Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-10-19 / 42. szám
1912. EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 4 62. Az eddigi fejtegetések után azt állitom, hogy ha theologiai hallgatóinkat gyakorlatiasabban akarjuk nevelni, mint a hogy a mult évi bányakerületi közgyűlés is egyhangúlag kivánta azt, ugy szükségünk van a theol. akadémián kivül egy Lelkészképző szemináriumra. Volna még egy másik módja is annak, hogy alapos gyakorlathoz jussanak theologusaink addig is, mig .,Lelkész képző szeminárium" nincsen, ez ugy volna lehetséges, ha a theol. akad tanári kara és ifjúsága egy rendes egyházközséget alkotnának. Ennek az egyházközségnek lelkésze a gyakorlati tanár, tagjai pedig a theologusok lennének. Ebben a kis egyházközségben, minden ugy történne, mint egy tényleges gyülekezetben. Tartatnának rendes és alkalmi istentiszteletek, hol különösen a IV. éves hallgatók fungálnának ; végeztetnének mindenféle functiók; tartatnának presbyteriális és közgyűlések, mikről jegyzőkönyv volna készítendő. Rendes anyakönyvek vezettetnének (Erre az anyagot: születési, halálozási, esketési adatokat a helyi lelkészektől lehet beszerezni.) Anyakönyvi kivonatok volnának kiadandók mindenféle ügyben. Tartatnának iskolaszéki gyűlések stb. Ezen az egyházközségen belül a fiatal theologus gyakorolhatna már mindent, amit később, mint felelős lelkésznek gyakorolnia és tudnia kell. Ilyenféle célt akar az uj tanrendszer is szolgálni, mikor felöleli ,,a lelkészi iroda vezetését." „Egyházi közigazgatázt" .,Népiskolai tanügyet." Ha a theologus négy éven át ugy lenne kezelve, mint az egyházközségnek aktiv tagja, mindazon jogok és kötelességekkel felruházva, melyekkel az egyháztagok bírnak; szóval ha egy tényleges egyházközségen belül tanul elméletet és gyakorlatot, ezáltal oly tájékozottságra tenne szert már jó előre, hogy hivatalba lépve, egykönnyen nem jönne zavarba. Hogy helyes gyakorlati útra tereinők ily módon theologusaink neyelését, az bizonyos. Hogy ha egy gyülekezet tagjaiként nevelnék őket, ez megfelel a helyes pedagógiai elvnek is. Ennek igazolására hivatkozom a ,,Reform iskolákra." Dr. VVeszely 0. ,,A modern pedagógia utjain" cimü könyvében bőven leírja milyenek ezen iskolák; e sorokban csak főbb jellemvonásukra akarok rámutatni. A reform iskola nem elégszik meg avval, hogy a tanárok leolvassák a pensumot az órarendben megszabott órában, hanem mindig együtt van tanár és tanítvány, azért nem pusztán oisklák, hynem nevelő intézetek. Stráner is óhajtja az ev. Őrálló 1912. 23. sz. A többi iskolában a tanítás a fődolog, itt az csak egyik tényező a növendék egész egyéniségének fejlesztésében. A tanulók és tanárok itt együtt élnek oly módon, mint egy község polgárai, vagy mint az állam polgárai. Az állam feje az igazgató, miniszterei és hivatalnokai a tanárok s népe a tanulók. A tanulás gyakorlati teendők keresztülvitelével áll kapcsolatban; a kert, a rét, burgonyaföld, az építkezések, az asztalos műhely mind munkát adnak. A tanár csak tanácsadó, kihez a tanuló bizalommal fordul, mint idősebbhez és tapasztaltabbhoz. Programmjába felveszi mindazt, amit ma a müveit ifjútól követelnek; de nem ad bizonyítványokat, „hivatalokba ezóló vagy egyéb kedvezményekre jogosító belépőjegyeket. 1 Célj a az ember testi és szellemi képességeit arra a fokra emelni, hogy az élet minden körülményei közt mfgtudjon az ifjú állni, legyen kezdeményező képessége, tudása, tettereje. Ez az iskola nem az elmélkedés és szó iskolája, ez a cselekvés iskolája! Meggyőződésem, hogy ezeké a reform iskoláké a jövő, mert a gyakorlatba visznek át mindent amit elméletileg tanultak, elmélkedés mellett ott a cselekvés. Ha tehát a mindjobban szaporodó reformiskoláknál kitűnően bevált és a növendékek nevelésére igen jó hatással van az hogy egy községet vagy államot képeznek, éppen olyan kitűnő nevelő és az életre előkészítő hatással volna theologusainkra, ha már a theologián egy egyházközség jellegével biró közösségben állnának, élnének, hol különféle kötelességek és jogok volnának gyakorolhatók. Ha ily módon reforrnálnók az uj tantervet, akkor ezzel is bizonyságot tennénk arról, hogy a „tudomány" mellé „alapos gyakorlati előkészültséget" is adunk. VIII. Fontosnak tartom, hogy a hivatalban levő lelkészek számára szünidei tanfolyamot létesítsünk ' Ez ugyan nem tartozik a theol. tanrendszerhez, de időszerőnek tartom ezt az eszmét felújítani, mert nem uj eszme, nem is ismeretlen, csak nem törődünk vele. „Sz. L.* az „Ev. Lap'-ban igen nagy jelentőségű szavakat ir, mikor azt írja: „Nagyobb súlyt kellene helyezni arra, hogy a lelkészek később is tudomást szerezhessenek a theol. tudomány haladásáról s a theológiával való kontaktusukat végkép el ne veszítsék. " A theol. tudomány mindig tágabb lesz. A theol. akadémiáról kikerülve az életbe — bizony a legkevesebb lelkész ér rá magát tudományosan továbbképezni, nem tudja a rengeteg számban megjelenő uj theol. könyvet megvenni s a drága szaklapokat járatni, amikor azok legtöbbje nem is magyar, hanem német. Egyrészt a megélhetési gondok, másrészt a mindennapi kötelességek akadályozzák a lelkészt abban, hogy lépést haladjon a theol. tudomány fejlődésével s igy mi sem természetesebb, hogy egész életükön át a theol. akadémiákon szerzett „tudomány morzsáival" kell táplálkozniok, ahelyett, hogy a fejlődő theol. tudománynyal folytonos kontaktusban volnának. Pedig ma, mikor az elmúlt nap alig ismer a következő napra, ma igazán életszükség hogy az evang. lelkész látköre is táguljon és keze rajta legyen kora pe/.sgő életének üterén és érezze a körülötte folyó nagy társadalmi és valláserkölcsi változásokat. Ha ma gyorstüzelőkkel mennek harcba, az evang. lelkész nem mehet parittyával vagy faltörő kosokkal. Ha nem akarunk mérföldekkel a theol. tudomány mögött elmaradni, akkor nekünk hivatalban levő, de még ezentúl is tanulni, kutatni, haladni vágyó lelkészeknek szünidei tanfolyam létesítését kell követelnünk. Nyáron át üresen állanak theol. akadémiáink és theol. otthonaink, heiy ott volna. Vonuljunk be ! Előadók és hallgatók akadnának. * Ezekben vázoltam azt, amit a gyakorlati lelkész szeretne az uj theol. tanrendszertől megvalósítva látni. Nem egyedül a magam, hanem sok-sok lelkésztársam óhaját ós nézetét vetettem papírra. Meggyőződésem az, ha a tudományos szempont nem lesz domináló, de mindazonáltal kellőképpen méltányolt kisegítője az intenzív gyakorlati szempontnak; ha a mult mellett a jelent, a holtak mellett az élőket; az elmélet mellett a gyakorlatot, tartjuk szem előtt és leendő lelkészeinket nemcsak tanítjuk, hanem neveljük is a gyakorlati életre, mint ezt a reform, iskolák teszik, akkor az evang. lelkész mindenütt, mindenkor megállja ós megvédi Sión falait. *
