Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-07-12 / 28. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 301 B E La É Ü E T. Az egyetemes egyház nyugdijint. bizottsága Budapesten f. hó 3 án 3 órakor ülést tartott és a következő ügyeket tárgyalta : Kring Miklós somogydöröcskei lelkészt a bizottság nyugdíjazta 1914. január 1-től kezdődő joggal és 2400 K nyugdij-igénnyel, azon kérelmét ellenben, hogy nyugdíj-igényét utólag magasabb összegre újból megállapítsák — elutasította; Fridrich Zsigmond bajai lelkeszt munkaképtelensége miatt nyugdíjazta f. évi augusztus 1-től, még pedig a 12. §. 6. pontjának, az úgynevezett paragrafus ekliesiastikus alkalmazása mellett, 2000 K nyugdíjjal; özv. Stefánik Pálné alsókosarasi volt lelkész özvegyének ellátási diját 1200 K. állapította meg s Mária 29 éves bénult és keresetképtelen leányának atyja haláláig évi 200 K. azontúl 300 K. árvadijat határozott; Ö/.v. Hrk János né kérelmét, hogy 20 évet meghaladott fia az árvadijat továbbra is élvezze, nem találta teljesíthetőnek, — valamint Polereczky Pál nyugalm. kátyi lelkésznek azon kérelmét sem, hogy függő tartózásának kamata ne vonassék le nyugdijából ; Falaky Károlyné 200 K. eddigi kegydiját felemelte 300 koronára ; végül a lelkészi korpótléknak a nyugdíjigénybe való beszámithatóságának az ügyvivő által felvetett kérdését ezidőszerirt még nem találta tárgyaihatónak. Raffay Sándor, lapunk egyik szerkesztője hoszszabb időre tanulmányútra Haliéba utazott, és egyúttal a magyar könyvtárak és muzeumok országos felügyelőségétől nyert megbízásnak, a mely szerint a régi magyar vonatkozású hallei könyvtárban kutatásokat végezzen, eleget tesz. A soproni alsó evang. egyházmegye folyó évi közgyűlését junius 30-án Vadosfán tartotta Farkas Mihály esperes és dr. Ajkay Béla egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett a kiküldöttek és érdeklődők nagy számú jelenlétében. A közgyűlést Ilerints Lajos egyházinegyei jegyzőnek az oltár előtt elmondott buzgó imádsága nyitotta meg, amelyet az esperesnek nemes hévvel előadott s a híveket egyházszeretetre és buzgóságra intő beszéde követett- Majd nagy gonddal összeállított szokásos évi jelentését terjesztette elő az esperes, amelyben, mig egyrészt örömmel mutatott rá arra, hogy az egyházmegyében egy-két szórványos esettől eltekintve mindenek ékesen és szépen történnek, másrészről fájdalommal emiitette., hogy sem a tanítói' sem pedig a lelkészi fizetésrendezésről szóló törvény megnyugvást nem keltett, s hogy különösen ezutóbbi törvény tárgyalásánál, a képviselőháznak egyetlen evang. tagja sem tartotta érdemesnek a felszólalást, s ha már a lelkészikar érdekében nem is, de ismét megtépázott autonomiánk védelmére a sikraszállást annál inkább is elvárhattuk volna, mert hisz ők egyházi gyűléseinken szokták hangoztatni az autonomia védelmét. (Nem emlékezett meg az esperesi jelentés a protestáns főren" deknek a főrendi házban való szerepléséről. Ugylátszik, erről nem tudott mit mondani. Igaz, hogy erről jobb is hallgatni.) Az esperesi jelentés után a nagygeresdi egyességet tárgyalta a közgyűlés, amelyre vonatkozólag abban állapodott meg, hogy méltányosabb alapon fentartandónalc véli s legcélszerűbbnek tartaná, ha időről-időre maguk az érdekelt egyházközségek lépnének egyességre. A zsinati bizottság javaslatát Mikolás Kálmán szilsárkányi lelkész ismertette, akinek ismertetése alapján az egyházmegyei közgyűlés kimondta, hogy a zsinat megnyitása után napoltassék el mindaddig, amig egyházunknak állami dotációja országos törvénnyel s ebben számszerűit is meghatározott összeggel biztosítva nem lesz ; mig az uj adótörvény életbe nem lép s mig a Pozsonyban felállítandó uj egyetemen egy evang, theol. fakultás ügye a kormánnyal el nem intéztetik. E közben pedig a zsinati bizottság javaslata dolgoztassék át teljesen a következő alapelvek szerint : 1. A paritas elve az egyházkormányzát legfelső fokán is érvényesüljön az egyetemes püspökség szervezése által; 2. A nehézkes és sok anyagi és erkölcsi kárral járó egyházi közigazgatás elevenebbé tétessék a presbyteriumnak az egyházkormányzat minden fokán való kiépítése által; 3. A paritás elvének megőrzésével az egyházi és világi elem jog és munkaköre az egyházi közigazgatásban szorosabban körvonaloztassék ; 4. Uj adókivetési rendszer készítessék szem előtt tartásával annak, hogy a) gyülekezetek eddigi adókivetési rendszerüket továbbra is megtarthatják, b) Uj adókivetési rendszer behozatala esetén az egyházi adó lehet : személyadó, állami adó után kivetett °lo-os adó, osztályadó. c) Ezen adónemek száma és sorrendje között az egyházközségek saját viszonyaiknak megfelelően szabadon választhatnak; d) Az adókulcs meghatározása az egyházközségnek saját fenmaradását biztosító joga; e) Az'adókulcs nagyságának mehatározása csak akkor helyén való, ha az egyházközségnek a megengedett maximális adókulcs alkalmazasa mellett is mutatkozó évi hiányaiknak fedezése törvénnyel biztosíttatik ; f) Az adómaximum ugy a bel — mint a külbirtokosoknál az eddiginél nagyobb összegben állapitassék meg; g) Az egyházközségeknek joguk van az az u. n. agglegényadó kivetésére, amelyet földmivesmunkáből és személyes szolgálatból élők 30-ik évük, ipari, kereskedelmi és szellemi munkából vagy vagyonuk jövedelméből élők 35 ik évük után tartoznak fizetni; h) Egynél több lakóhellyel biró egyháztagok maguk nevezik meg azt az egyházközséget, amelynek területén rájuk kivetett állami adó után a teljes kulcs szerint kívánnak adózni. 5. A lelkészek fizetése a lelkész egyetemi képesítése és társadalmi állásának megfelelően teljes határozottsággal rendeztessék; 6) A tanítóságnak az egyházkormányzatra nagyobb befolyás biztositassék. 7) A püspök a gyülekezeti lelkészi teendők végzése alól felmentetik, illetve, hogy a püspököknek megválasztott