Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-25 / 43. szám

Iii 13 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 435 kerület egyházi főjegyzője s utóbb debreezeni ref. lelkész jellegzetes hazai kálvinista theol. tanár és iró volt. Olyan ismert és elismert nevü, mint dr. Masznyih Endre az ev. egyházban. Az általa szerk. Sárospataki Lapjával kartársa: Radáesival együtt évtizedeken át vezérszerepet játszott a hazai ref. egyházban, főleg a tiszáninneni egyházkerületben. Debrenben már kissé megtört energiával lelkészkedett. Művei a legnagyobb mértékben megérdemlik ezt a meleg elismerést, a melyben annak idején a hazai sajtó s legújabban a Ref. Sárospataki Lapokban s a Prot. Szemle részéről részesitették. Közelebbről bővitett kiadásban megjelent „Egyházi szónoklattana" még 1878-ban jelent meg Sárospatakon, és általános elismerésnek örvendett mindenfelé. És méltán azok közzé tartozott, akik „a vallásirodalom terén is igyekeztek a nemzeti szellem s az ebből kifolyó felfogás érvényesítésére." így az ujabban megjelent homiletikák közül Hőrh műve (1907.) nyomába sem léphet, s csak a Hováes Albert műve (1904.) versenyezhet vele. Homiletikájában a magyar egyháztörténeti irodalom egyik leggazdagabb és legnagyobb beesü fejezete, mely gazdag könyvészeti anyagánál fogva is kiváló figyelmet érdemel. Eltekintek volt atyai barátom művének részletesebb ^ismertetésétől s esak annyit mondok Pap Károlylyal, hogy könyvét nemcsak az érdemes szerző, hanem a prot. szakirodalom egyik jeles alkotásának tartjuk, a melynek az életből és nemcsak a legújabb és legkiválóbb szakirodalomból vett tanításai ma sem évültek el; értéke és elvei pedig állandó és komoly értékek maradnak. Szinte bámulatos az a teljesség, amelylyel prot. egyházi beszéd és homiletikai irodalmunkat átkutatta, s az a szakértelem, aestetikai érzék és tapásztalati ismeret, a melylyel az elméletet és a gyakorlatot, a tudást és a művész/ ihletet egymással szerves kapcsolatba hozta. Hisz' az összegyűjtött „Papi dolgozatok" előző kötetei is tömörségük mellett nyugodtak és nemcsak, jól rendezettek és szabatosak. S ugyan azt mondhatjuk az ő igen sikerült arcképével diszitett testes kötetü Liturgikájáról is, a melyet igen értékes „önéletrajzi adatok" vezetnek be, s a melyet fiának tollából igen becses magyarázó természetes irodalomtörténeti „jegyzetek" zárnak be. A liturgikát elvi és alkalmazott, vagy gyakorlati részre osztja föl. Utóbbiban sorra egymás után az egyes szertartásokat ismerteti nagy hozzáértéssel és igen vonzó alakban. E fejtegetéseihez egészen természetszerűleg csatlakozik ,.a polgári házasság törvényeiről" szólló magvas tanulmánya, mely előszőr a Sárospataki Lapok 1895. évfolyamában s külön lenyomatban is megjelent. Végül méltó befejezése az „Egyháziatlanság és üres templomok" eimű tanulmánya, mely polemikus éllel még 1876-ban jelent meg ugyancsak Sárospatakon s annak idején nagy feltűnést keltett mindenfelé az irodalomban s az egyházi sajtóban. Pontos történelmi és irodalmi ismereten alapuló s a Protestantismus alapelveiben gyökerező egészséges nézetei voltak a liturgika összes kérdéseiről is. Melegen ajánljuk Mitrovics e két legérettebb művét érdeklődő prot. papi közönségünk szives figyelmébe. Jelentékenyen gazdagítják ujabb hazai prot. irodalmunkat. Eperjesen. Dr. Szlávih Mátyás. Hetuémji Ts. és Seholte Ödön: Hépas ^ufhernapiár az 1914. éope. Sopron (Rommalter) 1913. 157. lap. Ára 60 fillér. Csakugyan diszes, képekkel (mindjárt a cimlapon is) gazdagon illusztrált és súlyos tartalmú, minden izében evang. jellegű és tervszerűen készült naptárt kap az idén is hazai ev. közönségünk a kezébe. Elődje, a német Qottholdt ellen évekkel ezelőtt kevésbé tárgyilagos közlései miatt hadakoznom kellett, — most alakja, kiállitása és tartalma előtt azonban szivesen meghajtom az elismerés zászlaját. Tartalma javát maguk a Szerkesztők irták. Elhunyt vagy még élő jeleseink kellő méltatásban részesültek. így a felügyelők közül Laszkáry, Beniezky és Berzsenyi, a lelkészek közül Brunner, Zábrák, Lőtv, Raab és Hajts, a tanárok közül Masznyik és Péterffy, a költők közül Arany stb. 2 lelkes újévi vezércikk vezeti be a naptár gazdag tartalmát a Szerkesztőség tollából. Szép alkalmi verseket irt Sántha (négyet is), Csengey, Szalay, Cyőkőssy Albert és Nóvák. Luthert Kranach képével jellemzően méltatja Hetvényi „Az uj kor prófétája" c. alatt. Elbeszéléseket irtak Payr, Fenyves, Győkőssy és mások. A „száz év előtt szül. nagy embereket" képek kíséretében bemutatja Hetvényi. Ezek között szerepel Eötvös, Livingstone, Wágner és Pálffy ]. A mult év krónikáját igen ügyesen állította össze Scholíz. Az ev. önérzetről s a lelkész- és tanitóválasztásról tájékoztat Hetuényi. Képekkel illusztrálva olvashatunk a modori árvaházról, a nagybányai és a radosfai uj templomról, a szentgothárdi missziói egyházról, a cserkészfiukról, a német császári házról, a háborús mozgalmakról és sok főbb szereplőiről, az eperjesi elpusztult Broekyféle oltárképről, a prot. halottakról, a kir. sírboltokban stb. Róth H. afrikai hittérítő leveleit közli Seholtz. A gazdag képsorozathoz méltán csatlakozik a háromszinnyomatu kép „A bűnbánó aszszony Jézus lábainál" címmel s a világhírű Munkáesy-képek sorozata. A naptár végén közlik a