Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-04-05 / 14. szám
1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 123 Ez látszik meg azon a közös tanácskozáson, a mely a tót esperességek alarmirozása tolytán m. évi dec. hóban Zsolnán lefolyt, a hol a jelenlévő esperességek egy nyilatkozatban éles állást foglaltak a zsinati törvény tervezettel szemben, a mely állásfoglalás már ugy egyházi, valamint világi sajtónkban élénk visszhangot keltett. Ezen nyilatkozatra most részletesebben ki térni nem akarunk, csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy szerintünk is az nem valami korszak alkotó munka, s hogy belőle kilátszik a lóláb: a nyelvi kérdés dominálja az egészet. Pedig jól mondja egyik hozzászólló : hogy a sovinizmus mindkét oldalon ártal mas s a ki a nyelvi kérdésben annyira elfogult állasponton van, mint a z-olnai nyilatkozat szerzői, az még a mennyországban sem lesz m -gelégedve, mert. ott a a társalgás nem az ö anyanyelvén folyik S hogy ez a mozgalom a Separatismus ismérvoit viseli magán még akkor is, ha Janoska esperes ur a most szóban levő cikk Írójával együtt tiltakoznak is ellene, s „falra festett ördögnek tartja" az állítást — tekintettel arra, hogy az Örállóban közölt kis referádának a szerzője én vagyok, tartozom a separatistikus törekvésekről rész'etesebben is nyilatkozni, hopy a szóban lévő cikknek egyes tévedéseit helyre állitsam. A kérdés lényege az: van-e a liptói tót testvéreink működésében separatistikus törekvés, abban, hogy ők, illetve a felvidéki tót napi konferencia megállapítottak egy egyöntetű istentiszteleti rendet, hogy a Luther társaság teljes mellőzésével csakis az ő kreatúrájukat, a „Tranoscius" egyletet karolják fel, s hogy a zsinat ellen, minden hivatalos egyházi forum bevonása nélkül sőt annak éles megtámadásával akciót indítottak s tisztán a tót (?) érdekek szempontjából egy elaborátumot adtak ki?? stb. Vegyük e kérdést egyenként: Istentiszteletek egyöntetűvé tételének kérdésében készséggel ismerjük el, hogy ez közszükséget képez, e cél szolgálata tiszteletre méltó. Elismerjük azt is, hogy nem a liptói esperesség, hanem a tót papi egyetemes (?) konferencia csinálta meg történeti alapon annak a tervezetét. Még azt is elismerjük, hogy itt az egyetemes egyház, a hivatalos egyház mulasztást követett el, a midőn ezen éveken át húzódó ügyet egyetemlegesen nem rendezte, de mégis én a tót papi konferentiát, a melynek magának a léte nagyon is kifogásolható, illetékesnek el nem ismerem arra, hogy egy ily fontos kérdésben döntsön. A cikkiró azon véleményét pedig, hogy ezen kérdés rendezésére az gyetemes tót papi konferencia : az összes magyarországi tót gyülekezetek képviselője? s így a legilletékesebb faktor volna, mint a melynek tagjai a tót nép lelki szükségeit ismerik, s van nemcsak érzékük a tót istentiszteletek iránt hanem szeretetük is, el nem fogadom. Azon meggyőződósben vagyok, hogy e kijelentésekbe nemcsak nagyfokú önhittség, hanem egy csomó farizeismus és egy csomó valótlanság is van! Hogy e kérdés megoldására legilletékesebbek a tót papi konferencia tagjai? Mi képesiti őket erre? Az a „más" szellem? Hát a magyarországi tótajku gyülekezetek nagy számban működő lelkészei, a kik szintúgy ismerik a tótajku nép lelki szükségeit, a kiknek érzékük és szeretetük is van a tótajku istentiszteletek iránt, mert egész életükben azokat végzik, csupán csak azért mert nem tartoznak a tót papi konferencia körébe, már nem alkalmasak e kérdés megolgására, nincs érzékük a tótajku hivők lelki szükségei, nincs szeretetük a tótajku nép iránt ? Hát ezt mi határozottan^ de testveri szeretettel, visszautasítjuk. S a mig van egy magyarhoni evang. egyetemes egyház, s annak megvannak a különféle szervei, a papi pastorális konferentiája, addig ilv fontos kérdésekben soha el nem fogjuk ismerni egy separált tót konferenciának e téren kifejtett működését, mely a charizmákat a maga, részére akarja kisajátítani, csakis azon „más" szellem alapján. De a kérdésnek gyakorlati nehézségei is vannak. Ugyanis, bár igaz, hogy az egyetemes egyház elmulasztotta e dolgot rendezni, de a bányai egyházkerület, a honnan e kérdés rendezése megindult, eljutott odáig, hogy — a.z 1910 évi jkvé íek tanúsága szerint —hivatalosan megállapított egy istentiszteleti rendet, a melyet kötelezőnek mondott ki minden egyház számára. Ez a rend tudtommal eltér a tót papi konferencia istentiszteleti rendjétől, most már kíváncsi vagyok arra, hogy p. o. a bányai egyházkerületbe tartozó turóci esperesség mit csinált? Elfogadta-e a tót papi konferencia által megállapított istentiszteleti rendet, vagy hivatalos egyházkerületénekhivatal jsan megállapított rendjét. Vagy azon esperességek, melyeknek „más a szelle műk", más rendet tartanak? Milyen egyöntetűség lesz ez? S bár a bányakerület megoldása nem egyetemes s bár a zsinati előmunkálatok között nem fordul elő ezen kérdés rendezése, elvi szempontból még most is arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ily fontos s az egyház kultusz életére messze kiható kérdésben a „legilletékesebb" volna ezen egy „más szellemüekből" összeállított társaság, a mely magát tót papi konferenciának nevezi, haaem egyedül a zsinat. S ha ez nincs bevéve a tervezetbe, még bele kerülhet. Az egyetemes agenda szerkesztése újból akuttá fogja tenni e kérdés egyetemes rendezésének szükségességét s püspökeink bizonyára módot fognak találni arra, hogy ez az ügy végre vagy zsinatilag, vagy egyetemes gyülésilcg rendeztessék. S ha megtörténnék az, hogy egy ily egyetemes rendezés által egy tót papi kongerenciától elterő forma fogadtatnék el, mit csinálnának akkor azok az egyházak, a melyek már most egy separatistikus rendet fogadtak el!? Vagy meg kellene rendjüket változtatniok, a mi természetes, vagy szembe kellene helyezkedniük a hivatalos egyház intézkedésével ! Vagy lesznek egyesek, a kik nem „más szelleműek", elfogadják a hivatalos egyház rendjét, amazok pedig a tót papi konferenciáját! Ez szép egyöntetűség lenne!