Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-07-26 / 30. szám
282 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1913 3. Minden egyház létesítsen 1917 ben helyi egyházfentartási alapot — felbuzdult, lelkes adakozás utján és ezt a költségvetési ^%-al évrőlévre növelje Ezeket az alapokat központilag kezeljék (esetleg másokat is igy lehetne) és olcsó (most pl. 6%) kamat mellett, híveink között forgassák. Minden pap ingyen közvetítse a kölcsönnyújtást, a nyereségből minden egyház alapja arányosan nő és híveink jóságos segítőjüket látják majd egyházukban. 4. Végül az egyetemes egyház állítson fel alkalmas helyen (pl. Budapest külső területén, Újpest, Rákospalota,) olyan intézményt, mely egyrészről az országban évenkint százszámra elpusztuló evangelikus lelenc és árva, vagy egyébként is nyomorgó gyermekeket a lelkészi kar utánjárása és egyéb segítség folytán összeszedné, megmentené, tanítaná, majd taníttatná, és amely intézmény másrészről belemarkolna a szegénység miatt országszerte elvesző szellemi tőkébe, vagyontalan, de jó fejű fiuk életébe és őket ingyen taníttatva, jobb sorsra hozva igazán az egyházévá tenné. Micsoda ereje volna az egyháznak ezeknek a lassan felszaporodó ezreknek ós ezreknek hálás szerete, tántoríthatatlan hűsége édes jó anyjuk, újjászülő egyházuk iránt! Nemzedékeke ri keresztül az egyházé vol ía az ily me ^mentettnek, v^v felemeltnek minden ize, vére. így pedig elégedetlen proletár, csavargó, vagy szocialistának marad és mennél tehetségesebb, annál dühösebb ellensége a társadalmi rendet tartó minden tényezőnek, elsősorban pedig az egyháznak, saját egyhazának is. Ne áltassuk magunkat; népünk csak oly helyen lelkesedik egyházáért, a hol vakbuzgó, vagy felekezeti irányban fanatizálják. Kevés helyen világos meggyőződésből ós mély szeretetből. De valljuk be azt is, hogy az egyház köznépe (90 °/ 0) a közegyház szeretetét kevésszer élvezi, — de annál többször vesz tudomást róla, a közegyházról, a gyűjtések és közterhek kivetésének alkalmainál. Nincsen egykázunknak egyetlen szerve, amely a köznép egyeséről a szeretet kézzelfogható, irgcilniissígi, vagy felsegítő tényeivel gondoskodnék. Árvaházainkba az alsó nép gyermeke aligalig juthat be — helyszűke és támogató hiánya miatt Más intézményünk pedig már csak minimális évi 4 — 500 korona előtt nyilik meg. De mutassuk meg a legutolsónak is, hogy neki is anyja, nevelő dajkája ősi lutheránus egyháza, hogy a hol az árva, vagy a sorstól üldözött segítség hiányában elsenyvedne, elpusztulna, vagy mostoha sorban legalább is nagyon lent maradna, ott éber szeretettel elsőnek jelenik meg az igazi evangeliumi egyház, minden tagjának szeretetteljes gondozója, a jó cselekedeteivel mindenfelé szertejáró krisztusi egyház. Mérnökeink, művezetőink, vezéreink a nagy épület építéséhez — hála az egnek! — kiváló lelki, erkölcsi kincsűek es elragadó buzgalmuak vannak, de munkásaink, a kiknek odafent a mindennapi munkában, a téglarakásnál kenyerük az egyházért való munka, a kiknek édes és tápláló az egyházszeretet, ilyenek aligvanuak; ilyeneket keresni, felszedni, nevelni, teremtem kell. Azért létesítsük alkalmas helyen az „Evangélikus árvák és szegények nevelőházát." Ez nem volna inproductiv, nagyon is életbe vágó alkotás és meggyőződésem, hogy jó, nagyon jó befektetés volna. És nem volna drága, mert a í—3 tanerős elemiiskolán, központi felvevő és nyilvántartó irodán, egy belmissziói osztályon kivül alig voln* más állandó terhe. Iparnál, kereskedelemnél. földmivelésnél a serdültebbek, a tehetségesebbek közép és feL-őiskoláinkban jóformán költség nélkül volnának elhelyezhetők. Ha van hely b í sz íza é cöan, stipendiumok is iskoláinkban a más f ile^ezetűeknek, megférhetne ott egy p ír ingyenes evangelikus is — minden gimnáziumban ! Nem csupán szociális szempontból veszem tehát a dolgot, hangsúlyozom, de igazán, söt ti igyon is.egyházi szempontból. A szocializmus káros kinövései ellenében igy lehet csak igazi szociális mist csinálni. De egyenesen az egyház kötelesség u-zetének szempontjából is megszívlelendő a dolog. Végre is arról van szó, hogy elpusztulásnak, vagy elziillésnek elébe néző a szemétben száz és százszámra veszendőbe menő kincset, embereket mem-miik meg az életnek, aztán a Krisztus egyházának. Javunkra tisztítsuk, dolgozzuk át azt az anyagot, a mely különben előbb utóbb kárunkra, ellenségünkké, veszedelmünkké lenne, és a mely anyag a mi testvéreink, a mi evangélikus vérünk. Luther megalapozta, sőt titáni munkával csaknem befejezte a hit reformatióját, itt volna már végr ». a szeretet reformátiójának ideje nálunk Magyarországon is! Ezért látom én ezt a vázolt otthont nagyan méltó és a legidőszerűbb jubiláris emléknek. A theol. ingyenes oktatással papnevelésünk és papikarunk nívóján nem lendítünk, sőt esetleg alászállitjuk azt, mert a selejtését, a ki ugy a hogy átment a gimnáziumon, szinte csábítani fogja az ingyenes asylum. A tehetségese, az értékesebbje, ha utolsó erőfeszítéssel is, előteremti az anyagiakat, hogy többel kecsegtető pályát végezhessen.
