Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-03-02 / 9. szám

62 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 A szorosabb értelemben vett igehirdetés, a szószéki működés és az adminisztraciónális teendők elvégzése ma még kevéabbé meritheti ki az evang. lelkész föladatait és munkáját, mint valaha. Az egyházi és társadalmi élet, a korunkat mozgató uj eszmék és törekvések, anélkül persze, hogy egyházunk hitelvi alapjáról letérnénk, vagy abból engednénk, az igehirdetésben, lelkipásztorkodásban, vallástanitásban, a bel- ós külmisszió munkáiban ujabb, meg ujabb föladatok, sokszor problémák elé állitanak minket is, amelyre minden erőnket, teljes odaadásunkat és hűségünket igénybe veszik. Minél nagyobb azonban a munkamező, minél súlyosabb a munkateher, minél sokoldalúbb és fárasztóbb a tevékenység, minél inkább változik sokszor a munkamező egyúttal harcmezövé, melyen mint Izrael őrállóinak ós a Krisztus jó vitézeinek meg kell állanunk, annál szükségesebb követnünk a prófétának adott azt a másik értesítést is: Kelj föl, menj be és zárd be magadat a te házadban !

u Nem sértett hiúságból, nem világgyülöletből, nem a munka eredménytelensége fölött érzett elkeseredésből, nem is túlzott és egyoldalú tudományszomjból, vagy másféle elfoglaltság okából, hanem azért, hogy az elmélkedés és elmélyedés, az áhítat és imádkozás, az önmagunkba szállás és önvizsgálat, a csöndes, zajtalan munka ós a pihenés magános óráiban, vagy a családi élet szentélyében, uj erőt, kedvet, bizalmat nyerjünk és gyűjtsünk arra a nagy munkára, mely künn reánk várakozik. „Oratio, meditatio, tentatio faciunt theologum" — mondja Luther. Azért kelj föl, menj be a te házadba, vagy mint Krisztus mondja: „a te biztos kamrádba." Ott is beszél velünk az Úr és mi is beszélhetünk Ővele bizalmasan, hogy ugy mondjam „négy szem között." Ott tárja föl előttünk szivünk, életünk, munkánk hibáit, fogyatkozásait, de egyúttal az 6 kegyelmének mélységét és gazdagságát is. Ott önthetjük ki előtte szivünket minden panaszával, aggodalmával, reménységével, kérelmével, örömeivel is sokféle gondjaival hivatásunkat, családunkat, mindenféle dolgainkat illetőleg. Ott merítünk az Élet forrásából, hogy másoknak tölthessünk; ott nyerünk erőt, vigaszt, hitet, szeretetet, hogy másoknak adhassunk. Ott mondja meg nekünk az Úr azt is, hogy mikor és miért kell hallgatnunk. Azért ezen a mai összejövetelünkön is őt kérjük végezetül: Uram tégy hivekkó és engedelmesekké minket a te szolgáidat, hogy mindenkor és mindenben örömmel kövessük a te parancsodat, akár igy szólj hozzánk: „kelj föl, menj ki a mezőre!" — akár azt mondod nékünk: „kelj föl, menj be és zárd be magadat a te házadban!" Ámen! Iraner Vilmos, theol. tanár. Válasz Sztehló Kornél urnák az Ev. Lap szerkesztőjének. Az „Evangélikus Lap

8 folyó hó 8 ik számában, több helyen oly dolgokkal vádol, a melyek határozott tévedésen alapulnak, s a melyeket helyre igazítani kötelességemnek tartom. I. A vezércikkben azt állítja, hogy az Ev. őrállót a nagygerezsdi egyezség tárgyában kiadott cikkek közzétételében az vezette, hogy „Sztehló Kornél tudvalevő okokból már régen szálka az Evang. Őrálló szemében." Hogy honnan veszi Sztehló ur ezen kijelentésének okait és bizonyítékait, valóban nem tudjuk. Sem szerkesztő elődöm, sem én erre okot nem adtunk soha, sőt Sztehló Kornél, mint egyetemes egyházunk kiváló' érdemeket szerzett ügyésze előtt és mint borotva éles eszű s nagy nevü egyházjogász előtt nem egyszer hajtottuk meg az őszinte elismerés zászlaját. Hogy az ő dilettáns theologiai szereplését munkatársaink jogos és tárgyilagos kritika alá veszik s mi ennek a kritikának helyet adunk, ezt kötelességünk megtenni annyival inkább, mert a milyen elismeréssel fogadjuk egyházjogi szereplését és hasznosnak ismerjük azt evangelikus egyházunkra nézve, ép oly károsnak és veszedelmesnek tartjuk dilettáns theologiai működését, avagy e téren kifejtett nyilvános bölcselkedését. Kötelességünk tehát védeni egyházunkat, annak evangeliumi tanát, sajnos, már az egyetemes ügyészünkkel szemben is. Mi nem támadtunk, csak védekezünk s ebben a védelemben is az a törekvés vezérel, hogy meggyőzzük Sztehló Kornélt, hogy helytelen uton jár, hogy nem használ e tőrén működésével egyházunknak, hanem tagadhatatlanúl árt neki. Hogy mennyire távol áll tőlünk, illetve tőlem Sztehló Kornélnak „neki menni" bizonyítja az a sok panaszos levél, a melyben engem sokkal erősebb kritikára ösztökélnek s bizonyítja az, hogy ezeknek dacára mint szerkesztő én őt nem bírálom, hanem bírálják egyházunk önzetlen, hűséges munkásai az ország minden részéből, a kik egyrészt azért is maradnak .névtelen hősök" a nyilvánosság előtt, mert nem nevük és állásuk esetleges súlyával vagy fényességével, hanem tisztán az igazság erejével akarnak az igazságot szomjúhozó lelkekre és elmékre hatni; — végül bizonyság reá az én kék ceruzám, a mely könyörtelenül működik ott, a hol ezen kritikai cikkekben valamelyes személyes vonatkozás vagy támadás foglaltatik. — Engedje meg tehát Sztehló Kornél ő méltósága, hogy tévedésen alapuló kijelentését, mintha ő régen szálka lenne az Evang. Őrálló szemében, helyreigazítsuk azzal, hogy mi ezt a szálkát szemünkben egyáltalán nem érezzük. II. Hogy Sztehló Kornél az Ev. Őrálló cikkíróival polemizálni nem akar, azt nagyon elhisszük, mert az ép olyan bajos dolog lenne, mintha a mi lelkes cikkíróink Sztehló Kornéllal a házassági jogban vagy egyéb jogtudmányi tótelekben polemizálni merészelnének. Azon figyelmeztetésére pedig „hogy egyházunk veszélyeztetve van a klerikalizmus támadásaitól, hogy szemmel láthatólag pusztulunk és veszünk" csak az a rövid válaszunk, hogy nem csoda, ha igy van, hiszen ime már az evangelikus egyház egyetemes ügyésze is nyíltan azt mondja: „Le a felekezetiséggel"! íme hová jutottunk! Kérdezze csak meg Sztehló ur a református testvéreket, hogy a saját falaikon belül szó nélkül türnók-e az ilyen egyházszerető kijelentéseket?! III. Hogy mi akkor, a midőn a református testvérektől szenvedett sérelmeinket elpanaszoljuk s védekezzünk azok ellen, „gyűlölséget prédikálnánk" s „neki mennénk a kálvinistáknak" ezt már ismételten megcáfoltuk s csodálkozunk azon, hogy ennek dacára mégis Sztehló Kornél tárgyilagos cikkeinkből ezt olvassa ki. A református testvéreknek nincs okuk panaszra a nagygerezsdi egyezségből kifolyólag. IV. Sztehló Kornél azon kijelentését, hogy a Luther társaság adjon ki olyan lapot, a mely az „Őrállót" és az „Ev. Lapot" feleslegessé tenné, s ő akkor szívesen félre áll, nem oszthatjuk azért, mert a Luther társaság irodalmi társaság lévén, egyháztársadalmi vagy mondjuk egyházjogi és közigazgatási lapot nem adhat ki. S mi kijelentjük, hogy mi senkinek a kedvéért soha