Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-15 / 11. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 A pozsonyi ágost. hitv. evang. liceum tanuló ifjú­sága pedig 1913. évi március hó 15-én d. e. 10 óra­kor a liceumi tornaterembea tartja nemzeti ünnepét. Politika és vallás. Sokszor hangoztatott elv, hogy a mindennapi politika szennyes áradatába nem szabad beledobni a vallás és az egyház kérdéseit. S ex nagyon helyes elv is, mert a vallásnak politikai célokra való felhasználása igen gyakran annak bemocskolásával és a szent ügyekkel való üzérkedéssel jár. Annál felhá­boritóbb az eset a mit honti tudósítónk jelent. A közel­múltban lezajlott ipolysági képviselőválasztással kap­csolatban evang. országgyűlési képviselők, egyúttal evang. egy hát felügyelők a néppárti jelöltre korteskedtek s épen evangélikus vallásukra és egyházfelügyelői mi­voltukra hivatkozva ámították a tiszta lutheránus fal­vakban lakó népünket, hogy őket kövessék s szavazza­nak a néppárt jelöltjére. Hammersberg László a felső­kemenczei evang. egyház felügyelője a honti esperes­ségbe kebelezett csalli evang. egyházban vasárnap a délelőtti istentiszteletről a templomból kitóduló néphez ekképan szóllott: „Éi is lutheránus vagyok, mint ti sőt egy lutheránus egyháznak az inspectora, szavazza­tok tehát .... a néppárt jelöltjére." stb. Ugyanígy kérkedtek aző „evangelikus mivoltukkal" Palugyay Móric és báró Prónay Gábor is. Semmi közünk a magas po­litikához s nem is akarjuk előírni, hogy egyes egyház­tagjaink vagy felügyelőink milyen politikai párthoz tar­tozzanak, de igenis azt is ev. egyházunk megbecsülése érdekében megkívánjuk, hogy ha bármilyen korteshad­járatra indulnak, ne hivatkozzanak evangelikus létükre, hanem tessék a párt elveinek igazságával pártot szer­vezni és szerezni. — Az meg valóban felháborító, hogy extrém klerikális pártra korteskedve evangelikus létükre hivatkozni merészelnek Ez már igazán nem méltó mi­hozzánk ! 6r y. Lelkészválasztási hirek. A nógrádi esperesség­hez tartozó Felsőesztergályon a lelkészi állomásra, mely Nagy Jenő lelkésznek eltávozásával megüresedett három pályázat érkezett be. Pályáztak: Valtinyi Pál illoki lelkész, Janis János liptói, és Bienik János komáromi esp. segédlelkészek. Nagylibercsén (Nógrádban) márc. 9 én választották meg rendes lelkesznek az egyháznak eddigi mintegy másfel éven át — administrátorát: Gsernák Oszkárt. Beiktatása márc: 24 én (húsvét hét­főjén) lesz. Legéndre a régen megüresedett lelkészi állomásra eddig oly jelölt, aki választható lenne, nem jelentkezett. Mutatkozik a lelkész hiány. A honti espe­íességbe kebelezett kiscsalomjai lelkészi állomásra, mely Schultz Aladár elmenetelével megüresedett, nem hirdetnek pályázatot, hanem a szomszédos lelkészek közül egy néhányat hivnak meg bemutatkozásra s azok közül fognak választani. A mint értesülünk eddig Jano­vicsek Árpád balassagyarmati segédlelkész, Meskó Ká­roly gutái, Sztik Gusztáv felsőpetényi lelkészek vannak szóban. .Oy. A pozsonyi theologiai ifjúság sztrájkja. [A napi lapokban megjelent cikkel szemben a pozsonyi theol. akad. igazgatósága a következőket állapítja meg : 1. Valótlan az, hogy Bázlik Jánost a soproni theol. akadémiáról pánszláv üzelmek miatt kicsapták. Bázlikot megférhetetlen természete miatt eltanácsolták 1912. április havában. 2. A pozsonyi theol. akadémia tanári kara nem állotta útját Bázlik felvételének, mert bizo­nyítványai rendben voltak és felvételét a soproni theol. akad. igazgatója is ajánlotta. A soproni fegyelmi perben Bázlik ellen pánszláv izgatás, vagy ilyen üze­lem vádpontul nem is szerepelt, karunk egyenes kér­désére ezt a soproni tanárok kijelentették. 3. A fenteb­biekből következik, hogy Bázlik felvételénél felsőbb nyomás nem játszhatik szerepet. Ha valaki valamely főiskolán tanulni akar, a feltételeknek megfelelő bizo­nyítványokkal rendelkezik és fegyelmi ítélettel kizárva nincsen, a tanulás jogától meg nem fosztható. Más kérdés, hogy az egyházfőhatóság az illető jellemét és életét megvizsgálván, alkalmazza s föl avatja-e a lelki­pásztori hivatalra. A tanári kar a legnagyobb óvatos­sággal járt el, mert semmi jótéteményben nem ré­szesítette s csak azzal a feltétellel vette föl, hogy vi­selkedése kifogástalan iesz, ellenkező esetben pedig érvénytelenné válik. — Közöljük az igazgatóság ezen nyilatkozatát, a melyből azonban nem állapitható meg az, hogy tényleg volt-e a pozsonyi akadémián sztrájk vagy nem ? Talán nem állunk egyedül azon vélemé­nyünkkel sem, hogy a fenti nyilatkozattal szem­ben a pozsonyi theol. akad. nem pusztán tudományos intézet, a- mely< n tanulni joga van mindenkinek, a ki­nek a megkívánt okmányai rendben vaunak, hanem az egyetemes egyházunknak — drága pénzén fentartott — papnevelő intézete. A szatmári egyház jubileuma. Kedves, meleg ünnepe volt március 9-én a szatmári kis evang. egy­háznak. 190S március 8 án alakult, igy ötéves „jubi­leumot" ült a vasárnapi istentisztelet keretében meg­tartott templomegyesületi közgyűlésben. Duszik Lajos lelkész elnöki megnyitójában rövid visszapillantást ve­tett a kezdet küzdelmeivel, gondjaival, verejtékeivel teli első öt évre, a fundamentum-rakásra. Isten iránt imádságos hálával de igaz köszönettel a testvéries jóakaratú emberek iránt örömmel vette számba az eddigi eredményeket. Ma már templom és papihkás céljára alkalmas telke, évenkénti városi segélye (1200 K.) és a húszezer korona felé gyarapodó templomalapja van. Igy vezeti az Ur a „vegeken" is előre a kicsi­nyeket ; igy válik valóra a szatmári evangélikusok nagy álma, igy teljesül nagy vágya, hogy 1917 okt. 31-én a reformáció négyszázados jubileumán egy uj, jubileumi templom emelkedjék a lutheri reformáció egykor dus, de később elkietlenedett talaján, az erdődi, óvári zsi­natok klasszikus földjén — Szatmáron. Ez alkalommal is ajánlja a kis egyház szent ügyét a nemes lelkű hit­testvérek s testvéregyházak pártfogó jóindulatába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom