Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-08-30 / 35. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 357 fizikailag bebizonyitott dolgon kivül mást nem ismer, öntudatlanul is hivő ne legyen. Látnia kell a tudomány haladását, az ujabb felfedezé­seket, amiket, még rejtve voltak, nem hitt és hinnie kell, hogy még nincsen minden fel­fedezve és hogy még sok dolog lesz nyilván­való, ami eddig rejtve volt és a felfedezéseknek nincs vége és nem is lesz a világ végéig. A tu­dománynak haladásával a hitnek is erősödni kell, mert, a valódi mély tudományosság nem vezet el Istentől, sőt inkább hozzá vezet. Kétségkívül vannak hitcikkelyeink, metyeket a mai tudomány magaslatáról tekintve, vita tár­gyává tehetünk. Az nem is ellenkezik a protes­tantizmus szellemével, mely a haladást vallási téren sem zárja ki. Ezen elvből kiindulva Jépett fel az ujabb időben Jatho kölni lelkész, ki a szentírásban foglalt isteni eszmék helyett, uj vi­lágfelfogást hirdet, mely a mai kor eszme­áradatával haladva leginkább erkölcsi elvekre és a jelen élet boldogságára fekteti a fősúlyt, lényegteleneknek jelentve ki az üdvtörténeti tényeket, a kegyelmi eszközöket, mint alapvető keresztényigazságokat. De éppen azért mert azt a kutforrást támadja, melyből gondolatvi­lágát merítette, nem származhatik tanaiból áldás és nem lehet oly eredménye, melyet ékes­szólása, felebaráti szeretet érzése is fedhetetlen jelleme, különben létrehozott volna. Nála a tu­domány ós felvilágosultság valóban azon hit rovására nyilatkozik meg, melyet századok meg­szenteltek. Pedig a tudomány fejlődésével csak erősiti a hitet, mely megmarad állandóan az örök igazság és örök istenség tudatában, mely mellőzi a vallási formaságokat és szertartásokat és bol­dognak érzi magát egyedül Krisztus tanainak követésében, mert a ki hisz örök életet nyer. (Ján. VI. 47). Jatho még csak a hitet igyekszik megren­díteni, de korunk egy másik áramlata már az erkölcsiséget is támadja, mintegy villanyerővel hatva az érzékiségre és felhasználja erre a tudo­mány, az irodalom és művészet minden eszközét. Az irodalom szinte tobzódik az ideg izgató leírásokban, a színházak mintha csak a hanyatló Kóma erkölcsi életét tükröznék vissza, a festé­szet élveteg vágyakat ébreszt, a zene, a tánc túllépte nemes formáit és az őrjöngésig menő exaltatióba igyekszik ragadni. A korcsmák va­sárnap és ünnepnapokon gramophonnal és moz­góképekkel ig)ekeznek a kifáradt munkást pi­henésre és szórakozásra hivni ós vigasztalást, lelki megnyugvást nem abban a borban keresni, melyet az oltári szentség nyújt, hanem abban, mely a testet sorvasztja, az elmét bódítja és nemesebb indulatokra képtelenné tesz. Miképpen lehet a mai kor ezen szabados­ságában csapongó áradatát megfékezni? Váljon születik-e négyszáz év multán egy második re­formátor, ki a feljebbvalók keresésére megtanít és az ut, igazság és az életre vezet, nagy kér­dés, melyre bár hozná meg a forduló század a megoldást. A kormány és az országgyűlés nagyon ke­veset tesz, a társadalom még kevesebbet, mert vagy úszik az árral vagy közönyösen nézi azt, egye .iül az egyház küzd és harcol, de g) oze­delmet, diadalt, a két másik tényező segítsége nélkül nem arathat. De Északamerikában már megtörtént az első lépés. New-York szállodáinak minden szobáiban van egy biblia. Kétségkívül vallásos érzületet kelt még azokban is, kik azt nem olvassák. Angliában vasárnap csak a templomok vannak nyitva. Ott érezzük csak igazán, mi a vasárnap, mi az ünnepi hangulat. Ott pihen a munka s terhes aggodalom, a napot szentebbé teszi a nyu­galom, 8 milliomok szive imádja azt, ki az em­ber legjobb hive Kiss János superiniendens idejében még nálunk is igy volt, mert igy irta, de mi buzgóság dolgában visszafelé fejlődünk, Igyekezzünk vallási téren is követni a felvilágo­sodott protestáns nemzeteket, kik a tudomány haladása mellett szilárdan vallják, hogy az igaz ember hitből él, hogy más fundamentumot senkisem vethet azonkívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus és nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene megtar­tatnunk. (Csel. IV. 12). Ezen szellem vonul át az ez évi püspöki jelentésen is, hol a lefolyt év eseményei felso­rolva és teendőink tárgyalásra és határozat ho­zatalra előkészítve vannak. Ezen munkánkra Isten áldását kérve összesereglett híveinket szívből üdvözölve évi rendes közgyűlésünket megnyitom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom