Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-02-24 / 8. szám
62 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 a Jézus evangéliumából, az erkölcsi elemeket kiválasztják s a vallásit elvetik; mintha valaki csak a tojás fehérjét állítaná jónak, evésre valónak sa nem kevésbbé becses s beljebb levő sárgáját kidobná Aki az igazi, történeti, protestantizmushoz hű akar lenni, annak a keresztyén erkölcsöt a ker. hittől nem szabad elválasztani. Csak is ezen az alapon állhatnak a jövőben is szilárdul, a katholicizmussal szemben, s a her. vallást s egyházat általában ostromló » romboló szociálisztikus, szabadgondolkozó s egyéb irányzatok ellen. Az ifjúságot a Galilei Kör szellemében vezetni, nevelni akarni a legnagyobb hiba. A mai művelt ifjúságnak semmire sincs annyira szüksége, mint vallásos nevelésre, semminek sincs annyira hijával, mint ker. vallási és erkölcsi érzületnek, s ezen érzület hiányában prot. egyházi öntudatát is könnyen feláldozza a reversalisoknak s egyházának fontos érdekei nem érintik az ő közönyös lelkületét. Megdermesztő jelenségekkel szolgál nekünk az egyházi hivatalos és vallásos élet. Ébreszteni az ifjúságot vallásos aléltságából, elvezetni a hit a remény és az örök szeretet élő forrásához, a Krisztushoz és az ö evangéliumához: erre hiv fel a mai kor géniusza. Sztehló úr az ifjúság előtt egyházunk vallástanitási munkáját, annak eredményét meggunyolja. értékét semmibe sem veszi, sőt hamis értéknek deklarálja. Végül még egy furcsa állítására akarok rámutatni, midőn azt mondja, hogy a prot. evangeliumi egyházi hithez — a maga hittitkaival — való ragaszkodás nagy veszélyt hord két irányban: 1. terjeszti a vallási közönyt 2. szülője a vallásellenes irányzatoknak. Ám dobjuk sutba az egyházi hitvallásokat, térjünk napirendre — ha ugyan lehet — a hittitkai felett, mit gondol Sztehló ur, hogy a vallásos, közelebbről keresztyéni élet mezeje egyszerre, mintegy varázsütésre felvirul ? Erre csak annyit felelünk: ha szétvetjük a hordó abroncsait, menten szétfolyik a drága bor ; ha a megfoghatatlan transcendentális elemet kivonjuk a vallásból, megszűnt az vallás lenni s lesz belőle filozofiai disciplina, melybe morált most már többé nem a kioltott hit, hanem a világi törvények lehelhetnének. Maradjunk meg tehát azon a fundamentumon, melyet vetett a Krisztus. B. L. Theológiai iroöalom. (Befejezés.) » Glaube und Unglaube in der Weltgeschichte* cim alatt kiadott Scholtz H. berlini magántanár egy nagyobb terjedelmű dolgozatot (244 1., ára 6 M = 7 20 K) melyet Augusztinus: „De civitate dei" cimű művéhez való kommentárnak is nevez. És valóban az is ez a könyv. A szerző, aki Harnack tanítványa, ennek egyháztörténeti szemináriumában foglalkozott alaposan Augusztinusnak szóban forgó hires nagy befolyású munkájával és foglalta irásba ezen művében amaz alkalommal tett megfigyeléseit s felfedezéseit. Ide tartozik az is, hogy Isten államának és az egyháznak azonosítása, amivel Augusztinus a római pápás felfogásnak utat tört, nem Augusztinus eredeti gondolata, hanem Ticomusra megy vissza, ugy hogy Augusztinus ezen gondolatnak csak első prófétája volt. Azután hangoztatja szerzőnk, hogy Augusztinus műve történetfilozófiai mű ugyan, de azért főcélja az apologetika, melynek a történetfilozófia is csak szolgál. Az egész mű a keresztyének igazságának bizonyítása akar lenni, még pedig oly módon, hogy azt a hitnek és hitetlenségnek a világtörténetben való nagy küzdelmében kimutatja. Munkánk igen érdekes módon és jól olvasható nyelvezetben vezet be Augusztinus művébe. A végén pedig a frutio dei mystikai fogalmával foglalkozik ugy, hogy mindenkinek, aki Augusztinus alakjával és a mystika jelenségeivel szeret foglalkozni, a könyvet melegen ajánlhatjuk. D. Misszió. Rovatvezető: Scholtz Ödön. A magyarhoni ág. hitv. evang. misszió egyesület pinkafői kö/gyűlése Véssey Sándor dunántuli egyházkerületi felügyelőt, ki az egyesület alapítványi tőkéjét már 900 K adománnyal gyarapította s ezzel a szent ügy iránti áldozatkész szeretetének szép jelét adta, az egyesület védnökévé választotta. Örömmel jelenthetjük ügyünk barátainak, hogy őméltósága a választást elfogadta s erről szép levélben értesítette az elnökséget. Jelenleg egyesületünk védnökei a következők: D. Baltik Frigyes püspök, Gyurátz Ferenc püspök, dr. Zsilinszky Mihály nyug. államtitkár, kiérd, egyházker. felügyelő, vései Vés9ey Sándor egyházker. felügyelő és Stettner Gyula főesperes. A pinkafői közgyűléssel kapcsolatban egyesületünk a misszióügy ismertetése s áldozatkész érdeklődés felkeltése végett missziói körutat rendezett s elhatározta, hogy a befolyó offertóriumot, mint jubileumi adományt levonás nélkül a Lipcsei Missziónak juttatja. Bemmann missziófelügyelő összesen 22 gyülekezetet látogatott meg, hol mindenütt meleg szeretettel fogadták s nagy érdeklődéssel kisérték tanulságos, hiterősitő előadásait. A meglátogatott gyülekezetek s az egyenkint befolyt offertóriumok a következők: Ágfalva (Lépesfalvával) 48-28 K, Pinkafő 366'50 K. Felsőlövő 48— K, Alsólövő 22 — K, Felsőőr 45 — K, Nagyszentmihály 20 — K, Rohoncz 24 97 K, Kőszeg 52 80 K, Ókörtvélyes 3016 K, Szentgotthárd 26'46 K, Kukmér 48-16 K, Némethidegkut 18'— K, Gálos J9'96 K, Récse 12 42 K, Főrév 6 83 K, Pozsony 30-22 K, Griaád 11 74 K, Modor (német) 50-— K, Pozsonyszentgyörgy 47 92 Nagyszombat 35'— K, Óbuda 17'60 K, Buda 25 32 K. Összesen 1007 34 K. Igy tehát elég tekintélyes összeggel járulhattunk hozzá azon célok megvalósításához, melyeket a Lipcsei Misszió 75 éves jubileuma alkalmából maga elé tűzött. Az egyesület iránti érdeklődés az uj évben is szépen mutatkozik. Már alig van gyülekezetünk, melyből offertórium vagy adomány ne jönne a szent ügy oltárára. Ujabban a soproni líceum (főgimn.) ifjúsági belmissziói egylete lépett be 100 K-val alapító, Payr Sándor soproni theol. akad. tanár pedig rendes tagnak Missziói perselyeket is egyre többen kérnek, melyek magyar, német és tót felírással ingyen kaphatók ugy az egyházi elnöknél, mint Broschkó G. A. pénztárosnál is (Budapest, IV., Deák-tér 4. I.) Legközelebb „Külmisszió" cim alatt az egyesület évnegyedes közlönye is megindul, melyet a tagok díjtalanul kapnak. Szeretettel kérjük mindazokat, kik a hittérítés ügye iránt érdeklődnek, hogy lépjenek be minél tömegesebben az egyesület tagjai közé. Rendes tagok évi 3 K, pártolók évi 1 K tagsági dijat fizetnek. Akik a rendes tagsági díjnak mégfelelő 100 K tőkét akár 4—5 évi részletben is befizetik, azok alapító rendes tagok lesznek. Jelentkezések az egyházi elnökhöz intézendők Ágfalvára; a tagsági dijakat és adqmányokat a pénztároshoz kell küldeni a fent megjelölt cimen Budapestre.
