Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-09-07 / 36. szám

VIII. év. eresztur (Budapest mellett) 1912. szeptember 7. 36. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és Diját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ág'falvára (Sopronmegye) küldendők. BH Qi BB BB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÁN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egéez évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. 51 Hirdetés ára oldalanként 40 korona. 1 TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Scholtz Gusztáv püspök jelentéséből. — CIKKEK: A dunántuli evang:. egyházkerület közgyűlése. — A dunáninneni egyházkerület közgyűlése — Rabuiieztika. Zatureczky László. — Misszió. Scholtz Ödön. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Scholtz Gusztáv püspök jelentéséből Püspökeink évi jelentéséből, ha azt kellő időben kézhez vesszük, közölni szoktuk azon passzusokat, amelyek egyrészt egyetemes egyházunkra vonatkoznak, másrészt pedig valamely uj eszmét tartalmaznak, ezt azért tesszük, hogy olvasóink közül azok is, akik nem az illető püspök kerületéhez tartoznak s igy a püspöki jelentést nem kapják meg, püspökeink eszméiről s terveiről tudomást szerezzenek. Scholtz püspök jelentéséből a következő passzusok azok, amelyeket t. olvasóinknak különös figyelmébe ajánljuk: „Miként az éiet fejlődésében általában, ugy a hitélet terén is az eredményt hosszú és következetesen ügybuzgó, lelkes munka előzi meg. Az elvetett magnak hosszú időre van szüksége, mig megérik s áldásban érezteti erejét Egy-egy eszme, — még a legéletrevalóbb is — gyakran nemzedékeken át él lappangva tovább, mig végre ellenálhatatlan erővel kitör s hódit az emberi társadalomban s népek, nemzetek nagy tömegében. Ez a lélek fejlődésének menete. A lelkésznek, mint igehirdetőnek, valamint mindazoknak, akik az oktatás és nevelés munkájában fáradoznak, akik a benső ember át- és kialakulásával foglalkoznak, nem szabad soha lankadni azért, mert a kivánt eredményt a sok közbeeső akadály hátráltatja, vagy talán láthatatlanná is teszi. Grondolniok kell $rra, hogy a rombolás munkája az emberi lélekben lehet gyors és könnyű, de az embereket gondoljozási módjukban megváltoztatni, érzelmeikben megnemesiteni, erkölcseikben megjavítani nehéz és nemzedékeket igénylő leiadat. Pe gondolva a sokszor felmerülj akadá? lyokra — a nép valláserkölcsi nevelésére gondor lok —, tudjuk azt is, hogy egyes ember gyj|kran a legbuagóbb odaadással és kitartással sem tud célt érni. Az életben jelentkező rossz hajlamokat és laza erkölcsi nézeteket sikeresen irtani, a vallás iránt közönnyel viseltetők lelkében a hitet felébreszteni, az egyház iránti hűségben megerősiteni, fellelkesíteni, ehhez a legtöbbször mindazon tényezők együttes működése kívántatik, akik az egyházi élet és közigazgatás vezetésére és irányítására elhivattak. Egyházunkban az egyetemes papság elvénél fogva és az E. A.« ban lefektetett törvényeink értelmében minden hivő megtalálhatja azt a szép munkakört, melyet kötelességszerűen betölteni alkalma és módja van. Az egyház ügye és érdeke minden hivő ügye és érdeke. Ez tehát megkívánja, hogy mindnyájunkban, de kiváltképpen azokban, akik az egyház szolgálatában valamely tisztséggel felruháztattak, meg legyen a kellő egyházszeretet és ügybuzgóság, amely nemcsak a kötelességek hivatalos elintézésében áll, hanem minden az egyház kebelében felmerülő üdvös cél és nemes eszme lelkes pártfogásában és előmozdításában tevékeny részt vesz! Meggyőződésem erős, hogy nemcsak a kötelességérzet, de ezen igazságok mély átérzése yezérelt ez év folyamán is mindnyájunkat, ajdk most összegyülekeztünk, számot adandók a reánjjc bízottakról, Ítélkezni ügyes-bajos dolgainkban és tanácskozni a rendelkezésünkre álló eszközök helyes felhasználásinak módjáról, jipgy így a mult tapasztalataiból tanulva s egymást kölcsönösen itt is támogatva, lelkesítve, uj erőt nyerjünk az Istenországának tpvébbi építésére!" Majd az egyházi életről szól s egyházunk veszteségeit tárgyalva igy folytatja: „Áltáléban azt fctjufc, hog* at egyházi életben, ha nem is nagy, de bwpnyftf emelkedés mutatkozik a multfco* viszqnjitva. $|§k egy W- T) - • - - ^ ,