Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-06-14 / 24. szám

IX. év. Budapest, 1913. junius 14. 24. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ES3 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenkánt egy ivan A lap ára : Egész évre .-. 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályásatok ára: Egész oldal T. . 40 K Állandó hirdetésed megagyezéa sserlnt TARTALOMJEGYZÉK . VEZÉRCIKK. Zsinati képviselők választása. — Irodalom, alapszabályok. — Belélet. — Pályázató és hirdetések. — Belmissziói Zsinati képviselők választása. Az egyetemes felügyelő felhívása az egyes egyházközségekhez megérkezett. Zsinati képviselőket kelt választani még pedig meglehetős gyors tempóban, ugy hogy alig van arra elég idő, hogy az egyes egyházmegyék tagjai meg is állapodhatnának abban, hogy kik lehetnének azok a férfiak, a kiket a? egyes egyházközségeknek ajánlani lehetne zsinati képv selőkyí. Meg fog történni az a nálunk nem szokatlan eset, hogy a hányan vagyunk, annyi felé fogunk szavazni. Bizonyára mindenütt elsősorban az espei °sek és az egyházmegyei felügyelők jönnek tekintetbe. Arr^ bizonyara nem gondol senki, hogy ha ezen az administrátióban jártas férfiak zsinati atyák lesznek s talán hónapokon át fognak Budapesten müködm, ki fog akkor otthon administralni?! De arra sem gondolunk, vagy legalább is kevesen, hogy a ; sinat nem administráló, — hanem törvényhozó testület, a melynek feladata lesz törvényeket hozni, törvényeket, a melyek egyházunk jól felfogott érdekeit előmozdítani, a történelmi fejlődést szem előtt tartva intézményeit a krisztusi szellemben szabályozni s főleg egyházi alkotmányunkat ós autonómiánkat megerősiteni lesznek hivatva. Már a zsinati képviselők választásánál fog eldőlni, hogy vájjon egyházunk a mostani beteges irányzatban fog-e továbbra is megmaradni, avagy a régi demokratikus autonomia alapjaira fog-e visszatérni?! Mert tagadhatatlan, hogy az utóbbi évtized alatt egy beteges irányzat keletkeletkezett a mely mindinkább tért igyekszik magának hódítani. Ez az irányzat veszélyezteti az egyház ősidőktől birt s százados gyakorlat által áldásosnak bizonyult alkotmányát. S ez a beteges irányzat meg akarja fosztani a gyülekezetet csaknem minden tekintetben önrendelkezési jogáról,— az egyházközséget át akarja formálni, politikai községgé, az esperest szolgabiróvá, a püspököt alispánná, végül a papot falusi jegyzővé, — a kinek nem lesz egyébb dolga mint a különbeni felelősség terhe alatt (értsd fegyelmi, felfüggesztés, elmozditás) a „felsőbb hatóságok" rendeletét utasításait s felhívásait végrehajtani. Legalább az a tendentia vonul végig a közkézen forgó „zsinati javaslaton", melyre legutóbb a Pozsony vidéki papi értekezlet egyhangúlag kimondta a ha'álos ítéletet. De a melyet a zsinat vezetősége is s maga a zsinati bizottság oly koraszülöttnek tart, a mely aiig hogy napvilágra jött, már is meghalt — másszóval, a mely nem érdemli meg a, ráfordított fáradságot és papirost. Beismerte pedig ezt azzal, hogy a mint hírlik most a zsinatot csak megfogják nyitni, — aztán rögtón bizonytalan időre el napolják, addig t. i. mig a zsinati tagokból alkotandó bizottságok uj javaslatokat fognak szerkeszteni, a melyeknek alapján fog aztán az összeülendő zsinat tárgyalni és törvényeket hozni. Ha ez a tény — a mint hogy nincsen okunk felette kételkedni — akkor az adott körülmények között nem tudjuk e tervet eléggé dicsérni: mert nem lett volna nagyobb szerencsétlenség, mint az immár minden oldalról hasz-