Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-25 / 43. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 41 7 Belmissziói munka Szatmároii. A szat­márnémeti fiatal egyház szép belmissziói tevé­kenységet fejt ki, több közöttük igen nivós estét rendezett már, legközelebb okt. 11-én tartott min­den tekintetben sikerült belmissziói estét, melyen Thomesz Etelka tanitónőképző-intézeti tanuló sza­valt, Bélteky Lajos ref. lelkész írást magyará­zott, Reitmayer Erzsike zongorázott, Duszik Lajos helyi lelkész nagy hatású előadást tartott „nő és az evangelium" címen, Leitner János hegedűmű­vész egy pár klasszikus darabot adott elő Kovács Rózsi zongorakisérete mellett. Az est elején és végén a szatmárnémeti énekkar énekelt Laja Sándor vezetésével. Az estét szeretetlakoma kö­vette, melyen a város intelligens közönsége az ős keresztyén aggapék meghitt, meleg hangulatát érezte meg. Az erkölcsi siker mellett mintegy hatszáz korona jövedelmet hozott az estély a templomalapra. fl Magyar Protestáns Irodalmi Tár­saság évi rendes közgyűlését f. hó 21-én tar­totta Budapesten Zsilinszky Mihály dr. u. b. t. t. és Antal Gábor dr. püspök elnöklete alatt. A szokatlanul népes közgyűlést nagy érdeklődésről tanúskodó választmányi ülés előzte meg. Nagyon vigasztaló dolog lett volna, ha a nagy érdeklő­désnek tárgya valóban csak a Társaság életének kívánatos fellendítése lett volna. Sajnálkozással kell azonban megállapítanunk, hogy inkább sze­mélyes ügyeket igyekeztek ezúttal elvi bu­rokban elintézni. A gyűlés főtárgya, amint azt a szokásos irányító felolvasás elengedése is mu­tatja, a titkári állás betöltésének a kérdése volt. A többi jelentést és napirendi tárgyat csak kény­szerűségből emésztette meg a gyűlés közönsége. A kérdés magva az: Budapesten maradjon-e a társaság vezetése, vagy áttétessék az egyetemet nyerő Debrecenbe 1 E kérdéssel szorosan össze­függ az egyházépitő és a tudományosabb és el­méletibb szabadelvű irányzat követelésének a kérdésre. A dolog személyi részének minden kellemetlenségét Szőts Farkas dr. eddigi titkárnak kellett elszenvednie. S vele szenvedtek sokan, akiknek a lelkében az a gondolat bujkált: érde­mes-e hát a mi magyar protestáns egyházainkban évtizedekre odaláncolódni a munka igájához, ha egy 18 éves jóakaratú és becsületes törekvésű fáradságot ugy jutalmaz egy közmiuelődési egy­házi közösség, amint annak tanúi valánk ? Elsőbb is azért, mert a Társaság belső élete nem ro­konszenves, másodszor, mert ezt a közös alkotást is merőben a református testvérek kívánják do­minálni, végül mert a közgyűlések ' hangulata és színvonala egyáltalán nem megnyerő. De azért szíves készséggel iparkodunk megtenni mindent a célért, a melyet együttesen kell szolgálnunk és elérnünk. A titkárság kérdését ugy oldtták meg, hogy tekintettel a jövő évi általános tisztújításra, Szőts Farkas dr. csodálatos önfeláldozással vinni fogja egy évig a titkárságot, a Port. Szemle szerkesztését pedig már 1914-től Ravasz László dr. kolozsvári theol. tanár veszi át. Antal Gábor püspök megnyitója után a titkári jelentést tárgyalta a közgyűlés. Szomorú, hogy a társaság tagjainak száma 45-tel leszállt s hogy Vs része tagdijhát­rálékos 20,000 koronával. A társaság életének fellendítése ügyében egy bizottságot küldtek ki, a költségvetés tételeit pedig változatlanul elfogad­ták. A közgyűlés egyik érdekessége volt két cseh­országi Mossuth testvérnek a megjelenése. Közü­zülök az egyik, aki csehországi ref. pap, német beszédben azt fejtegette, hogy a magyar és a cseh protestáns egyházak között az érintkezés és kölcsönös támogatás lehetőségét meg kellene keresni. Benyomásunk az, hogy a gyűlés végén, a zajos és kellemetlen jelenetek után aligha vá­gyakozott már a testvéri jobb után, amit, a pata­kiak példájára, ugy látszik, mások is, meg akar­nak már vonni még a hazai evang. egyháztól is. Szomorú tünetek! Tanítók személyi pótléka. E címen mult számunkban közöltük, hogy a Vallás és Közokt. Minisztérium megkezdette azon tanítók személyi pótlékának utalványozását, a melyre ők a legújabb tanítói fizetésrendezés alapján, mint érdemes ta­nítók 200, 400 és 800 kor. összegekben a szol­gálati idő szerint — igényt tartottak. — Ezen közleményünk tévedésen alapult, melyet a követ­kezőképen igazítunk helyre. Igaz, hogy nevezett Minisztérium utalványoz egyes tanítóknak sze­mélyi pótlékokat, de ez az 1913 évi XVI. t.-e. 16 §-a alapján történik s azon tanítóknak engedé­lyeztetik, a kik ez idő szerint alapfizetés és kor­pótlék címén többet élveznek, mint a milyen fi­zetésre a fenti törvény alapján igényt tarthatnak, a külömbözetet tartják meg személyi pótlék cí­mén. Ámde a törvény 28 §-a értelmében a régi, érdemes tanítók megjutalmazására vonatkozó, nyugdíjba is beszámítható személyi pótlékok (200, 400 és 600 kor.) ügye nagyon rosszul áll, ezeknek a kiutalása még egyáltalában nem kezdődött meg s az e célra előirányzott összeg csekélysége miatt egyelőre csakis azok, és csak 200 kor.-t fognak kapni, a kiknek az 1907 évi XXVll. 1 e. alapján már volt személyi pótlékuk vagy kivéte­lesen azok, akik a f. évben mennek nyugdíjba. Nagy lesz a csalódáős a tanítók körében, mert igényük a törvény alapján elvitázhatatlan, s mégis csak decemberben, s csak nagyon kevesen fognak cse­kély személyi pótlékot hapni. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom