Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-07-26 / 30. szám

300 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 s csak az ismeretes dogmatikus és szertartásos különbségek miatt viselnek más nevet. A rendes egyházközségek száma aránylag kevés. Mindössze hét, de mindenkinek több lelkésze van, 2—3. Az egyházközségek külön egyháztanáccsal autonom életet élnek ugyan, de közös gazdasági egységet alkotnak az eforiátusban és közös szervezeti egységet a szuperintendaturában (= esperesség.) Szinte természetes, hogy ennyi egyházi közösség a lehető legintenzívebb munkát fejti ki nemcsak a hivők gondozása, hanem igazainak propagálásában is. Ez okozza, hogy vasárnaponként a hallei újság egész hasábon hozza az egész hétre szóló istentiszteleti rendet és a vallásos épitő összejövetelek hosszú sorozatát. Vasárnap d. u. 2 órakor már megkezdődik az épitő munka. Bár délelőtt sem elégszenek meg az egy szerű istentisztelettel, hanem urvacsorázás, gyermekistentisztelet, egyesületi összejövetel egészíti ki a munkaprogrammot. Végig hallgattam egy gyermekistentiszteletet. Leirom, mert a menetét érdekesnek találom. Vakáció van, tehát szülő egy sem, gyermek is csak valami 100 volt a templomban. Csoportokban ültek. Minden csoportban egy-egy ifjú leány vagy fiatalember. Külön énekeskönyvük van e célra, amelyben mintegv másfélszáz ének van kottájával együtt. Kis füzet az egész, a gyerekek a zsebeikben hordják. Egy rövid ének után a Pauluskirche első lelkésze v. Broecken lépett az oltárhoz. Felfohászkodással kezdte, mire a fela lott gyermekek orgonaszóval responsoriumot énekeltek. Ezután a lelkész imádkozott, de csak 4—5 mondatban, mire a gyermekek Áment zengettek. Majd hálát adott a lelkész, hogy az Isten igéje hirdettetik, mire a gyermekek ismét énekkel feleltek. Ez a liturgikus formula mintegy 5 percig tartott. Azután a lelkész az Acta azon részletét olvasta el, amelyben Pált az Isten a a Korinthusban való működésre utasítja. A mint a szentírást felolvasta, a lelkész elment az oltártól s mert idegen voltam neki, hozzám jött beszélgetni, a gyerekek a felnőtt vezetők köré csoportosultak és a vezetők megmagyarázták a gyermekeknek a felolvasott szöveget. De folytonosan katekizáló és nem előadó formában. Meghallgattam két csoport vezetőjének a fejtegetését és láttam, hogy a szöveggel már előzetesen a lelkész foglalkozott velük. Ami különben helyes is. Igy tartott ez a félhangos magyarázat mintegy 15—20 percig. A lelkész addig kivonult a templomból, hogy mint nekem mondotta, egy kissé gondolkozzék. Mikor bejött, egyet énekeltek azután felment a szószékre és minden különösebb bevezetés nélkül igy kezdte a beszédet: „Te Károly, mond csak, miféle népek harcolnak most egymással a Balkánon?" A gyerek felsorolta. A lelkész pedig folytatta: „Lássátok, a harcoló népek között vannak a görögök is, akik azonban nem voltak ám azelőtt ilyen kicsi, jelentéktelen nép. Ki tudná megmondani, hogy milyen volt régen a görög ?" Erre a gyerekek kéznyujtással jelentkeztek s a lelkész felhívására egyikük elmondta, hogy a görögök milyen sokat alkottak a tudomány, művészet stb. terén. Igy tért rá a lelkész a voltaképeni tárgyra: Pál odamegy, a görögök közé, hogy még ujabb bölcseségre tanítsa őket. Közben a gyermekeket folytonosan fel- felszólítja s végül levezeti a tanulságot, hogy mindenkinek apostolnak kell lenni: „Ne félj, veled vagyok, el nem hagylak !" Azt mondja az Ur. S azután jött a gyakorlati értékesítés. Ki tudna közületek apostoli munkát végeznij? Persze a gyermekek hallgattak. Egy azonban mégis jelentkezett. A lelkész megkérdezte, mit akar mondani s a gyermek felelt, hogy ő is elmegy Görögországba. De a lekész az erre támadt nagy derültség között kifejtette, hogy itthon is lehet apostoli munkát végezni, pl. ki hozott ma valakit magával? Felállott 5—6 gyerek, hogy ő hozott. Eire a lelkesz ráutalt, hogy ez az apostoli munka. „Ki fog hozni a legközelebbi összejövetelre ?•' És egy csomó gyerek jelentkezett, hogy ő is hoz. Ezután a lelkész áldást kívánt jó elhatározásukra, imádkozott s éneklés után elbocsátotta a gyerekeket. A vezetőket azonban ott tartotta s velük az ujabb összejövetelek idejet: péntek este 8 órát megállapította. Az egész gyermekistentisztelel i/

i óra hosszat tartott, elt-v-m, közvetlen, barátságos modorban. Este fél 9 órakor a lelkész meghívására a Gemeindehaus ifjúsági összejövetelén vettem részt. Érdekes, hogy mimien gvüicKezeiuek van egy külön háza, amely a belmisszioi céljait szolgálja. A Pauluskirche háza emeletes, kényelme? épület egy nagy kert közepén. B nne lakik az első egyházfi és a három diakonisszanővér, akik közül kettő betegápolással foglalkozik. Az épület többi részében van egy terem az egyháztanács számára, egy a fiu, eg.y a leányegyesület összejöveteleire, ott az orvos szobája, ott a konfirmandusok oktaására szolgáló helyiség és -az emeleten egy mozgatható fallal felosztható nagy terem, amelynek egyik része színpad is lehet, d^ vendégszobának is berendezhető. E nagy t^remh -n larij ik a nagy közönségnek szánt előadásokai. e^ az egyházi közgyűléseket, vagv pl. a vidéki tanítók számára most folyó szünidei kurzusokat, a melyeken egyetemi tanárok az elméleti ismereteken kivül gazdasági és állategészségügyi előadásokkal gazdagítják a tanítók tudását. Vasarnap este a fiuk is, a lányok is tartottak összejöveteleket. Mindkettőt egy-egy lelkész vezette. De inig ezek meg nem jöttek, addig a lányok közül egy a zongorához ült, a többi kézimunkát vett elő és - énekeltek világi és egyházi énekeket vegyesen. A fiuk egy része kint az udvaron álldogált és beszélgetett, más resze pedig bent a teremben előszedte a játékokat és játszott. Mikor a lelkész bejött közéjük, ugy fogadták, mintha az apjuk jött volna be. Köréje sereglettek, kezet fogtak vele, beszélgettek. A játék folyt tovább. Végre kilenc órakor a lelkész elkiáltja magát: „Silentium." A játékok eltűnnek. Előkerül a külön e célra készült nótás könyv. A lelkész kijelöli az éneket, amely