Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-06-07 / 23. szám

EVANGELIK US ŐRÁLLÓ 1913 műveltség, tekintély, befolyás, jóllét, megelégedett­ség régi fokát és — elmarad? Csoda-e, ha már nem igen kapunk segédlelkészt, és az egyház az általános kedvezőtlen helyzet hatása alatt görnyed, senyved, szenved?! A mostani alakjában a javaslat nem javitja meg a helyzetet! Nagy hiánya még a javaslatnak, hogy a segéd­lelkészi szolgálat éveit csodálatos szükkebliien szá­mítja be; ezekre nézve azt kérjük, hogy a nyug­díjintézet módjára számítsa be a segédlelkészek szolgálati éveit; a hitoktatókat pedig szintén vegye be a fizetésjavitási tervezetbe; a kis egyházak ala­kulására való befolyását a mi egyházunknál az egyetetenaes gyűlés javaslata értelmében gyakorolja. Tisztelettel, de őszintén mondtuk el vélemé­nyünket a törvényjavaslatról, nyíltan tártuk fel a helyzet híjait é* aggodalmainkat. Tisztelettel, de bizalommal kérjük Méltóságos Felügyelő urat, méltóztassék nyilatkozatunk érveit jóindulatú meg­fontolás tárgyává tenni s teljes buzgalmával kiesz­közölni a szükséges változtatásokat, javításokat. Mély tiszteletünk nyilvánítása mellett maradunk Méltó ságos Báró, Egyetemes Felügyelő Úrnak Budapesten, 1913 junius 5-én alázatos szolgái Noszkó István Veres József titkár. az Evang. Lelkészek Egyesületének elnöke. Hirek Amerikából. Az uj világban élő magyar hitsorsosokról több ízben hallhattak már olvasóink azon hirek kapcsán, amelyek dicséretes hitbuzgóságuk és nemes egyházi buzgólkodásuk egyes tényeiről az „Ó-hazába" is elju. tottak. Nemrég volt olvasható e helyen, hogy a cleve­landi egyház egy Szeretetház létesítését tervezi; ma már annyira előrehaladt ez az eszme, hogy megvaló­sulása csak napok kérdése, mivelhogy az építkezéshez szükséges pénznek nagyobb része már együtt van s igy lehet, hogy mire q sorok napvilágot látnak, már épülni fog az a ház, amely az özvegyeknek kiván hajlékot nyújtani. Ugyancsak meg volt említve annak idején a detroiti gyülekezet templomépitése is. Most azon híra­dással lehetünk, hogy magyar protestantizmusunknak ez a távoli védőbástyája elkészült s a legszebb és legna­gyobb amerikai magyar lutheránus templomot junius hó utolsó vasárnapján fogják felavatni páratlan ünne­pélyességek keretében. Ennek a gyülekezetnek lelkészi állása jelenleg betöltésre vár. Becker Jakab lelkész ugyanis, aki a gyülekezetet alapította, lemondott állá­sáról s az egyház éléről távozni készül. Az első pályá­zat kiírásakor megválasztott lelkész a napokban arról értesítette a gyülekezetet, hogy megváltozott családi viszonyai miatt nem jöhet ki Amerikába, miért is ujabb pályázathirdetés vált szükségessé. Reméljük, hogy ennek nyomában a kivánt eredmény fog járni és ezen fiatal, életerős gyülekezet egy igazán odaadó, lelkes lelkipász­tort kap majd élére. Nem feledkezhetünk meg New­Brunswicki gyülekezetünkről és annak derék lelkészéről: Nt. Stiegler Sándorról sem. New-Brunswickban hallomá­sunk szerint szép uj téglatemplomot akarnak épiteni a mos­tani kicsiny fatemplom helyett Stiegler Sándor leikész lel­1 es buzdítására. Az emiitett három gyülekezet képezi ame­rikai híveink egyházi munkálkodásának magvát. Innen indulnak ki egyházi mozgalmaink s ezek lesznek maj­dan a későbbi terjeszkedésnek is a középpontjai. A new brunswicki lelkész maris szervezi new-yorki híve­inket s nagyon valószínű, hogy nemsokara e világvá­rosban is virágzó egyházunk leszen. A clevelandi lelkész pedig a közeli vidék hitsorsosait toborozza össze és hogy e munkája eredményesebb lehessen s a clevelandi gyülekezet is hiányt ne szenvedjen, maga mellé másod­ielkészt keres. Végül a detroitiak az ő betegsegélyzö és temetkezési egyletüket at egész orszagra kiterjedő szö­vetséggé akarják fejleszteni, hogy amerikai hittestvéreink legalább egyleti alapon, a kölcsönös testvéri segélyezés alapján legyenek országosan szervezve minden előfor­dulható baj és csapás ellen és a magyar lutheránus érdekek hathatós védelmére. Sajnos, hogy elgini gyüle­kezetünkben a lelkész távozása folytán pang az egyházi élet, mit még súlyosabbá tesz ottani híveink közönyös­sége és vétkes nemtörődömsége. Ebben a gyülekezetben az első lelkesedés csak szalmalángnak bizonyult s a viszonyok már olyannyira sülyedtek, hogy örvendetes változás alig remélhető, amennyiben annak a kevés számú buzgó tagokból álló kisded seregnek még a meg­vásárolt templomba fektetett pénze is odaveszett s igy az épület ismét régi tulajdonosainak birtokába ment át. Lehetetlen volt e jelenségről is- meg nem emlékeznünk, ha valóban tiszta képét kívántuk nyújtani aL Ameriká­ban élő hivők egyházi mozgalmainak. Ez a fájó tünet azonban elenyésző a többi egyházak páratlan sikere mellett s mi csak hálával es imádással tartozunk a mi mindenható Urunknak, amiért nehéz küzdelmeinkben mellénk állott atyai segítségével, hogy e földön le­gyünk terjesztői az 0 országának. Kalászok az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 23. Egy japán prédikáció. A japánok szeretik a képes beszédet s igen jártasak példázatok mondásában. Igy egy benszülött keresztény nemrég körülbelől igy szólt egy nagy népgyűlésen: „Amint tegnap kocsim ab­lakán kinéztem, két vizi madarat vettem észre. Az egyik folyton alámerült a vizben táplálék után, mig a másik nyugodtan röpködött a sima víztükör fölött. Az alámerülő gyakran sokáig a viz alatt maradt, de ha ki­jött a vizből, tollai soha sem voltak nedvesek. A te­remtő bölcsesége gondoskodott erről: tollainak termé­szetes zsirossága lehetetlenné teszi a nedvesedést, azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom