Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-01-11 / 2. szám
1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < 7. Előre hát! — E zászló int minékünk, Ez ismeretnek sok a hézaga; Ha mi a müveit kor nyomába lépünk, Az szebb jövendőnk biztos záloga. Előre csak! — Nem ütközik beléje A régi, büszke nagy tradíció: De hogy hazánk a vívott célt elérje Nem töredék, de kell a millió. 8. A milliókat üdvözítse lelke E küzdelemnek! — Ez teremt nagyot. Aki a népet nemzetté emelte, Az a nagy hős is erről álmodott. Hogy megtör ék, az nem a nép bukása, Csak ő bukott el: a nagy eszme él; Kell, a világ hogy egyszer győzni lássa! Bár uj alakban ma is ez a cél. 9. Értsék ifieg, akik e zászlón olvassák, Hogy az igazság szabaddá teszen, S a szabadság a legnagyobb igazság, Mert műveltté csak szabad nép leszen. S e néperőt ellenség ha bántja, Bátran lecsap rá az a régi kard, S száll diadallal milliók imája Az égre: „Isten áldd meg a magyart ! u A szentlélek mint galamb. Jézus mégkeresztelésének történetét mind a négy evangélium elbeszéli. Máté szerint akkor a Szentlélek galamb módjára (hószei periszteran), Márk és János szerint mint galamb (hósz periszteran), Lukács szerint galamb testének formájában (szómatikó ejdei hószei periszterán) szállott le Jézusra. Azóta ha Jézus megkeresztelését lerajzolják, Jézus feje felett mindig ott a galamb s átalában a galamb mindig mint a Szentlélek megérzékitése szerepel. Ennek az alapja kétségtelenül Lukács evangéliumában található meg. Hogy Lukácsnak irott forrásai voltak, azt tőle magától is tudjuk. Azokból vette a galambra vonatkozó adatot is, Azt mondja Welhausen és Spitta, hogy Lu kács e tekintetben helyesen értette meg a forrásait De hogy melyek voltak azok a források, azt máig még senki se volt képes világosan megállapítani. Mások is ismerhették pedig ezeket a forrásokat, mert a Ebioniták evangéliuma „galamb formájában Justinus Martyr egyik helyen „mint galamb B, másik helyen „galamb formájában', a szír sinai szöveg „galamb formájában* Cureton szír szövege „mint galamba Pesitta „mint galambilletőleg „galamb módjára" kitételt használ. A Máté eredeti héber feljegyzésének vélt Héberek evangéliuma azonban, melyből néhány latin és görög töredéket Hieronymus őrzött meg, szószerint azt mondja : „Lőn, hogy mikor az Ur a vízből feljött, akkor a Szentlélek teljes forrása reászállt és rajta pihent meg és igy szólt hozzá: „Fiam, én az összes prófétákban téged vigyáztalak, vajha eljönnél és megnyugodhatnám tebenned. Mert te vagy az én nyugodalmam, te vagy az én első' szülőit fiam, aki uralkodni fogsz örökké. 1 1 — Itt egyetlen szó sincsen galambról. Hogyan került hát a galamb az evangéliumok szövegébe ? Spitta szerint ugy, hogy a forrás szót görögül kolümbétharnak fordították, mint a mivel a víz nagyobb tömegét, tehát a forrást is, a tavat is jelölték. Szerinte Lukács görög forrása igy szólhatott: hé kolümbéthra tú pneümatoiz hagiu u, ami megfelel a Héb. Ev. szövegének. Lukács aztán félreértette a szót és kolümboszt olvasott és irt a kolurnbéthra helyett. Hát bizony ez kalandos magyarázat, mert a görög a forrást mindig pégének mondja s mert nemcsak Lukács értette félre ezt a kitételt. Másutt kell a dolog nyitját keresnünk. Novatianus a de trinitate 29-ben azt mondja : „hic est, qui in modum columbae super eum venit". Ugy, amint azt Máté is közli. A galambra tehát az irók csak a hasonlat kedvéért hivatkoztak. A Szentlélek galamb módjára, tehát simán, egyenesen, zajtalanul szállt le Jézusra, mint a hogyan a galamb szokott leszállni, hogy az ember szinte azt hiszi, leesett. Ezt a hasonlatot aztán könnyű volt félreérteni és érzékiteni. Hogy Jézusban a Szentlélek teljessége jelent meg, azt János evangélista és Pál apóstól sokszor hangsúlyozza. Amint Novatianus is mondja: „A Szentlélek egyedül csak benne volt teljes és egész ... a Szentlélek teljessége Krisztusban forrásként volt meg, hogy belőle adományok és jótevések erein át áradjon szét•'. Raffay Sándor. A protestantizmus hivatása. Irta és a nyíregyházi ev. Templom-Egyesület vall. estéjén felolvasta Zimmermann Rezső nyíregyházi főgimnáziumi tanár. Zsilinszky Mihály, a magyar evangelikus világ egyik vezérférfia, egy nem régen megjelent müvében a protestantizmus mai állapotát Kölcsey Ferenc ezen szavaival jellemzi: „Mis faj állott a kidőlt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen. A dicső nép, mely tanult izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak, többé nincs jelen." Ezen mindenesetre súlyos ítélet egy, az egyház hü szolgálatában eltöltött élet gazdag tapasztalatai után szól hozzánk; s talán elég okul szolgál arra, hogy egyszer kivételképen, s épen ma protestáns voltunk és rendeltetésünk felől kissé elgondolkodjunk. * * *
