Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-17 / 20. szám

IX. év. Budapest, 1913. junius 17. 24. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. S3 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATARSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályteatok ára: Egész oldal T. . 40 K Állandó hirdetésen megegyeiés sitriat TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. Mégis a jubileumi alkotásról. Farkas Gejza. — A theol. tanulmányozás reformja. Dr. Szlávik Mátyás. — Belmissziói közlemény Wallrabenstein Jakab. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Mégis a jubileumi alkotásról. Tartsuk napirenden a kérdést mindaddig, mi~ a dolog tisztán ki nem alakul. Minden eszmét, minden gondolatot, a mely a tárgyra vonatkozik, szeretettel fogadjuk, fontolgassuk, mérlegeljük — szóval „mindeneket megpróbáljuk", hogy aztán az eszmecsere kohójából a legjobbat megtarthassuk s alkossunk olyan valamit, ami az egész egyház egyetem érdekeit előmozdítaná, a minek mindenki hasznát lássa, — a mi aztán viszont az egyház iránti szeretetet és érdeklődést szitsa — ébren tartsa, ápolja es növelje. Mind nagyobb tért hódit s mind hangosabban nyilatkozik meg az a vélemény, a mely immár közvéleménynek mondható, hogy az egyetemes gyűlés határozata, mely magában véve tiszteletre méltó, de theologusok ingyenes oktatása nem elégiti ki a közvárakozást. Nem elégiti ki, mert minden mástól eltekintve, a mint ezt az Ev. Őrálló 11. számában Mikolás Kálmán demonstrálja — a dolog már többé-kevésbbé túlhaladott . . . Kétségtelen, hogy fontos dolog a lelkészképzés kérdése, mert hisz a lelkészi kar tagadhatatlan — az egyház kovásza, a mely a nagy tömeg tésztáját átposhasztja; de e kérdés az ingyenes neveléssel — legalább is nincs megoldva és sajnos — de tény, hogy a tömeget nem érdekli — nem tud vele azonosodni. Nekünk olyan alkotásra lenne szükségünk, a mely gyökeresen belenyúl népünk szociális és szellemi életébe. Mert hiába predicáljuk mi, hogy „az odafen valókra viseljetek gondot és nem a földiekre": mikor népünk lelke, gondolata, szive a földiekkel ugy le van nyűgözve, hogy az égiekre sem érkezese, sem kedve nincsen gondolni és mi sokszor üres templomokban hirdetjük a világ boldogitó eszméket. Utánna kell menni az élet terhe alatt görnyezedő népünknek s aki terhet visel — annak terhén lehetőleg segitejii. Az ur Jézus sem vetette meg az anyagi eszközök felhasználását, a beteget gyógyitotta, a tisztátalant megtisztította — az éhezőt jóltartotta — példát adván ebben is nekünk, hogy őt kövessük. Sajnos a lelkipásztori gondviselésnek ezt az ágát főképp hazánkban, csaknem teljesen elhanyagoltuk. Népünk és középosztályunk anyagi tekintetben csaknem tönkre ment. Okos pénzügyi politikával mennyit lehetett volna megmenteni! Az idő int, mentsük meg azt, ami még megmenthető. Mikolás említett cikkében megújítja Homola eszméjét — s evangelikus bank létesítését sürgeti. Sajnálattal kell beismernem, hogy nem emlékszem, hogy Homola, vagy más e tárgyú kezdeményezését olvastam volna ; mert az eszmét — talán más név alatt egészségesnek tartom. Ennek kellő kifejezést is adtam az Evang. Egy. Isk. 1904. évfolyamának 1. számában, ahol is „Év kezdetén" cimű cikkemben ezeket mondom : „Itt mellékesen a vagyon kezeléséről is lehet szó. Az egyetemen a gyámintézetnél tőkék