Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-03-16 / 11. szám

96 104 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 és viszonylataiban megismerni törekszünk. Oly egy­ház, melynek nem volna egyebe, mint theológiája, híjával volna az Isten iránti szeretetnek, de ugyan­ezen Ítélet alá esnék akkor is, ha theo'ógiája nem volna. Ha a theológia a szeretetben (Isten iránt) bírja a maga alapját, akkor megtisztitkoz k az intellektualiz­mus korrupciójától. Akkor az Istenre irányuló gon dolkodás magával hozza az imádságot, és az a cél, melynek szolgálni akar, az Istenrő 1 való vallástétel. Azért Jézusra vonatkozó ismeretünk is odacéloz, hogy imádságunkat az ő nevére alapítsuk és őt hirdessük." íme, a theológia: az Isten iránti szeretet; kísé­rője: az imádság; célja: az Istenről, a Krisztusról való vallástétel. És ez a theológia egyszersmind nyilt szem­mel, szabad tekintettel néz körül a világban, a jelen korban s komolyan, nem csak szinleg, eleget fenni tö­rekszik a tudomány minden józan követelményének. Ilyen theológia a Schlatteré. Ilyen theológiára van szük­ségünk , amelyet nem kell elfelejtenünk, ha a szószékre lépünk, vagy a betegágyak mellé, vagy a sirok mellé. Adja Isten, hogy hozzávaló emberek támadjanak közöt­tünk is! Megjegyzem, hogy Schlatter dogmatikájának tanul­mányozása nem könnyű feladat. De aki a munkától vissza nem riad és Schlatter gondotatmenetébe bele­dolgozza magát, azt bőven kárpótolja az a szellemi gyarapodás, amelyet belőle meríthet, még ha nem ért is egyet, (amint én sem) minden tételével. Shhlatter dogmatikája egyszersmind egyik legörvendetesebb jele annak, hogy a pozitiv theológia egyáltalában nem élte ki magát, miként egyes ellenfelei több merészséggel, mint igazságszeretettel állitják, sőt inkább bátran el­mondhatjuk, hogy a pozitiv theológia körében hatalmas uj életerő lüktet, mely egymásután hozza elő a leg­jobb reményekre jogosító uj hajtásokat, mig a vele ellentétes irány éppen a rendszeres theológia terén, tehát az egész theológiai tudomány szervi középpontjá­ban, mintha meddőségre volna kárhoztatva. A mi val­lási elevenerővel ez az irány még rendelkezik, az csak a régi hitnek gyengült emanációja. A többi nem|egyéb, mint a „kor szellemével" való kislelkü megalkuvás.*) A theológia a hit ós a tudomány személyes egységén ala­pul. A hit nélküli tudomány épp oly kevéssé theológia, mint a tudomány nélküli hit. A kettőnek személyes eleven egységét példás módon tükrözteti Schlatter dog­matikája. Örülnénk, ha nálunk is sok szorgalmas és hálás tanulmányozója akadna. Egyeseknek talán némi szolgálntot teszek azzal, ha Schlatter legfontosabb műveit ideiktatom: Theologia des neuen Testament. 1909. 2 kötet. Der Glaube im neuen Téstament. III. kiadás. (A hit új­szövetségi értelmezéséről a legjobb theológiai monografia. Erläuterungen zum neuen Testament. (Az egész újszövet­ség aép8zerü magyarázata, 3 kötetben, de az egyes könyvekhez •fyenként ia kapható.) Geschichte Israels von Alexander dem Grossen bis Hadrian. II. kiadás. 1905. (Újszövetségi kortörténet) Die philosophische Arbeit seit Cartesius im ihrem ethischen und religiösen Ertrag. II. kiadás. 1910. (Bölcsészettörténeti és theológiai szempontból egyaránt igen tanulságos munka.) Pröhle Károly *) Etzel természetesen nem akarom lebecsülni azt a szor­galmas munkát, amelyet a liberális theológia nevezetesen a tör­téneti és nyelvészeti téren végez. MISSZIÓ. Rovatvezető: Scholtz Ödön. Róth Henrik hittéritő-jelölt kiküldetési költségei­nek fedezésére eddig befolyt 330 K 42 f. Midőn az eddig befolyt adományokat hálásan megköszönöm, a szent ügyet továbbra is a misszióügy barátainak jó­indulatú pártfogásába ajánlom. Ágfalva, (Sopronmegye) 1912. márc hó. Scholtz Ödön misszióegyesületi e. elnök. Missziói perselyek. Hazai misszióegyesületünk a missziói áldozatkészség fokozása végett kis missziói per­selyeket készíttetett, melyek magyar német és tót szö­veggel ingyen kaphatók az egyesület pénztárosától vagy egyházi elnökétől. A kinai forradalom a iegujabb hírek szerint el­érte célját: a Mandzsu dinasztia detronizálását. Amint hirlik, a császári család tagjai megtarthatják privát va­gyonukat, a császárnak 8 millió márka évi járadékot s lakásul az u. n. nyáripalotát biztosítják, a mandzsuk­nak pedig ugyanazon jogokat adják, amilyenekkel a tibetieket és mongolokat ruházták fel. Ha ezen hirek megfelelnek a valóságnak, ugy alapos kilátás van rá, hogy végre helyre áll a béke, amit ezen uj életért küzdő óriási birodalomnak csak kivánni lehet. De nagy szük­sége van a békére az ottani missziónak is, mivel az csak ugy fejthet ki eredményes békeniunkát, ha a há­ború és lázadás után ismét helyreáll a nyugalom az országban. Mennél tovább tart az izgalom és a zendü­lés, annál inkább fokozódik a veszély, hogy a rabló­bandák elsokasodnak s hogy a csőcselék a köztársasági kormány nagy jóindulata dacára is megtámadja az ide­geneket, kiknek helyzete a birodalom belsejében s fő­képen nyugoti részében egyébként is igen veszedelmes. Az elmúlt év utolsó heteiben a hittéritők kényszerítve érezték magukat az ország belsejéből a tengerpartra visszavonulni s dec 15-én a Kina belsejében dolgozó misszió-társaság londoni vezetősége Sanghai-ból ezt a távirati tudósítást kapta: „Nagyszámú hittéritőt a part­vidékre küldtünk vissza. Az összes körülmények beható megfontolása alapján tanácsolnunk kell: Egyelőre ne küldjetek ki missziónáriusokat." Remélhető azonban, hogy a helyzet most javulni fog, mert a köztársaság kétségtelenül tovább halad majd a megkezdett reform­mozgalom terén s nagyobb vallásszabadságot is log biz­tosítani. Azon két államférfiú, aki most mint Kina jö­vendőbeli sorsának intézője, első sorban tekintetbe jön, sok jóindulattal viseltetik a kereszténység iránt. Juan­sikai tavaly négy fiát s egy unokaöccsét a Londoni Misszió tientsini kollégiumában helyezte el, miután gyermekeit már kiskoruk óta egy misszió szolgálatában álló diakonisszával neveltette. Sun-Jat-Sen, a forradalmi párt feje pedig keresztény, épp ugy, mint Wu-Ting­Fang, ezen párt külügyminisztere. Ezek mindenesetre olyan momentumok, melyek a keresztyénség jövőjét az uj Kinában kedvező világításba helyezik. Természetes azonban, hogy a missziónak a jövőben is nehéz hely­zete lesz Kinában, habár véres üldözésektől nem is kell talán többé rettegnie. Az ifjú Kina vezéreinél az atheisz­tikus és materialisztikus világnézet máris nagy szerepet játszik s ez a nyugati ku'tura beözönlósével még inkább ki fog élesedni. Kina jelenlegi helyzete éppen azért hangos szózat a régi keresztyénséghez, hogy minden erejével hasson oda, hogy az evangelium valóban újjá­születő erőnek bizonyuljon Kinában. A Lipcsei Misszió tavaly fejezte be fennállásá­nak 75. esztendejét. Ezen fontos évforduló alkalmából

Next

/
Oldalképek
Tartalom