisérete mellett. Az est elején és végén a szatmárnémeti énekkar énekelt Laja Sándor vezetésével. Az estét szeretetlakoma követte, melyen a város intelligens közönsége az ős keresztyén aggapék meghitt, meleg hangulatát érezte meg. Az erkölcsi siker mellett mintegy hatszáz korona jövedelmet hozott az estély a templomalapra. fl Magyar Protestáns Irodalmi Társaság évi rendes közgyűlését f. hó 21-én tartotta Budapesten Zsilinszky Mihály dr. u. b. t. t. és Antal Gábor dr. püspök elnöklete alatt. A szokatlanul népes közgyűlést nagy érdeklődésről tanúskodó választmányi ülés előzte meg. Nagyon vigasztaló dolog lett volna, ha a nagy érdeklődésnek tárgya valóban csak a Társaság életének kívánatos fellendítése lett volna. Sajnálkozással kell azonban megállapítanunk, hogy inkább személyes ügyeket igyekeztek ezúttal elvi burokban elintézni. A gyűlés főtárgya, amint azt a szokásos irányító felolvasás elengedése is mutatja, a titkári állás betöltésének a kérdése volt. A többi jelentést és napirendi tárgyat csak kényszerűségből emésztette meg a gyűlés közönsége. A kérdés magva az: Budapesten maradjon-e a társaság vezetése, vagy áttétessék az egyetemet nyerő Debrecenbe 1 E kérdéssel szorosan összefügg az egyházépitő és a tudományosabb és elméletibb szabadelvű irányzat követelésének a kérdésre. A dolog személyi részének minden kellemetlenségét Szőts Farkas dr. eddigi titkárnak kellett elszenvednie. S vele szenvedtek sokan, akiknek a lelkében az a gondolat bujkált: érdemes-e hát a mi magyar protestáns egyházainkban évtizedekre odaláncolódni a munka igájához, ha egy 18 éves jóakaratú és becsületes törekvésű fáradságot ugy jutalmaz egy közmiuelődési egyházi közösség, amint annak tanúi valánk ? Elsőbb is azért, mert a Társaság belső élete nem rokonszenves, másodszor, mert ezt a közös alkotást is merőben a református testvérek kívánják dominálni, végül mert a közgyűlések ' hangulata és színvonala egyáltalán nem megnyerő. De azért szíves készséggel iparkodunk megtenni mindent a célért, a melyet együttesen kell szolgálnunk és elérnünk. A titkárság kérdését ugy oldtták meg, hogy tekintettel a jövő évi általános tisztújításra, Szőts Farkas dr. csodálatos önfeláldozással vinni fogja egy évig a titkárságot, a Port. Szemle szerkesztését pedig már 1914-től Ravasz László dr. kolozsvári theol. tanár veszi át. Antal Gábor püspök megnyitója után a titkári jelentést tárgyalta a közgyűlés. Szomorú, hogy a társaság tagjainak száma 45-tel leszállt s hogy Vs része tagdijhátrálékos 20,000 koronával. A társaság életének fellendítése ügyében egy bizottságot küldtek ki, a költségvetés tételeit pedig változatlanul elfogadták. A közgyűlés egyik érdekessége volt két csehországi Mossuth testvérnek a megjelenése. Közüzülök az egyik, aki csehországi ref. pap, német beszédben azt fejtegette, hogy a magyar és a cseh protestáns egyházak között az érintkezés és kölcsönös támogatás lehetőségét meg kellene keresni. Benyomásunk az, hogy a gyűlés végén, a zajos és kellemetlen jelenetek után aligha vágyakozott már a testvéri jobb után, amit, a patakiak példájára, ugy látszik, mások is, meg akarnak már vonni még a hazai evang. egyháztól is. Szomorú tünetek! Tanítók személyi pótléka. E címen mult számunkban közöltük, hogy a Vallás és Közokt. Minisztérium megkezdette azon tanítók személyi pótlékának utalványozását, a melyre ők a legújabb tanítói fizetésrendezés alapján, mint érdemes tanítók 200, 400 és 800 kor. összegekben a szolgálati idő szerint — igényt tartottak. — Ezen közleményünk tévedésen alapult, melyet a következőképen igazítunk helyre. Igaz, hogy nevezett Minisztérium utalványoz egyes tanítóknak személyi pótlékokat, de ez az 1913 évi XVI. t.-e. 16 §-a alapján történik s azon tanítóknak engedélyeztetik, a kik ez idő szerint alapfizetés és korpótlék címén többet élveznek, mint a milyen fizetésre a fenti törvény alapján igényt tarthatnak, a külömbözetet tartják meg személyi pótlék címén. Ámde a törvény 28 §-a értelmében a régi, érdemes tanítók megjutalmazására vonatkozó, nyugdíjba is beszámítható személyi pótlékok (200, 400 és 600 kor.) ügye nagyon rosszul áll, ezeknek a kiutalása még egyáltalában nem kezdődött meg s az e célra előirányzott összeg csekélysége miatt egyelőre csakis azok, és csak 200 kor.-t fognak kapni, a kiknek az 1907 évi XXVll. 1 e. alapján már volt személyi pótlékuk vagy kivételesen azok, akik a f. évben mennek nyugdíjba. Nagy lesz a csalódáős a tanítók körében, mert igényük a törvény alapján elvitázhatatlan, s mégis csak decemberben, s csak nagyon kevesen fognak csekély személyi pótlékot hapni. Gy.