Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-04 / 40. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 391 által hangoztatott elvet követve, hogy kinek-kinek anyanyelvén hirdettessék az Isten igéje. B nélkül a prot. egyház nem állhat fenn. Ezt követik külömben ref. atyánkfiai is, midőn a németnek németül, a tótnak tótul prédikáltatnak édes hazánk­ban is. Tartsuk fenn tehát a nagygeresdi egyez ­séget, legyünk testvérek, de őszinte egymást szerető, gyámolító testvérek 11 Qálih Mátyás, ev. lelkész. Helyt adtunk ezen aggódó soroknak; e tekintetben elfoglalt álláspontunkat azonban ezek dacára is fenntartjuk, t. i. hogy a nagygeresdi egyezmény mostani alakjában tovább fenn nem tartható, hanem a szabadság elvére alapí­tandó. Kimondandó az, ami egészen természetes, hogy ahol a két protestáns egyház a saját híveit gondozni képes és gondozni óhajtja azt testvéries támogatás mellett mindenütt megteheti; ahol azon­ban erre nem képes, ott a hiüeknek szabadsá­ságukban áll a másik testvéregyházhoz csatla­kozni s esetről-esetre kötendő és saját egyházi ; elsőbbségük által jóváhagyandó, jogviszonyaikat szabályozó szerződést kötni, amely bármikor felbontható. — Ezzel megszűnik minden súrlódás és valóban szeretetteljes együttműködés útjára léphetünk mindkét részről. — Szerk. Az őrök béhe eszméje. A tárgy nem tartozik ugyan az egyházi élet égető napi kérdései közé, de felvetését actuálissá teszi az a tény, hogy f. évi augusztus 28-án avat­tatott fel a Carnegie nagyszerű milliós alapítvá­nyából felépített hágai békepalota, midőn a világ minden részéről összegyülekeztek a béke apos­tolai, hogy a béke fehér zászlaja alatt átadják a nevezett palotát magasztos rendeltetésének. Az a körülmény pedig, hogy a békepalota avatási ünnepélyén Hága összes templomainak harangjai megszólaltak, nem mutatja-e világosan, mily ösz­szefüggés van a békepalota s az Isten háza, a békemozgalom s az evangelium között ? Indokolttá teszi azonban a kérdés tárgyalását a lezajlott balkán háború vérengzése is, mely minden gondolkodó emberben felveti a kérdést, méltó-e ezen kegyetlen háború az annyira dicső­itett felvilágosodáshoz s különösen a keresztyén eszméhez. Az örök béke alatt már most azon eszményi állapotot értjük, midőn az államok közötti vitás kérdéseket nem az erőszakon alapuló háború, hanem a jogon alapuló nemzetközi békebt­róságok döntik el. Ezt az örök béke hivei ugy vélik elérhetőnek, ha az államok a most létező nemzetközi szervezetlenség (desorganisatio, anar­chia) helyébe egy egyetemes szervezetet létesí­tenének, mely a felmerülő peres ügyeket egy nemzetközi eodifiealt jog alapján álló békebiróság által döntené el. Az örök béke hivei ugyanis abból a meg­győződésből indulnak ki, hogy a háború káros, sőt erkölcstelen. A háborúban t. i. nem az a fél nyer, a melyiknek igaza van, hanem a melyik erősebb vagy szerencsésebb. A háború elavult barbarizmus, az ököljog maradványa, mely mél­tatlan a modernfelvilágosodáshoz és műveltséghez. A háborúban sokszor korlátlanul tombolnak a legnemtelenebb szenvedélyek. Az elbizakodott, vad győzőnek semmi sem szent; átgázol a tör­vényen, jogon, erkölcsön, becsületen! S a hal­doklók sóhajtásai, a nyomorékok szenvedései, a gyászolók könnyei mindmegannyi hangos tiltako­zása az emberiségnek a háború réme ellen. A háború a legnagyobb mértékben káros is, mert az óriási hadi felszerelések és katonai kiadások miatt az államok sem a művelődés, sem a jótékonyság feladatait nem teljesíthetik kellőkép. Európa pl. katonai célokra évenként 9—10 mil­liárd koronát költ, a mi összes kiadásainak 9—10 0 o-a; míg ezzel szemben a közoktatásra csak 56 ,,'Ot fordít, a sociális jótékonyságra pedig a hadi kiadások 5 °/o-át. Azon ellenvetés, hogy az állandó béke ide~ íén az emberiség tespedésbe esnék, tarthatatlan, mert összetévesztheti a háborút a küzdelemmel. A háború csak egyik alakja a küzdelemnek, mely a történet folyamán mindinkább finomul. Küzde­lemre, az eszmék harcára szüksége van az em­beriségnek mindig, sőt a szellemi harc a növekvő műveltséggel nagyobb, különfélébb lesz. Az sem áll meg, hogy a háború kiküszöbö­lésével a legszebb polgári erények, a hazasze­retet, önzetlenség, önfeláldozás, veszendőbe men­nének. Hát a tudománynak, művészetnek, az em­berszeretetnek a kötelességteljesitésére nincse­nek önzetlen, önfeláldozó hősei? De ha már általános emberi szempontból jogosult az örök béke eszméje, mennyivel inkább az keresztyén álláspontból 1 Hiszen Üdvőzitőnk a béke fejedelme. Mér születésekor elhangzott a megváltó szózat: „békesség a földön." Jézus az isteni békességet hozta a földre, mely minden emberi értelemnek felette vagyon. Szemben az ó­testamentomi elvvel: „szemet, szemért, fogat, fogért", az újtestámentomban azt olvassuk: sze­ressétek ellenségeiteket, áldjátok, a kik titeket átkoznak, fí hegyi beszédben: „boldogok a bé­kességre igyekezők, mert azok Isten fiainak mon­datnak". Zsid. 12, 4-ben: „Kövessétek a békessé­get mindenekkel és a szent életet, mely nélkül senki sem látja az Urat". , S az istenfiuság gondolatával, mely az egész emberiséget a mennyei Atya gondozása alatt álló családtagoknak kívánja tekinteni, nem a legszo­rosabban függ-e össze a békemozgalom, melynek magasztos célja: testvéries megértés, megbecsül lés; a jog és szeretet alapján álló közös szeretet, melyet az írás szavaival igy lehetne jellemezni: törekedjetek a lélek egységére a békesség köte­léke által. Nézzük már most, hogy az örök béke jogo­sult és indokolt eszméje miképen valósulímeg történetileg az u. n. békemozgalomban? fl békemozgalom célja egy nemzetközi al­kotmányos szervezet létrehozása, fiz egyes sza­bad államok ugyanis saját birtokállományuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom