Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-03-02 / 9. szám

78 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 bizonyságtétel által való terjesztése Jézus Krisztus országának. Mind e három előadás Krisztushoz való hivó szózat akart lenni. Arról igyekezett meggyőzni a diákságot, hogy az Úrnak való meghódolás nemcsak szükséges, de boldogító is, mert életünket igazán örömtelivé és értékessé teszi. Az előadások harmadik csoportja a jelszóval foglalkozott. Egyrészt a felelősség érzetét akarták ezek ébren tartani a diákmozgalom munkásaiban, amikor a nagy programmot újra elébük tárták, másrészt bizonyos, a jelszó körül támadt félreértéseket akarták eloszlatni. Dr. Molnár Gyula budapesti bírósági jegyző a magyar diákságnak szinte már hihetetlen arányokat öltő lelki és erkölcsi nyomorát vázolta. Szepesi Pál sárospataki theológus az evangelizalás fogalmát tisztázta. Victor János a mozgalom utazó titkára végül megfelelt a sokszor hangoztatott kérdésre: miért kellene a magyar diákságot éppen ebben a diáknemzedékben evangelizálni? Röviden összefoglalhatjuk a mondottakat. A jelszó korántsem jelenti azt, mint sokan értelmezik, mintha a diákmozgalom vezetői azzal áltatnák magukat, hogy egy diáknemzedék, négy év leforgása alatt minden magyar diákot Jézus Krisztusnak, mint megváltónak elfogadására bírhatnának. Nem, a diákmozgalom vezetői jól tudják, hogy ez nem emberi erőkön múlik. A jelszó csak azt akarja mondani, hogy az evangéliumi magyar keresztyén diákmozgalom arra érzi magát kötelezve, hogy a következő négy év alatt Jézus Krisztusról, az értünk megfeszített, a mi üdvösségünkre föltámadott Üdvözítőről való bizonyságtétele által minden magyar diák figyelmét fölhívja azokra a boldogító lehetőségekre, amelyek Jézus Krisztusban számára is adva vannak. Erre szükség van. Semmi sem pótolhatja azt, amikor diák tesz diák előtt vallást az CJrról és hivja diáktársait ahhoz, akinél oly boldogító tapasztalatokat szerzett. Ennek a jelszónak megvalósítása lehetséges is. Az a bizonyos nyárspolgárias, rideg, kishitű „józanság" nem tartozott soha Isten országának erényei közé, mert hiszen akkor az egykor mustármagnyi keresztyénségből nem lett volna a mai terebélyes fa, de ha még közéjük is tartozna, a diákmozgalom jelszava még ennek a kicsinyesen számító „józanságának ítélőszéke előtt is megállhatna. Az előadások, a konferencia e főpontjai köré csoportosultak a többi programmpontok. Volt szeretetvendégség a többi diákság számára, amelyen az egyes munkaterek vezetői számoltak be. Volt szeretetvendégség a nagy közönség számára, amely szélesebb körökkel akarta összeköttetésbe hozni a mozgalmat. Volt ünnepi istentisztelet a tavaszmező-utcai állami főgimn. tornatermében, amelyen dr. Szabó Aladár prédikált. Különös megemlítést érdemel a konferenciát befejező nagy nyilvános diákgyülés, amelyen Victor János tartott előadást ily cimen: alkalmas e a vallás a szociális feladatok megoldására? — és ezzel feleletet akart adni a keresztyén világnézet álláspontjáról a Galilei-körnek két héttel előbb tartott hasonló cimü előadására. Az előadás után élénk vita fejlődött ki, amely nevezetes azért, mert ez alkalommal mérte legelőször össze a keresztyén diákság szellemi fegyvereit a hitetlen diáksággal ós hozzátehetjük győzedelmesen, mert az előkelő harcmodor, a tárgyilagosság, a Krisztusról való bátor vallástétel az ellenfélt szemmel láthatólag tiszteletre kényszeritette. Ez ma győzelemnek tekinthető. A konferencián 130 diák vett részt. A szaporodás tehát a nyáron tartott eperjesi gyűléssel szemben 30. Ha ez részben annak is tudható be, hogy a konferencia a diákmozgalom legnagyobb munkaterén Budapesten folyt le s igy sok helyi résztvevője is volt, mint örvendetes tényt, különösen azt kell kiemlenünk, hogy a munkatér a lefolyt félév alatt tetemesen tágult és a diákmozgalom már e rövid idő alatt is közelebb jutott jelszava megvalósításához. Pl. egy főiskola mely az eperjesi gyűlésen nem is szerepelt 12 hallgatóval képviseltette magát. Az utolsó hónapokban különösen sok középiskola csatlakozott a mozgalomhoz. Nagy volt ennek következtében a mostani konferencián — az eperjesihez képest — a gimnázista küldöttek száma. A nagyenyedi Bethlen-kollegium pl. a vallástanár vezetése alatt 10 gimnázistával képviseltette magát. A diákmozgalom természetesen rászorul a ker. egyház és a társadalom segítségére. Főleg egyet kér minden hivő keresztyéntől: Az imádság hatalmas, nélkülözhetetlen segítségét. A diákmozgalomnak érte az Úrral imádságban bizakodó szivekre van szüksége. Igaz, szüksége van anyagi segítségre is, de tudja jól, hogy a hivek adományán akkor van áldás, ha azt a sziv imádsága kiséri. Sokszor halljuk a szálló igét: aMé az ifjúság, azé a jövő. A diákmozgalom, ha a jövőbe tekint, akkor azt látja, hogy Krisztusé a jövő Magyarországon, mert Krisztus diadalmaskodni készül a magyar diákság fölött. Imádkozzunk azért, hogy ez minél hamarább megtörténjen. Imádkozzunk az evangelium diadaláért a magyar diákság között!* Amicus invcnlutis. Vágyódás a halál után.' „1fiiam tobe" Köszöntelek szivemből, — hossanna száll lelkemből — reménységem valói, — küzdelemmel teljes éltet — adok én cserébe érted, — nyugodalmas, szép halai. Mostoha volt életem, — gond, fáradtság, félelem, — betegség rám talált. — Sírva sírtam, panaszkodtam, — lázongtam és ugy kívántam — a megváltó, gyorshalált. Mi e földi dicsőség? — sárból formált ékesvég, — bár hírnév gazdagság, — csak a menybe vágyik lelkem — boldogságomat ott lelem — küldj halált Te Főj óság! én ^ . Örömtől repes szivem, — dicséretedet zengem, — hivó szódat hallom. — JBöld bucsut mondok már neked, — üdvösségem im közeleg — Siess, ne késs halálom! Gyönyörűség, dicsőség, — imádni téged Felség — Angyalok karában, — hatalmadat magasztalom, — Irgalom, Tökély, Oltalom, — a halálnak árnyában. Áldás, béke veletek, — kedveseim az egek, — kapuit nyitják már. El van téve ott számomra (üdvösségnek koronája, — Jöjj rég várt, kegyes halál! Fordította: KOZLAY JÖZSEFNÉ. jkXt* Aki a Magyar Ev. Ker. Diákszövetséget mini. pártoló tag legalább évi 10 K segélyben akarja részesíteni, az jelentkezzen vagy a Ker. Végzett Diákok Országos Köre elnökénél br. Podmaniczky Pál felsőszelii ev. lelkésznél, vagy a titkárnál Forgács Gynla péczeli ref. lelkésanél. i