Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-01-11 / 2. szám

10 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 Azt azonban már nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Molnár Viktor eltávozásával ar ő helye máig is üresen áll s igy evang. egyházunknak s egyházunk sokszor nagyon is fontos és életbe­vágó érdekeinek ma a kultuszminisztériumban flem képviselője, sem szószólója nincsen. Arra, hogy a mi egyházunk érdekeit is védi és kép­viseli a reformátas vallású államtitkár, a leg­utóbbi események óta többé nem hivatkozhatunk. Volt idő, amikor két evangélikus vallású állám­titkár volt a kultuszminisztériumban és a refor­mátus atyafiak soha semmiben sem szenvedtek rövidséget. Fatális véletlen talán, hogy az állam­segély egyenlő kiosztásának egyedül törvényes ós helyes gyakorlatát ép akkor változtatták meg, amikor evangélikus vallású államtitkár nem volt a minisztériumban. Akár véletlen, akár szándékos, akár a protekció óriási nagyságának, akár a protestáns államtitkár gyengeségének a gyümöl­cse volt ez a kellemetlen eset, az bizonyos, hogy a református testvéregyház vezetőibe vetett bi­zalmat megingatta közöttünk és arra a meggyő­ződésre kényszerít bennüket, hogy a református vallású államtitkár még egyáltalán nem kezesség arra nézve, hogy az egész magyar protestantizmus összes érdekei igazságos és pártatlan kielégíttetést nyernek. Ezért is, mert vannak jogos, komoly és életbevágó nagy érdekeink, — de meg történeti jogon is, mint a r. kath. egyház után legrégibb törvényesen elismert egyház, — a kultura jogán is, mint akik évszázadok óta a legnagyobb szol­gálatokat tettük a magyar közművelődésnek, — jelen helyzetünk ós szolgálataink jogán is, mint akik a legnehezebb viszonyok között tel­flitjük valláserkölcsi és hazafias hivatásunkat: mi, evangélikusok igényt tartunk az egyik kul­tusz minisztériumi államtitkári állásra! Joggal elvárhatjuk, hogy ezt az igényünket a kormány elismeri, evang. egyházunk vezető férfiai pedig támogatják ós érvényre juttatják. Jubileumi alkotás. Tudva levő dolog, hogy a reformátiónak közeledő 400 éves jubileumára evangelikus egyházunk valami jubileumi alkotásról gondolkozott. Sok terv és már egy néhány határozat is látott napvilágo . Legutóbb az egyetemes közgyűlés oly határozatot hozott, hogy alapot gyűjt oly célból, hogy annak kamataiból a lelkész kép­zést lehetőleg ingyenessé tegye. Ezen határozathoz óhajtanék hozzá szólni, a mi nem könnyű feladat a nélkül, hogy félre ne értessem. Nem könnyű először azért, mert az egyetemes gyűlés hatázozatával állok szemben, másodszor azért, azt a ki e határozattal nem ért egyet, könnyen az a vád érheti, hogy ezen első látszatra kegyesnek tetsző célnak nem barátja. Azonban e nehézségek egyike, sőt mindkettő együtt­véve sem képes visszatartani attól, hogy a dologra rá ne világítsak s már most határozottan ki ne mondjam, hogy — bár a szándék elismerésre méltó — de a gondolat éppenséggel nem szerencsés ; épp azért jubi­leumi alkotásnák nem ajánlom. Ha az utóbbi nehézséget sikerül leküzdenem — az első aztán magától megszűnik. Az eszme jubileumi alkotásnak két szempontból sem alkalmas. Egy az, hogy ez az ingyeu oktatás már többé kevésbbé eddig is megvan. A theologusok nagy része nem hogy ingyen ellátásban részesül, hanem egyike má­sika, ha takarékos, még csinos összegeket meg is taka­ríthat a stipendiumokból. De a mi fő, én azt a gon­dolatot veszedelmesnek tartom magának a lelkész nevelés s igy egyházunk jól felfogott közérdeke szempontjából. Mert én a theologiákat a selejtes elemek invásió­jától s tultengésétől féltem. Existentiák — minden hivatottság rávalóság s kellő intelligentia nélkül fogják theologiánkat elárasztani — s igy lehetővé fog válni, hogy a lelkész-szükséglet fedezve legyen; de milyen elemekkel ? ! Már most is „proximus ardet Ucalegon \ a Azt mondhatná valaki — az állam is ingyen neveli, ingyen tartja a tanitó növendékeket. De az állam által feltartott intézetekből is sok esetben milyen elemek kerülnek ki ? Tessék csak néhány évre visszamenőleg átlapozni pld. a pozs. teologia jelentéseit s ott az évzáró igaz­gatói beszédeket átfutni. . . . Nem ! Az ingyenes oktatás nem lehet cél — a mint, hogy sokaknál az lesz — ettől az egyh. élet fellendülését ne tessék várni. Ellenkezőleg az ingyenes teologiai oktatást szabályozni kell. Nem boldogot, bol­dogtalant négy éven át ingyen ellátni; hanem a jóte­teményes ellátást olyan feltételekhez kötni, a melyek a befektetett tőkének erkölcsi tekintetben való kamatoz­tatását is garantálják. Nekünk nem lehet érdekünk, hogy sok lelkészünk legyen, hanem, hogy a kor magas­latán álló, gandolkodni tudó, egyházát szerető s érte tenni tudó buzgó lelkészi karunk legyen !

Next

/
Oldalképek
Tartalom