Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-04-26 / 17. szám
J 82 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 nem támadja, sőt jövőre is biztosítja, szenvedélyeket korbácsol fel: arról tanúskodik, hogy most is vannak olyanok, akik evangelikus egyházunk autonómiáját nemzetiségi aspirációk érvényesítésére kívánják felhasználni, és ilyenek mentsvárának akarják tekinteni azokat a fővárosi egyházakat, amelyeket az időközben megmagyarosodott fővárosi evangelikus családok akkor különítettek el nyelvi alapon, a mikor német- és tótnyelviiek voltak. Az ilyen nemzetiségi aspirációk érvényesülését és terjeszkedését, a melyekhez az evangelikus vallásnak, az evangelikus szellemnek semmi köze sincsen, mert ez mindenütt megadja az államnak, a mi az államé: egyetemes egyházunk nem tűrheti, és az ily aspirációk kímélése végett nem halaszthatja évtizedekre el azon törvényes intézkedések megtételéi, a melyek elkerülhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy hazánk fővárosában az evangelikus egyház hivatását méltóan betölthesse. A pesti német és tót egyházban a természetes és törvényes alakulás az lett volna, hogy azon családok is bennök maradjanak, a melyek időközben megmagyarosodtak, és hogy a német és tót egyház magyarnyelven lássa el a megmagyarosodott családok szükségleteit. Nem vonható kétségbe, hogy a főváros megmagyarosodott evangelikus családjainak ma is jogok van régi egyházaikhoz vissza csatlakozni, ott törvényes jogaikat érvényesíteni és megkövetelni, hogy vallási szükségletük magyar nyelven nyerjen kielégítést. Az egységes egyházvagyon nem nyelvi célokra lett elkülönítve, nem vált nyelvi vagy nemzetiségi vagyonná, hanem fővárosi evangelikus egyházi vagyon volt és maradt, a mely csakis fővárosi evangelikus egyházi célokra használható és azokra használandó is. Es a midőn jogos és méltányosnak elismerjük azt, hogy a német- és tótnyelvii hitsorsosaink részére német- és tótnyelvii istentiszteletek és funkciók biztosíttassanak azon egyházi vagyonok felhasználásával, a melyeket a megmagyarosodott családok szereztek: meg nem tagadható annak a követelésnek teljesítése, hogy a mai nemzetiségi színezetű elkülönítés szűnjék meg, hogy célszerű, a mai viszonyoknak megfelelő szervezet alkotása biztosítsa minden a fővárosban lakó evangélikus vallási szükségletének egyenlő ellátását, hogy minden evangelikus ember az egyházi szükségletekhez és intézményekhez egyenlő alapon járuljon, hogy az egyházi tisztviselők egyenlően vegyenek részt vallásunk magasztos céljai megvalósításában, hogy működési körük megállapittassék és nemzetiségi tendenciák a fővárosi evangélikus egyház fejlődését és felvirágozását ne akadályozzák. Wagner Géza. Kalászok az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 17. Rogate. Haydn József az ismert zeneszerző egyszer más neves művészekkel előkelő társaságban volt, hol szóba került, hogy mi adja vissza leggyorsab ban a benső erőt, ha az hosszú és fárasztó munka után ellankad ? Az egyik azt mondta, hogy egy üveg pezsgővel segít magán. Egy másik ugy vélekedett, hogy vidám társaságban keres szórakozást. Haydn, a kit szintéa megkérdeztek, hogy mit tesz ő ilyen esetben, szerényen igy válaszolt: Lakásomban egy kis házikápolnám van, oda vonulok vissza és imádkozom. S hozzátette, hogy ezen szer még soha sem tagadta meg rajta erősítő hatását. ß E h É L E T. A két pretestáns egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött bizottság Dégenfeld József gróf és Baltik Frigyes dr püspök elnöklete alatt f. hó 25. tartott ülésén megjelentek : Antal Gábor, Baksay Sándor, Gyurátz Ferenc, Geduly Henrik, Kenessey Béla, Scholtz Gusztáv, Baltazár Dezső püspökök, Prónay Dezső báró, Szentiványi Árpád, Berzsenyi Jenő, Dókus Gyula, Zeyk Dániel, Darányi Ignácz, Zsigmondy Jenő, Tisza István gróf, felügyelők, illetve főgondnokok, Barca Géza, Csipkay Károly, Szilassy Aladár, Raffay Sándor, Radócsy György, Sáss Béla, Bognár Endre, Nagy Károly, Széli Kálmán, Péter Károly, Baksa Lajos, Sárkány Béla, Kaczián János, György Endre, Veres József, Hevesy Bertalan, Händel Vilmos, Münich Kálmán, Ostífy Lajos, Haviár Dániel, Zeyk Dániel, Meczner Béla, Ragályi Béla, Radvánszky Antal báró bizottsági tagok. Degenfeld József megnyitván az ülést, szomorúan emlékszik meg Véssey Sándor és Laszkáry Gyula kerületi felügyelők és dr Nagy Dezső elhunytáról. Sztehlo Kornél előadó bemutatja a szünyegre kerülő ügyeket, melyekre nézve a következő határozatokat hozta a bizottság: az evang. egyháznak a boszniai tartománygyülésen való képviseletével Schäfer Lajos szerajevói lelkészt kivánja megbízatni. A katonák vallásoktatásaról a katonai hatóság felekezetek szerin gondoskodjék, de a hol ez elhárithatatlan 8 takadályokba ütköznék, ott a két egyházhoz tartozó katonák együtt
