Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-24 / 21. szám

2! 4 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 csán, melyeket figyelemmel kísér, többször tárgyaltam s dacára előkelő hivatali állásának s azzal járó nagy elfoglaltságára mindenkor a legnagyobb keszséggel segítségemre volt, miért ez uton is a legmélyebb elismerésemet és köszönetemet fejezem ki, levelemre ez alkalommal is tőle közvetlenül kaptam a következő levelet, melyet közérdekű tartalmánál fogva itt közlök. M. kir. Központi Statist. Hivatal 3708. ein. szám. Nagytiszteletü Homola István ev. lelkész urnák, Kassa. Folyó evi április hó 11-én kelt. becses levelére van szerencsém Nt. urat értesíteni, hogy az 1910. évi népszámlálás főbb adatait községenkint tartalmazó kötet már megjelent és alulirt hivatalnál is megrendelhető (ára 10 korona.) Külön füzetek az egy<s vármegyékről ez úttal nem készülték. Nt. urnák azon javaslatát illetőleg, hogy a házassági megegyezésekből eredő nyereségek és veszteségek az évkönyvben 1896-ig visszamenőleg közöltessenek, van szerencsém szives tudomására hozni, hogy ezen adatoknak közlése iránt intézkedtem, és azok már az 1912. évi évkönyvben megjelennek. Egyben van szerencsém a szobán lévő adatokat mellékelt táblázatba foglalva rendelkezésére bocsátani. Budapest, 1913. evi május hó 8-án. Kiváló tisztelettel dr Vargha Gyula miniszteri tanácsos-igazgató. E levélből megtudjuk, hogy a legutóbbi népszámlálás főbb adatai vármegyenkint külön füzetekben ezúttal nem fognak állani rendelkezésünkre s igy a bevallási iveknek a lélekszámra vonatkozó adatai, miután gyülekezetek csak május l-ig birtak erre terminussal, csak a felülvizsgáló kerületi vagy egyetemes bizottságban lesznek utólag pótolva. A másik közérdekű dolog a fenti levélben az, hogy az 1912. évi évkönyvben a reversális statisztikai adatok 1896-ig visszamenőleg közölve lesznek s igy módunk lesz nsmcsak évről-évre, hanem visszamenőleg is egész 1896-ig az 1868. évi L1II. t.-c. 12. §. feláldozásának árát feltüntetni. Nálam ugyan, ki eleitől fogva gyűjtöm és közlöm ezen adatokat, megvannak, azonban mindenki számára, a kit érdekel, az 1912. évi évkönyvből közre lesznek bocsátva. A köz érdekében örülök ennek, hogy közben járásommal sikerült ezt elérnem; a legmélyebb elismerés illette ezért dr. Vargha Gyula miniszteri tanácsos ur ő Méltóságát, ki két évvel ezelőtt kérésemre az egyházilag eltemetettek számának feltüntetését is elrendelte az évkönyvben s azóta ismerjük ezen adatokat is, hogy t. i. nemcsak hányan elhaltak, hanem hányan voltak egyházilag eltemetve. Engedje meg Nt. Szerkesztő ur, hogy ezzel kap csolatban röviden egy közérdekű kérdést érintsek még, mely becses lapjában többször tárgyalva volt, sőt egy részletes javaslat is jelent meg ez ügyben. Ugyan is végtelen sajnálattal olvasom a mult évi egyet, gyűlés jegyzőkönyvének 128. pontjában foglalt azon jelentést, melyet a kereskedelemügyi miniszternek átirata alapján az egyetemes gyűlés további intézkedés nélkül tudomásul vesz, hogy t. i. mivel a kért, az áttérésekre és reversális adatokra vonatkozó statisztikai adatoknak községenkint és felekezetek szerint való részletes feldolgozása annyi idővel és költseggel járna, hogy e miatt a központi statisztikai hivatal erre a munkára nem utasítható. Ugyanis egy egyetemes bizottság javaslata alapján kerte az egyetemes gyűlés ezen ada toknak ily módon való feldolgozását és közrebocsátását, azon célból, hogy lássuk, ismerjük a bajt, annak okát helyenkint, tudhassuk azután a baj lényegét helyenkint közigazgatásilag kezelni. Ily módon tehát, a mint látjuk s a mint azt magam ez ügyben a törteulek után előre sejtrttem a célt, melynek szükségességet az egyetemes felügyelő a négy püspök és kerületi felügyelőkből álló bizottság, javaslatom alapján, helyeselt, el nem értük, el nem érhettük. Megmondom miért. Azt hiszem a kérdés kezdésén mullott. Ha az egyetemes gyűlés egyszerűen átirt a kereskedelemügyi miniszterhez es kérte a jelzett adatoknak feldolgozását és közrebocsátását, a miniszter az átiraton csudálkozva kérdezte önmagától : minek az nekem, minek az egyetemes, országos szempontból ? A birodalomra vonatkozó egyetemes adatokat tudom, ez érdekel, de miközöm nekem s az országnak a helyi, felekezeti e téren való adatokhoz? Semmi, de továbbá — csodálta magában a miniszter — ha az egyetemes lutheránus egyháznak esetleg szívességet akarnék tenni s közrebocsátanám a kért adatokat, mi egy uj, az országos 1712. oldalra terjedő helységnévtárához hasonló, 12 korona áru vaskos kötetet jelent, mivel nemcsak újból jobban megterhelem az amugyis megterhelt központi statisztikai hivatalt, de honnan fogja nekem megtéríteni a szegény hazai lutheiánus egyház, az e cimen felmerülő nagy költséget? Nem. Nem lehet, az allam pénze katonára, háborúra kell. Kiadta az utasítást, el kell intézni az aktát, aktaszerüieg s igy is történt, és a miniszternek tökéletesen igaza van. Mit törődjön ő azzal, hogy Budapesten, Kassán, Debrecenben, Piripócson hányan tértek át s adtak reversálist ? őt a hitélet vonatkozásai egyetemleges, országos szempontból érdeklik s ennek fokmérőit bírja a statisztikai évkönyvben. Ámde a helyi viszonylatok erdekeinek minket, felekezeteket, egyházakat, ennek helyes, biztos ismeretei nélkül, hiába beszélgetünk bármiről, okoskodunk, javasolunk, a baj gyökeres javítása tekintetében, biztos, határozott lépést nem tehetünk. Azt mondtam, a kérdés kezelésén mullott az eredménytelenség. Azt hiszem, nem levedek e tekintetben — ha a javaslat további kezelésének folyamatára befolyhattam voina, s mint sajnálom, hogy nem volt erre módom és alkalmam, én mielőtt a miniszterhez fordultam volna, elmentem volna dr. Vargha Gyula miniszteri tanácsos-igazgató úrhoz, kivel a kérdést javaslatom megtétele előtt részletesen megbeszéltem volt, a kivivitelre vonatkozólag kértem volna előzetes felvilágosítást és számítást s a mikor igy a kellő adatokkal felszerelve lettem volna, azt mondtam, vagy azt irtain