Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-08-16 / 33. szám
1913 EVANG ELIKUS ŐRÁLLÓ 357 önzetlen, buzgó és lelkes munkásainkat bizalmunkkal kitüntetni s kiemelni tudunk. Hisszük, hogy a többi kerület gyámintézete is igy fog cselkedni s Boyuár Endrét bizalmával kitüntetni. -A T. A lelkészfizetés rendezése ügyében, a dunántuti egyházkerületnek aug. 27-én Kőszegen tartandó közgyűlése elé terjesztendő püspöki jelentés 8. pontja a következőket mondja: „A vallás és közoktatási miniszter törvényjavaslatot terjesztett az országgyűléseié a lelkészfizetés rendezése tárgyában. Addig is, mig a törvény létrejön, korpótlékszerü államsegéllyel javítja a lelkészek évdiját. A korpótlék 5 évi szolgálat után 400 K. Ennek felét — 200 kor. — az illető lelkészek március-április hónapokban megkapták. A 10 évnél hosszabb szolgálati időt felmutató lelkészek ez évben két korpótlékot, összesen 800 K-t nyernek. Az első felét hasonlóképen az év első negyedében felvették, a második rész kintalványozása az év második felében remélhető! A törvényjavaslat nem elégiti ki a lelkészi kar jogos igényeit; az akadémiai, egyetemi tanfolyamokat végzett lelkészeknek javadalma csak 3000 K-ig lesz e javaslat, szerint kiegészítve, igy ők határozottan hátrányban maradnak a hasonló, sőt alacsonyabb képesítéssel biró állami tisztviselőkkel szemben. A lelkész javadalmának ily alacsonyfoku megállapításában csak feladatának, munkásságának kevésbevevését láthatja. Ha a javaslat tőrvényerőre emelkedik is, teljesen jogosult a lelkészi kar ama törekvése, mely a törvény mielőbbi revízióját, illetőleg oly értelmű módosítását sürgeti, hogy ha már az alapfizetés 1600 K marad, az öt izben ismétlődő 400—400 K. korpótlékkal nyerjen kiegészítést 3600 koronára. E mellett méltányos volna a lelkészek részére is a családi korpótlék megállapítása." Az egyetemes lelkészegylet választmányának az egyetemes felügyelőhöz intézett s hatalmas érvekkel támogatott memoranduma kelthetett némi reményt az iránt, hogy a lelkészi fizetésrendezés mikéntjében uralkodó chaosból végre-valahára egységes megállapodásra tudunk jutni. Ezt a halvány reményt is eloszlatja az emiitett püspöki jelentés vonatkozó pontja. Amint ismerjük Dunántult, a legnagyobb naivság volna azt faltételezni, hogy a kerületi evang. egyesület és az egyházkerületi közgyűlés más álláspontra merne vagy akarna helyezkedni, mint amit a püspöki jelentés praejudical. Hisz a mult esztendőben nemcsak a lelkészi kar túlnyomó többsége, hanem a kerületi esperesi értekezlet is a Lombos-féle fizetésrendezési tervezetet fogadta el s mégis a kerületi evang. egyesület, a mostanihoz hasonló, de lényegesen jobb püspöki inditványt fogadta el. Vájjon, mikor érkezik el az ideje annak, hogy a lelkészek nem csak a berkekben, hanem a nyilt fórumokon is merik hangoztatni és sürgetni jogos igényeiknek egyetemi képesítésük és társadalmi állásuknak megfelelő kielégítését? Vájjon a hivatalos egyház és annak exponensei mikor látják be azt, hogy mivel sem hideg, sem meleg, aféle kényszeredett szereplesükkel az ügynek nemhogy hasznára, de kárára voltak: rábízzák magukra a lelkészekre ügyük elintézését, hisz már régen igy sóhajtunk : ments meg Cram minket jóbarátainktól, az ellenségeinkkel magunk is elbánunk. (—s —71.) Kerületi lelkészi értekezlet. A Dunáninneni egyházkerület lelkészei Pozsonyban aug. 13-án d. u. 3 órakor tartottak D. Baltik püspök elnöklete mellett igen látogatott értekezletet. Ket igen fontos tárgy került alapos megvitatás alá. Pröhle Henrik előadást tartott e cimen : Mit tegyünk és mit tehetünk a belmiszszió terén ? Sieker ka Pál nyitrai főesperes volt a correferens. Steinacker Roland a le;':ész i serninárium feleslegességéről tartott előadást s a végzett, theologusokat csoportokban segély mellett a pan ohiákon kívánná gyakorlatilag kiképeztetni. Fapior Dustn lelkész mint correferens értekezett igen érdekesen és okosan általános figyelmet keltve a kérdésről s az irás tanulmányozásai sürgette. Ezen előadásokról most az idő rövidsége es helyszűke miatt bővebben nem ii hatunk, de vissza fogunk ezekre még térni. Az értekezleten elhangzott ertekezések és hozzászólások igen értékesek voltak. Gyászrovat. Utolsó héten több gyászeset érte egyházunkat, ezekről adurk liirt részt\e\ő szívvel vigasztalást kerve a kegyelem Urától a gyászolók részére. Trencsénben dr. Stur Károly esp. felügyelőnek az édes anyját özv. Stur Kálmánné szül. Draskóczy Amáliát szólította el az Ur 18 éves korában gyermekei és igen számos unoka mély fájdalmára. Aug. 13-án helyezték el örök nyugalomra. Újpesten az evang. egyház 15-éven át volt nagy buzgalmu, fáradhatatlan és áldozatkész felügyelője id Benkovits Imre 59 éves korában hosszabb betegség után szenderült jobblétre mély gyászba borítva nemgyak családját, de az őt rajongasig szerető és felette megbecsülő evang. egyházát is. Aug. 12-én kisértek ki nyugvó helyére. Pozsonyban. Aug 10 én hunyt el Murku&ovszky Sámuel a pozsonyi ev. lyceum nyugalmazott igazgatója. A stoószi származású pedagógus 1880 óta tanára, 1899 óta 1905-ig igazgatója volt az intézetnek, 1910-ben vonult nyugdíjba. Igen sok filologiai munkát adott közre s megírta „A pozsonyi ág. h. ev. liceum történetét." Igen sokan kisérték aug. 13-án utolsó útjára. Emlékét sokan őrzik meg szivükben tanítványai és tisztelő barátai közül. Budapesten aug. 14-én temették el a Magyarországi Tanitók Eötvös alapjának a megalapítóját; Péterfy Sándort, a ki nyug. fővárosi iskola igazgató és egyházunk hü fia volt. Áldott legyen emléke.
