Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-31 / 22. szám

2! 4 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 Ezek és ezekhez hasonló pädagogiai és didaktikai elvek vezették a Collégium 23 theol. és phil. tanárát és felügyelőjét, midőn 1667-ben megkezdték működésüket. De éppen csak hogy megkezdték. Mert az uj főiskola léte anyagilag és szellemileg biztosítva volt ugyan, de politikailag nem. Mindenek előtt a kassai jezsuiták szemében volt szálka az uj, hatalmas prot. intézet, melynek tanárai vitába bocsátkoztak velük, sokszor le is győzték őket. Önmagukat tagadták volna meg, ha nem kezdtek volna ellenünk intriktálni. Hogy merünk mi a király és a pápa engedélye nélkül egyetemet állítani, a középkori jogrendet felforgatni ? ! Hogy merünk pénzt gyűjteni ? A tudománynak nem kellenek ilyen nagy áldozatok, e mögött politikai törekvés, rebellió lappang! Az érseket s a püspököket is könnyű volt azzal a vészhirrel mozgósítani, hogy a Kisdy egri püspök kassai alapítása veszélyben forog. Igy azután egyre-másra jöttek a kancelláriai és a püspöki rendeletek. Először eltiltották az evangélikusokat az építéstől, azután pedig engedetlenség cimén az iskolákat bezárták, a kész épületet minden javaival együtt elkobozták a kamara, illetve a jezsuiták számara, Vérszemet kapva aztán az összes prot. iskolákat, templomokat és javadalmakat elfoglalták, aprót, papokat, tanulókat száműzték, a városi tanácsot mindenütt katholikusokkal töltötték be, nehogy valaki tiltakozzék az erőszakos foglalások ellen. Ilyen módon terjesztették nálunk a jezsuiták nem anynyira a tudományt, mint inkább a katholicismust. A protestánsok egy-két emberöltőn át csak ellentálltak a térítésnek, a szepesi városokban, igy Poprádon 25 év alatt sem tudtak egy lelket sem áttériteni, de Kollonics, Karaffa ós az utódaik értettek hozzá, mint kell az ellenállást megtörni. Az eperjesi vértanuk vagyonának elkobozásával a kamara is a rég óhajtott szomolnoki bányák birtokába jutott. Száz év alatt annyira sikerült a jezsuitáknak a talajt megmunkálni, hogy midőn rendjüket feloszlatták, mindjárt rá fel lehetett állítani a következő uj püspökségeket: 1776-ban a szepesi és rozsnyói, 1777-ben a besztercebányai és 1804ben a kassai róm. kath. és 1816-ban az eperjesi gör. kath. püspökéget. Ezzel szemben megszűntek az 5 sz. kir. városi és a szepes-sárosi ág. h. ev. superintendenciák! Nem tragikus sors a miénk, hogy saját egykori alapitványainkon élősködő szerzetesek hódították el tőlünk a népet ? Ez a munka azonban folyik tovább. A jezsuita vagyonból, tehát nagyrészt a protestánsoktól elszedett birtokokból alakult a tanulmányi alap, amelyből kath. intézményeket, kir. kath. főgimnáziumokat, jogakadémiákat, sót kath. theológiákat segélyeznek ill. tartanak fonn. Igy a kassai jogakadémiát (egészen 1894-ben történt államosításáig), a kir. k. tanítóképző-intézetet, sőt a püspöki hittauintézetet. Ugyanekkor a kassai ág. h. ev. gimnázium, melyet 1671-ben megfosztottak alapitványától, először 4 osztályúvá, majd elemi iskolává zsugorodott össze. Eperjesen ellenben a jezsuita gimnázium megszűnte után is fenntartották a kath. főgimnáziumot a tanulmányi alapból, bár azt már több uralkodó és kormány azzal a megokolással, hogy Eperjesen és a környékbeli városokban úgyis elég gimnázium van, fel akarta oszlatni. Nagy mulasztások terhelnek bennünket, hogy minden téren ennyire hagytuk jutni a dolgot. A jezsuita kongregációs propagandát már közvetlen közelünkbe engedtük férkőzni, őseink ama nagy eszméjét, hogy Eperjesen egyetemet kell felállítani, a kulturának tűzhelyet, a protestantizmusnak védővárat kell emelni, mai napig sem valósítottuk meg teljesen. Ki merné állítani, hogy erre ma nincs épp oly szükségünk, mint akár a 17. században ! A Collegium ma megint igen nehéz helyzetben van. Arról van szó, hogy lesz-e elég erőnk kiépíteni azt, a mit eddig nagy áldozatok árán fenntartottunk. A Collegium theológiai akadémiáját ós a jog- és államtudományi kart egy bölcsészeti karral kiegészíteni és egyetemi rangra emelni. Ha ezt elmulasztjuk, az uj egyetemek felállítása után még a létező és jelenleg még virágzó két akadémiánk is el fog sorvadni. Nem kell pedig egyéb, mint erélyesen sikra szállnunk egykori elkobozott javainkért, azokat visszakövetelnünk, vagy azok kamatainak megfelelő évi dotáció kieszközölnünk. Ha ezt megtesszük, ak-